Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-20 / 3. szám
KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Az angol egyházban, különösen a püseita papok között mindinkább elharapódzik a szertartásoskodás, a róni. kath. egyház pompás külsőségeihez való visszatérés naprólnapra észrevehetőbb. S e visszasülyedés már oly gyorsan megy, a nyavalya oly erővel terjed, hogy már aggódva foglalkozik vele nemcsak a szorosan vett egyház, de általában az egész közönség. Épen ezért, e tulságoskodásnak meg lesz a maga haszna. Már eddig is sokfelé felébresztette az a laikusok figyelmét sőt buzgalmát; ugy annyira hogy többfelől felszólítások érkeztek az egyház vezetőihez, melyekben sürgetőleg felhivatnak ezek, intézkedni a baj megelőzésére. A püspökök nagy része már még előbb nyíltan fellépett a szertartások ellen, de mind ez ideig annyira gyengén vagy félénken, hogy alig van látszatja. Mentségükre felhozzák, hogy egyházi törvények által vannak akadályozva erélyesebben működni, és különösen, hogy a tettesek nyomozása üldözése temérdek költségükbe kerülne. Azt mondják, hogy magában Londonban oly sokan vannak az ily ritualista papok, hogy ha az illető püspök az egyházi törvényszékeket ellenök összeakarná hívni jövedelme nem volna elég a költségek fedezésére. Olaszország. A szerzeteket és klastromokat eltörlő törvény december hó folytán életbelépett az egész királyság területén. E szerint a zárdák lakói életkorukhoz, állásukhoz, és vagyonukhoz mért nyugdijat kapnak. Az apácáknak meg van engedve zárdáikban maradni, elfoglalván a hatóság által kijelölendő lakosztályokat. Kéziratok, szobrok s minden történeti érdekű tárgyak az illető helységek muzeumaiba hordatnak össze. Minden mást az állam vesz birtokába, az épületek közhasznú célokra fordíttatnak. Végre, az ily egyházi épületek jövedelmének negyede, a helybeli községeknek engedtetik azon föltétel alatt, hogy abból a közisteni tisztelet és iskolázás költségeit fedezzék. Bizonyára érzekeny csapás ez Olaszhonban a római egyházon, nem kevésbé az a másik törvény is, mely a papok házasságát megengedi; ez újonnan nyert törvényes szabadsággal már éltek is sokan, különösen a régi Nápolyi királyságban. — (Archives du Christianisme.) A „Monde" és utána több más francia lap, alig egy hónapja, egy csodás történetet közölt hasábjain. Ebben magában még semmi érdekes és semmi meglepő sincs. A „Monde" oly gyakran kohol olyféle alaptalan meséket, hogy már megemlítésre sem méltó ha teszi; ez úttal azonban érdekessé teszi egy ily közleményét az, hogy meghazudtoltatok, még pedig a cáfoló levél a párizsi érsekségtől eredt. — Itt következik röviden a „Monde" kérdéses legendája: „Mult oktober 5-én egy fiatal Juliette nevü szobaleány, hirtelen roszul lett, ugy, hogy baját eleinte valami cholerarohamnak gondolták. Szemei lecsukódtak, mozdulni vagy egy szót kiejteni képtelen volt s szive táján élénk fájdalmat érzett. A betegség napokig nem tágított, híjába volt minden gond, figyelem s az orvos is már reményét veszté, midőn a beteg gyóntatójának hirtelen valami jutott eszébe. Emlékezett hogy ő a „Devotion á Seint Joseph" cimü lapban olvasta, hogy a mult Jüliusban egy beteg apáca csodálatos módon épen azon pillanatban gyógyult meg, midőn a pápa áldását küldte neki. Vezérsugár volt ez lelkének. A szerencsés gyóntatónak volt egy darabka a páratlan főpap köpenyéből, melyet barátja hozott Rómából. Veszi a drága szert, megdörzsöli vele a haldoklónak lehunyt pilláit igy szólván : „Nyisd fel szemeidet" És a szemek kinyílnak; szint igy tesz az összeszorított ajkakkal is, és Juliette fennhangon beszél; majd szivére teszi a csodás ruhadarabot s im a betegnek szive észrevehetöleg dobban meg. — Meggyógyult; reszketve csókolgatta a sz. atyának egy photograph képét, melyet neki adtak, aztán ivott evett, s három négy óra múlva már vigan mosolyogva járt kelt, s azóta mint mondják sokkal jobban érzi magát mint betegsége előtt." Itt van más oldalról az a cáfoló levél, melyet a „Monde" maga kénytelen volt közleni: Páris, december 6. 1866. „Szerkesztő úr! Novemb. 16-ki számában a „Monde" egy jelentést közöl bizonyos beteg nőnek meggyógyulása felöl. Legyen szives ön arra vonatkozólag közzé tenni a kővetkező nyilatkozatot, a melyre az előzmények által felhíva, sőt kényszerítve érzi magát az illető érseki hatóság." „Ez tehát kinyilatkoztatja 1) hogy a kérdéses cikk irója, közlemenyét egyházi törvényeink ellenére az ordinarius tudta nélkül vitte a közönség elé 2) hogy a betegség körülményeinek s természetének pontos megvizsgálása és az orvosi jelentés számbavétele után nincs semmi ok az illető gyógyulást mint valami csodálatost tüntetni fel." Bayle promotor. ! W TÁRCA. Ujabb értesítő szózat a slavoniai ev. ref. missio ügyében. (Vége.) Úrvacsorálás után, a közönséget, — mult úrnapi előleges felhívásom szerint, — gondnokok és presbyterek Yánokká ismét t. cz. Balogh Sándor urat, — algondnokká pedig Lénart Mihály gáji és Cseh József brekinszkai, — majd Kis Ferenc, gavegyapoljei és Vég István, obrézsi lakos atyafiakat megválasztották: őket ünnepélyesen feleskettem és velek az Úr ottani egész népe előtt egyenként kezet-fogva, az Úr zsenge egyházának és szórványosan lakó népének lasztására szólítottam fel s miután köz-akarattal főgond- anyagi mint szellemi építésére s üdvére irányzott működé-