Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-07-07 / 27. szám
TÁRCA. •Jelentés. A pesti reform, theologiai intézetben a közvizsgák megtartatnak f. hó 20-án és 21-én, melyekre a főt. egyházkerület egyházi és világi elöljárói, a theol. intézet igazgató bizottmányának tagjai valamint minden érdekeltek ezennel tisztelettel meghivatnak. Pesten, julius 2-án 1867. Ballagi Mór 9 mint igazgató. A pesti reform, gymnasiumban az Írásbeli érettségi vizsga f. hó 16-án és 17-én, a szóbeli 18, 19 és 20-án fog megtartatni. Ezeket megelőzőleg az érettségi, vizsgálatra lépni kívánó magántanulók f. hó 14-én vizsgáltatnak meg arról, hogy bocsáthatók-e érettségi vizsgára vagy nem. A fő gymnasium többi osztályai vizsgái f. hó 22 — 27-éig fog folyni, mely idő alatt a magántanulók esti 6 órakor fogadtatnak el vizsgálatra. Kelt Pesten, julius hó 1-ső napján 1867. Az iskolai igazgatóság. A pápai helv. hitv. főiskolában az 186G /7 nyári félévi közvizsgák hövetkező rendben tartatnak : Julius 22-én ker. hittan, hittörténet, polemika, általános egyházjogból, — ó és újszövetségi értelmezés, egyházi szónoklattan, héberrégiség és nyelvészetből, — szám s mertanból és a középtanodai V. osztályban. 23-án egyetemes államrajz, középkori történelemből, — ker. egyháztörténet, theol. encyclopadia, papigond, katechetika, céj szöv. bevezetésből, bányajogból, — és a középtanodai, VI. osztályban, 24-én neveléstan, állat-vegytanból, — római magánjog, magyar közjog és közigazgatási rendszabályokból, — törvérezkezési-csőd-telekkönyvi eljárás, büntetőjog és bünvédi eljárásból, — és a középtanodai IV. osztályban 25-én latin és hellénirodalomból, — politika, bölcsészet és jogtudományok encyclopádiájából, — a középtanodai III. osztályban. 26-án bölcsészet, magyar irodalomtörténetből, — német irodalomból és a középtanodai II. osztályban. 27-én egyháztörténelemből a bölcs, első évben és a középtanodai I. osztályban, 25 —26-án irásdolgozatban, 28 —31-én szóbeli érettségi vizsga, A főiskolai igazgatóság. öntéséhez tetemes részletével járult, de másodszor, egy csinos, épen templomunkba való orgonával ajándékozott meg minket, de harmadszor, egy élettárt alapitott egyházi és iskolai tanitók számára s ezek özvegyeinek, — méltó köszönettel tartozván a felső-Kemenczei egyház, — fájlalja, hogy mielőtt lerótta volna iránta való hálájának adóját, már is köréből eltávozik, és Szepességre készül menni lakni. De, hogy azon lépésnek is legyen nálunk jótékony nyomdoka, újonnan tett egy alapítványt, melynek kamatjából két vagy több jól tanuló fiu nak evenkent enekes könyvet kell venni, mi által is emlékezete a kegyes adakozónak, W i t tch en Mór Ernő Urnák egyházunkban fog örökittetni. — Isten áldja meg őt a távolban is, hogy nekünk is másoknak is tehetsége szerint jót tehessen szívből kívánja Pál Endre, f.-kemencei lelkész. Ilálanyálatkozat. Azon közbirtokos urnák, a ki tizenkét év alatt, mióta egyházunkban lakik, számos jótéteményeinek nyilvános jeleit adta, — mert, először, nem csak a harang Gyászeseisiény s emelkedett áldozatok. Visonta, Somogy, junius hó 1867. Megyénk ifjúságának erdejéből egy délceg növésű cser kidőlt! Ki-Kidölt előbb, mint megerősödvén küzdött s dacolhatott volna az emberiség legszentebb ügyeit annyiszor megtámadó gonoszság viharával; kidőlt előbb mint erényeinek dús lombjaival enyhet, védelmet adhatott volna a lelkét hevitő dicső eszméknek, gróf Somssich Pongrácz, a még csak 20-ik éves, testben lélekben erőteljes ifjú, gr Somssich Imrének, a balócsai járás 61-iki és jelenlegi országgyűlési követének, s neje Siskovich Máriának, megyénk egyik leglelkesebb, szeretett — s tiszteltebb leányának egyetlen fiók, folyó hó 5-én meghalt. Csapást, mely mélyebben sujt, s több szivet sebz, alig ejthetett volna Somogyban ama kérlelhetlen angyal! Alig van e megyében, ki nem tudná, hogy a nemes gróf és nejének élete ép olyan mint a tiszta nyári nap, — sugárinak melegével növel és éleszt parányi kis fűszálat és égig nyúló magos fenyőt; nem választ el embert embertől, de nézi, hol kiált segélyért a szent ügy s hol könyez a szegény? De tudjuk, hogy e napnak sugára oly dicső, részben azért vala, mert a nap is örült; — Örült azon gyémántnak, melyet a gondviselés reá bizott, örült egyetlen fiának. Lehullt a gyémánt, felleg borult a nap elé! Oh! megyénk szent ügyei! fog-e áradni reátok továbbra is jóltevő fény a napból, vagy sötét éj leszen ? Hová ragadnak fájó lelkem gondolati! Átadtuk a földnek, a mi a földé; a lélek összedőlt porsátorát Mikében folyó hó 8-án délután 5 órakor a grófi család sírboltjába tettük le. Az igaz érdem mint tiszteltetik, Somogy e gyász esetkor megmutatta! Több százra ment azoknak száma, kik a megye minden vidékéről siettek, hogy eleget tegye-