Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-04 / 31. szám

Tizedik évfolyam. 31. Pest, ang. 4. 1867. PROTESTÁNS YHAZI ES ISKOLAI P" SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ­HIVATAL : A lipót és szerb-utca szögletén U földszint. HIRDETÉSEK DIJA : ^ 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. RÓMA ÉS AZ INQUISITIO. ív. (Vége.) A pápák világuralomra törekvésökben ezen céljaik előmozdítására is kizsákmányolták a hit törvényszékeit, s magok adtak példát az inquisi­toroknak a visszaélésekre. Luccai Tolomes pápai könyvtárnok mint szemtanu beszéli, liogy III. Miklós az eretnekség álszine alatt soriano kastély­urait az inquisitorok által birtokuktól megfosztatta, s szép jószágaikat kegyenceinek ajándékozta. To­lomes hozzá teszi, hogy ezen pápának hirteleni és borzasztó halálát akkor általánosan isten bün­tetésének tekintették ezen gonosz tette miatt. Korán belátták a pápák, hogy az inquisitio igen hathatós fegyver Italiában a császárság hivei el­len. Már a hatalmas Ezzelinot, ki a dogmákkal épen semmit sem törődött, a pápa parancsára mint eretneket ítélték el; később — 1321-ben — XXII. János a ghibellinek pártjához tartozó Viscontiakat ítéltette el az inquisitorok által, mi­vel a pápai excommunicatiot és interdictumot nem vették figyelembe. Visconti Matteo ugyanis elren­delte, hogy a Majlandra kimondott interdictum dacára a halottakat a köztemetőbe kell temetni; pedig IV. Orbán 1262-ben Manfréd király el­lenében kinyilatkoztatta, hogy aki az interdictu­mot, a mely minden isteni tiszteleti cselekvényt és egyházi ünnepélyességet felfüggesztett, nem engedi érvényesülni, azáltal eretnek érzelmeket árul el. Ezenkívül még azzal is yádolták Viscon­tit, hogy egynehány ördöggel egyenes össze­köttetésben áll. — Minthogy azomban ezen hatal­mas fejedelmek ellenében az inquisitio karjai nem voltak elég erősek: egymásra szórta ellenök Róma menyköveit, az egyházi büntetések minden fokozatát, vagyonuk és országuk elkobzását; ál­talános keresztes háborút hirdetett ellenök mind­azon índulgentiák Ígéretével, melyeket csak a szent földre menő keresztesek javára szoktak fenn­tartani, s végül azzal is fenyegette, hogy minden alattvalójokat rabszolga gyanánt fogja eladatni. Hasonló módon jártak el Rinaldo és Estei Obizzo markgrófok ellen. Mit sem használt ezeknek, hogy eleitől fogva a guelf párthoz tartoztak, s buzgó katholicusok voltak, — minthogy Ferrarát nem akarták átengedni a pápának, 1320-ban eretnek­ségi perbe fogatta őket.' Épen igy 1356-ban néhány romagnai város ura ellen indították meg a keresetet, mivel városaikat nem akarták a pá­pának adni. Ordelaffit és két Manfredit marasz­talt el az inquisitio az eretnekség bűnében, az­után a pápa keresztes háborút hirdetett ellenök, és pedig elég eredménynyel, mert ez igen jól jö­vedelmező foglalkozásnak bizonyult a csőcselék nép előtt. Ha egy inquisitor valakire kivetette hálóját, ha elhatározta valakinek megrontását, lehetetlen volt cseleit kikerülni. Épen azért a legcélszerűb­ben lehetett őket felhasználni tisztán pénzügyi műveletek végrehajtására is, a melyek a vallással semmi összeköttetésben nem állottak. Igy VI. Ke­lemen 1344-ben Pietro deli' Aquila inquisitor által perbe fogatta Florenz városát, mivel a régebb ott lakott Acciaioli bankárház egy bibornoknak te­kintélyes összeggel maradt adósa, a mit most a városnak kellett volna kifizetni. Az inquisitor már ki is bocsátotta rendeleteit, s a város csak azáltal szabadulhatott meg tőle, hogy nyomat 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom