Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-08-04 / 31. szám
Hasonló sors érné pedig továbbra is mindazon ö zvegyeket s árvákat, kiknek jövőjéről hasonló előgondoskodás nem történt, az a keserű sors tudniillik, hogy gyermekük vagy testvérjük kegyelem, tán panaszos kegyelemkenyerére, vagy idegen alacsony szolgálatokra, vagy tán épen koldulásra lesznek kénytelenek szorulni. Ezt a társulat önméltósága érzetében s közjóléte helyesen felfogott érdekéből nem tűrhetvén mellőzhetlen kötelességében álló tisztének ismeri az özvegyek s árvákról való nem fiúi sem testvéri, hanem édesatyai hűséges gondoskodást. Mert kérdjük : B. urnák is leendő özvegyét s árváit ki gyámolitandja, ha a közgyámintézetet hidegen mellőzi? Biztos-e arról, hogy árvául maradandó gyermekei közt lesz olyan, ki özvegy anyjáról s árva testvéreiről gondoskodandik ? Bizonyos-e abban, hogy papfia átöröklendi az ekklézsiát? Mert a gyámintézetnek teljes erejében virágoztával nem lehet ám majd azon érvtől támogattatva, hogy özvegyet s árvákat gyámolit, ekklésiát fogni. A gyámintézet gondoskodni fog az özvegyek s árvákról, a végrehajtó hatalom pedig az üres állomások betöltésénél tartsa meg a fenálló törvényt. Ebből látszik, hogy az egyházakat is mily közelről érdekli a gyámintézet felállásának életkérdése, nehogy ekklézsiájukat özvegyek és árvák pártfogásának továbbra is áldozatul hozni kénytelenittessenek. Ezért nem lehet nem javalni a gyámintézet alapszabályai közt azon pontot is, melyszerint az egyházak is évenkint egy Vírnapon a gyámintézet anyagi ereje gyarapításához adakozással járulni erkölcsi és társulati kötelességüknek ismerjék. De ugyan ebből s mindabból, a mi mondatott, következik már, hogy az e.megye közerővel feállitott intézetének fentartása céljából alkotott szabályai, törvényei alól tetemes kár és veszély nélkül kivételt nem engedhet ; sőt önmaga iránti kötelességét teljesiti, ha oly tagját, kit a társulati összlét jótéteményében özvegy és árvák miatt különös kedvezéssel részesített, de ki a társulat legnemesb céljának makacsul ellenszegül s ellene dolgozik, kebeléből, mint J.ütelen sáfárt, ki is zárja. Tetszett B. urnák gyámintézetünk azon mozzanatát, miszerint „egyenlő osztalékot juttat minden özvegy és árvának bármelyik kategóriából (papi és tanítóiból) igen communiszticu8 elvnek bélyegezni. Mi ez elvet semmi okból sem szégyeneljük bevallani, sőt nyiltan kifejezzük bámulatunkat azon gondolat emelkedettsége felett, 'mely amaz elvet az intézet alaptervébe beleszövé. Ez elv fejezi ki lényegét ama kötelességnek, mit Péter ap. fenebb idézett szavaival minden ker. embernek szivére kőt, s mit vajha mindenki, kinek kezére Isten földi javakat bizott; hogy abból sáfárkodjék, híven megtartana Az ily communismus nem hátrányára, de sőt előnyére szolgálna az emberiség haladásának; de az a baj, hogy B. úrral együtt sokan ezt is „propter certum quoniam1 ' kárhozhatják s annak életre fejlődését csak azért, mert communismus, gátolják. Uram! bocsás meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Mi gyámintézetünk alkotási szellemében s alapelvében igenis hogy communisták vagyunk s akarunk lenni, szoros következetességgel az emiitett apostol többször hivatolt szavai értelmében tartandó hűséghez. Mert az alap, melyre intézetünk alkotmányát építettük, egy, t, i. a társulat közvagyona, habár külön kezekben szétoszolva; a c § 1 is, mit a társulat az intézet által elérni kiván, egy, t. i. egyenlő mérvű segélyben részeltetni minden özvegyet és árvát minden másra való tekintet nélkül bármelyik kategóriából. Mert annak, ki gyámol nélkül maradt, az özvegynek egyenlő szüksége van minden más özvegygyei pártfogásra; s kinek gondviselője elvétetett, az árvának egyenlő szüksége van minden más árvával gyámolító nevelésre. Itt egyéb mérleg tekintet alá nem jöhet. A társulatnak, mihelyt hitünk cselédeiből valaki özvegygyé vagy árvává lett, egyenlő atyai szeretetében s gondoskodásában részesítendő édes gyermekévé vált. Társadalmi közérzülettel megegyező dolog, evangyélmilag pedig tiszta igazság az, hogy kik egyenlő teher és szolgálat vitele mellett szenvedtek és nélkülöztek, közgyámolitásra szorulva a társulat kebelébelül a jótéteményből, melynek alkotásához anyagi erejökkel arányban ők ís járultak, egyenlő részt vegyenek azokkal, kik nem szenvedtek és nem nélkülöztek. Többi okoskodása is B. urnák, mint merőben üres és nevetséges hypothesisekre épített, elvétetvén alóluk a hamis alap, meg nem állhat. Azonban nagyra becsüljük benne, hogy a pesti prot. árva-intézet pénztárát e vitás eset alkalmából 50. o. fttal gyarapitá, s abból 1. olvasd: egy ftot előlegül be is fizetett.. *) Tehát mégis lett a főjegyző B. úrra vonatkozó megjegyzésének egy forint áru haszna. Hajlandók vagyunk ama lépést B. nrtól a kötelesség utja felé komolynak venni, s szivünkből kiván juk, hogy „előre !" Vikár JánOS, GYÁSZHÍR. Szilassy György a kecskeméti h. h. egyházmegye segédgondnoka, Pestmegye egyik legbuzgóbb régi alkotmányos hivatalnoka jul. 27-én megszűnt élni. A megboldogultban a haza egyik legjellemesebb az egyház egyik leghívebb fiát veszté el. Ő benne a Szilassy családnál hagyományos egyháziasság buzgóságban, szeretetben és soha nem ernyedő hűségben culminálódott. Béke hamvaira ! ÉRTESÍTÉS. A békés-csabai ág. hitv. algymnásiumban az 1867 /8 iki tanév kezdetével tápintézet nyílik meg, amely 30 frt évi tápdíjért kielégítő ebédet nyújt. A szorgalmas szegény tanuló számot tarthat díj-elengedésre. A táp-díj fele előre leteendő. B.-Csabán, jul. 2 8. 18G7. Az iskolai bizottmány. B) Mindenki annyit tesz, a mennyit tehet, s az özvegynö fillére épen oly kedves isten előtt, mint a gazdagnak százai. Egyébiránt csak kötelességünket teljesítjük, midőn kijelentjük, hogy történetesen épen V. J. úr cikkével érkezett hozzánk B. urnák szabályszerüleg kiállított alapitványlevele az árvaház számára megigért 50 forintról, ugy szintén 3 forint, mint alapítványának ez évi kamatja is. Ezzel tartoztunk t. Barla urnák azon tettekben nyilvánuló kegyeletért, melyet ő amaz eléggé nem méltányolható protestáns intézet iránt tanúsított. Szerk.
