Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-07-14 / 28. szám
Tizedik évfolyam. 28. c»« Pest, jnlins 14. 1867. PROTESTÁNS 6THAZI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓHIVATAL : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DU : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: « 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja, Bélyegdij külön 30 ujkr. * RÓMA ÉS AZ IN0UISIT10. in. Eymerich nevű dominicanus barát és inquisitor 1376-ban Avignonban a pápai udvarban egy könyvet irt, mely hivataltársainak tankönyvül szolgált. Ezen munkát azóta az inquisitio ügyeiben a legjobb tanácsadónak tekintették; 1580-ban egy Penna nevű spanyol theologus, ki Il-ik Fülöpnek kiváló bizalmát birta, igen tanulságos commentárral bővítette, s XIII-ik Gergelynek ajánlva Rómában újból kiadta. Össze van abban szedve nagyon sok olyan pápai bulla, melynek határozatain alapszik az inquisitio egész épülete. Az itt következők nagyobbára annak adatai nyomán állíttattak össze. Oly rendkívüli, a történelemben páratlanul álló intézményt, minő az inquisitio, csak akkor leszünk képesek megérteni, ha azon elmélet merész és következetes megvalósításának tekintjük, melyszerint a pápa, mint isten helytartója, az egész keresztyén világ fölött minden hatalmat kezében tart, s korlátlan ur mind azoknak teste, lelke fölött, a kik a keresztség által örökre és megmásitliatlanul alattvalóivá lettek. Csak innen lehet kimagyarázni, hogy az inquisitionalis törvényr ek értelmében minden emberi jognak és törvénynek, minden természeti összeköttetésnek az isteni törvényszék magasabb követelései előtt háttérbe kelle szorulni, s még a gyermekeknek is lelkiismereti kötelességükké vált eretnek szülőiket az inquisitionak feladni, habár előre megvoltak győződve, hogy azoknak sorsa a kiupad vagy a tűzhalál lesz. Ezt nevezték a „hit érdekének" (favor fidei) s egész könyveket irtak arról, hogy az inquisitio eljárásaiban az emberi igazságszolgáltatás minden általánosan elfogadott szabályától eltérhet; (pl: Royas inquisitor munkája „Singularia juris in favoremfidei. Venet. 1588.") Valamint az egész intézmény, ugy annak minden statutuma a pápától származik, vagy rá, mint egyedüli tekintélybe és forrásra hivatkozik. A mit wz inquisitorok hivatalból tesznek, mint pápai meghatalmazottak teszik, s olyan jelentősége van, mintha maga a pápa tette volna. Epen azért Eymerich is egész rendszerét VlII-ik Bonifacnak „Unam sanctam'* bullájára alapítja, mely leghatározottabban és legteljesebben mondja ki, hogy az üdvösségnek szükséges feltétele a lelki minta világi dolgokban a pápától függeni, általa ítéltetni. Ezen elv alapján a pápák jogosítva érezték magokat arra, hogy minden társadalmi köteléket széttépjenek, mihelyt parancsaiknak nem engedelmeskedtek, szabad egyéneket, sőt egész népeket rabszolgasággal büntettek, pl. V-ik Kelemen 1309-ben a velenceieket. Ezen elmélet alapján határozta meg IV-ik Kelemen 1265-ben, hogy, ha a nápolyi és siciliai király a pápának fizetendő adóra nézve a határidőt megnem tartja, egész országa azonnal interdictum alá esik; tehát ha a királyi kincstár történetesen a kellőnél üresebb talál lenni, 6 — 7 millió keresztyéntől vonassékmeg az isteni tisztelet és a sacramentumok áldása. A pápák az inquisitoroknak adott számos utasításaikban két dolgot ismételnek szüntelen: először, hogy eljárásaikban kerüljék a nyilvánosságot és a polgári perrendtartás körülményességeit, — azaz, a vádlott védelmére gyakorlatban lévő formaságokat; és másodszor, hogy nagy szigorral járjanak el. A hol az inquisitio megjelent, 55