Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-07 / 27. szám

történetesen ezen zsinat tárgyai oly furcsa beosztást nyertek, hogy a fennebbi még az ajtón kivül álló két tárgy sehogy sem találhatott rést a vitatárgyok közé becsúszhatni. De minek is nekünk szabad választás ? mikor volt s elvetettük' Minek a képviselet ? gyengék vagyunk mi még saját lábunkon megállhatni, azért szükséges, hogy-az aristokratia és hierarchia mankóin cammogjunk előre, ha csak ugyan meguntuk a kényelmes helytmaradást; mert más-különben elesnénk, orrunkat betörnők, vérünk elfolyna, s ez dajkáinknak nagy busulása lenne. Végre bátor vagyok lelkésztársaimat emlékeztetni, hogy ez előtt tán 3 évvel mltgos gr. Bethlen főgondnok úr jelenlétében határozatba ment volt az e.megyei gyűlések — helyi tekintetben — állandósítása. Akkor ugyan arról, nem volt szó, hogy az állandósítással az egyes egyházak r. zsinattartási díjfizetés alól felmentessenek; pedig bizony szükséges lenne ama határozatot érvényre emelni, s az egyes egyházakat a gyüléstartás roppant terhétől is megmenteni. Hadd napdíjazza minden egyház saját küldöttjét! Ennek jó következése csakhamar kitűnne ; nevezetesen, ekkor a gyűlések nem leendnének viharosok; a jegyzökönyvek megirattathatnának, s tán fel is olvastathatnának; a bizonyos élvezetért megjelenők, szépen otthon maradnának; a gyüléstartó egyház nem nézne minket executionak, melynek nyakáróli eltávoztát alig várja, mint ez — (tisztelet a kivételeknek) Mikefalván is történt. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Olaszország. (H e v e s j e 1 e n e t a kamrában. A római betörés). A junius 19-ik alsóházi ülésben, mely az igazságügyi bugdetet tárgyalta, a következő, felette elkeseredett vita folyt: Corte a kormányt a Traniban előfordult protestáns iildézések iránt interpellálta, s hevesen kifakadt a klérus ellen. Ratazz i azt válaszolá, hogy azok ugy támadtak, hogy midőn az ottani érsek vonakodnék megbérmálni egy 14 éves leányt, ennek atyja a templomban fenyegetőzött, hogy protestánssá lesz, és aztán leüti az érsek fejét. Ez nagy izgalmat s komoly rendzavarásokat okozott, de végül mégis győzött a törvény. A papság az ilyen eseményekért nem vonható felelősségre, s a kormány gondoskodand, hogy a rend és szabadság fenntartassék. Techio igazságügyéi- pár szóval dicsérte az érseket s hozzátéve, hogy Traniban sok elfogatás történt minden rangú személyek között. Ricasoli visszautasitá azon, most ellene is emelt vádat, hogy kormányzása idején nagyon is engedékeny lett volna a klérus iránt. ,,En — úgymond — soha sem tevék különbséget pap és laikus között, mind polgár, kinek jogai és kötelmei vannak, s a törvény megvédelmezi az elsőbbeket s követeli az utóbbiak teljesítését. Én nem fogom kifejteni, miben állnak az én vallási meggyőződéseim, és senkinek sincs joga ezt tőlem kérdeni, hanem annyit tudok, — hogy kevesen vannak, kik a legterjedelmesebb és feltétlenebb belső szabadságban engem utóiérnek. Szabadság és igazság azon egyedüli alapelvek, melyek kell, hogy vezéreljék egy oly állam politikáját minő Itália. Ha ezeket veszi magaviselete zsinórmértékéül, ugy egy nagy nemes és tartós müvet alkotand." — Cairoli a balpárt nevében kijelenti, hogy a pápaság veszélyes Olaszországra nézve ; a jobb oldal ellentmond ; „de igaz" kiálták balról; „nem, nem" a jobbon; Nicotera és mások: „a jobb oldalon klericalisok ülnek." Erre borzasztó lárma keletkezett, a padakról felugrostak s bal és jobb fenyegették egymást. Az elnök több percen át hiába iparkodott a nyugalmat helyreállítani. Cairoli: „Igen uraim, ezen parlamentban vannak a jövő hírnökei, a mint hogy ülnek benne a múltnak paladinjai is." Uj zivatar, a bal egyre kiabálta: „Klerikálisok, klerikálisok ;" a jobb egyre : „rendre, rendre." Midőn a zaj megest lecsendesült, Cairoli folytatá: Csodálkozom, hogy ezen teremben, Florenczben, a nagy Machiávelli hazájában szavaim ellen protestálnak. Igen uraim Machiavelli a pápaságot veszélynek nevezte Itáliára nézve. Bravó a baloldalon és karzatokon, jobb oldali padokon zaj. Szónok azzal fejezi be, hogy ezen dolog majd bővebben fog tárgyaltatni, az egyházi javak kérdése alkalmával. Ricasoli ezt szintén reméli s lemond szaváról, ajánlja a vita bezárását. D e 1 Z i o ez ellen akar szólni, mit az elnök megtagad. Erre Del Zio felkiállt: „Az olasz parlament nem tiszteli a követek jogait (Ohó); elöl minden discussiót, s nem óvja meg becsületét. (Zaj). Az elnök rendreutasítja a szóllót, ki szavait visszavenni nem akarja. Erre az ülés Öt perc- * re felfüggeszíetik, hogy a nyugalom helyreálljon, s más tárgyhoz lehessen áttérni. A „Journal de Paris" szerint a pápa m. hó 26-kán hívta össze az egyetemes egyházi gyülekezetet 1868 végére. E gyülekezetnek hármas célja lesz: 1) a kor tévedéseit kárhoztatni (anathemák alá vetni); 2) az egyházi fegyelmet a kor eszméivel és kötelmeivel öszhangzásba hozni; 3) a világi hatalom kérdését végkép eldönteni. Az „U n i v e r s"-nek Rómából azt írják, hogy a püspökök, hallomás szerint, feliratot fognak intézni a hatalmakhoz. Ezen okmányban azt akarják bebizonyítani, hogy a hatalmak legnagyobb érdekében áll a szent atya trónját fenntartani, mert ennek bukása romjai alá temetné ( ? ! ) a többi fennálló kormányokat is.