Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-28 / 30. szám

Sokszor szorul alamizsnára A bús özvegy és az árva ; Mivel a ki volt oltalmára ; Hamar a sírba van zárva. Óh álljátok csudálva körül Azt a köveskáli nagyot, Kit a ki az egekben ül Ti köztetek írül hagyott. Mondjatok öröm hozsannáját : 0 az a Dániel, a ki A papi szép de terhes pályát A határig futotta ki. ó az a boldog, ki — mikor más Mint a fészkéből kivert madár S mint a siralmas Jeremiás Egy helyből a másikba jár : — A holott az urnák szavával Kezdett mint pap Megszólalni; Ötven esztendők elmultával Halva is ott fog meghalni. • IV. É 11 c k. Az oráció után, berekesztő áldás a haza képében. Nót. Zsolt. XCI. A ki a felséges urnák stb. Isten ! ím mint sohajtoz a Hármas halom tövében A Magyar anya, — a Haza — Megbuzdulván szivében : Tartsd meg édes gyermekeim ! Tartsd meg tejjel és mézzel Bővölködő vidékeim Mindentehető kézzel ! Legyen a nemzet királya Földi isten és atya ; Nagyságát abban találja, Hogy népét ápolgatja. Legyenek a boldogságnak Örülő alattvalók Áldottai ez országnak, S testben járó angyalok. Legyen a vallás oltárán Isteni tüz gerjesztve, S mint a Mídián határán Égjen meg nem emésztve ! Fényljenek a kathedrában — Mint Illyés a Tháboron — A Jézus társaságában Papjaim mindenkoron ! Hova folyamodhat? hova Az édes anya sírva ? ! — Csak te hozzád óh Jehova ! — Legyek szívedre irva. Mosdass ki már könyeimből Deritsd ki homlokomat: Hogy benső embereimből Lássam sok Áronomat. *) Peremartoni Nagy Zsigmond, m. k. *) Minden változtatás nélkül közlöm az egészet. A mi benne igazítandó, csekély és könnyen kiigazítható. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Fény- és árnyképek, Lapunk mult száma hozta a pápaság ragyogványos dicsőségének részletes leírását és jellemzését, lássuk már most a kép túlsó oldalát is, s tekintsük meg a jelenségeket, melyek a papismus bukását hirdetik, vagy mint Talleyrand mondá a „vég kezdetét jelzik." Olaszország vallásos élete egy magában álló sajátos tünemény. Az olaszok üldözik a protes tansokat bigottságból, megvetik a papokat sőt a katholicismus legszentebbnek tartott szertartásait is szabadságérzetböl. A protestansüldöze'sre például szolgál a barlettai mészárlás, mely ez évben közel Barlettához, Traniban, kisebb mérvben ismétlődött; a hierarchia és a fényelgő szertartások iránti gyülöletök kitűnik a veronai urnapi demonstratióban, melyet a „Pesti Hírnök" után itt közlünk. „A veronai kihágások sokkal botrányosabb természetűek voltak, mint ezt az olasz lapok bevallják. Megfoghatatlan, hogy a közbiztonsági hatóság, noha az előjelek nem hiányoztak, még sem tett legkisebb előintézkedést ezen kihágások meggátlására. Habár a sátorfödelek kötelei, melyek célja volt a menetet az égető napsugarak ellen oltalmazni, már előtte való nap elmetszettek, a lelkészekhez és azokhoz, kik a menetben résztvenni akartak, fenyegető anonym levelek intéztettek, a szertartás mégis reggeli 9 órakor vette kezdetét, a nélkül, hogy a rendőrség megtette volna a nyugalom fentartására szükséges intézkedéseket. Midőn az egyházi menet a Piazza del Signorira ért, váratlanul dühös néptömeg rohanta meg, s most oly jelenet fejlődött ki, milyet mivelt lakosságtól alig várhatni. A szentséget vivő lelkész földre teríttetett és lábbal tapodtatott, a szentség eltöretett és a mennyezet, mely alatt a pontificalo kanonok lépdelt, darabokra tépetett. A nép kiragadta a kereszteket és zászlókat a vivők kezéből, összetépve azokat, sőt néhány lelkészt tettleges bántalmazásokkal is illetett. Ha mindezekhez hozzáképzeljük a futásnak eredt sokaság tolongását, a megrémült nők s gyermekek jajv.eszéklését és segélykiáltásait, a kihágók szitkozódását, ugy gyenge fogalmunk lehet az irtóztató zavarról, mely jó ideig uralkodott. Számos nő elájult és lábbal tapodtatott, mialatt a férfiak ökölcsapásokkal igyekeztek maguknak utat törni; a verekedők az égő gyertyákat és egyházi eszközöket használták fegyverül egymás ellen; szóval oly jelenet volt ez, mely örökös szennyfoltot vet Verona történelmére. A kirendelt fegyveres erő elégtelen lévén a rend helyreállítására, a többi néppel együtt visszanyomatott ; végre riadót vertek a laktanyákban, a helyőrség fegyverbe lépett, s megszállotta a várkapukat és a köztéreket. Csak ekkor sikerült nagy nehezen a rendet helyreállítani. Verona még ma is egy ostromállapotba helyezett város képét tünteti fel, erős őrjáratok járják be az utcákat minden irányban, mert az izgatottság még jelenleg sem csillapult le. A megyefőnök és várostanács proclamatiókat bocsátottak ki a lakossághoz, melyekben azt nyugalomra intik, de egyidejűleg az uralkodó rend-