Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-23 / 25. szám

még másokéi is benfoglaltatnak a bibliában. E mondat tehát igy igazítandó : „kiknek iratai együttvéve teszik a sz. írást." Ugyanazon lapon leebb e kérdésre: „egyszerre íratott-e tehát a sz. irás ?" adott feleletben e szavakat: „az uj szövetségi sz. irók pedig, bár egy időben éltek stb." nem tudjuk honnan meríthette szerző, miután eddig a tudomány, mint bizonyost csak annyit állapított meg, hogy az uj szövetségi iratok Kr. u. az első két században jöttek létre, de hogy minden egyes irat keletkezési ideje mikorra esik? ez oly kérdés, melyre az újszövetségi iratok legnagyobb részénél a tudomány még nem tudott cáfolhatlanul megfelelni. Szerző állítása tehát legjobb esetben még be nem bizonyult hypothesis lehet, melyet pedig, amint fentebb megjegyeztük, gymnasiurni tankönyvben használni nem lehet. A 28-ik lapon e kérdésre: „Hány tudósításunk van nekünk Jézusról?" igy felel szerző: „négy, mert Jézus élettörténetét négy tanítvány hagyta különösen irásba(n) s ezek Máté, Márk, Lukács és János.'"'' Ez több tekintetből nem helyes. Mert 1-ör: az evangéliumokban nem annyira Jézus, mint inkább a megváltó Krisztus élete van leirva; 2-or magok az evangéliumok feliratai szerint sem állithatni, hogy Máté, Márk stb. a nevük alatt létező iratoknak szerzői, hanem csak azt, hogy azok szerint lettek megírva Qxara Marftaiov, xara Mapxov stb); hogy pedig az evangéliumokat, ugy amint kezünk közt vannak, Máté, Márk stb. nem irták, szinte bebizonyitottnak állitható. A következő kérdésre adott feleletben a 29-ik lapon azt állítja szerző, hogy „a négy evangéliumból együtt véve a megváltónak élettörténetét s földi működését teljesen megismerhetjük." Ez megint többet mond, mint a mennyit a valósággal megegyeztethetni, nem hogy teljesen lehetne ama nagyszerű életet az evangéliumokból megismerni, de még töredékesen is csak félig meddig. Mire nézve maga a János szerinti evangelium utolsó verse tanúskodik: „Egyebek is pedig sokak vannak, melyeket Jézus cselekedett, melyek ha egyenként megirattatnának, azt vélem, hogy a világ sem foghatná be a könyveket, amelyek írattatnának." A 32-ik lapon, hol a János szerinti evangéliumról szól, a többi közt ezt mondja : „Ez evangelium az úrvacsora szereztetését hihetőleg azért nem emliti, mert már a többi evangéliumokban bőven megíratott." Bocsor úr itt, ugy látszik, nem vette észre az ellenmondást, melybe egy elébbi állításával esett. Fölebb ugyanis a 8-ik lapon ezt irja, hogy „az újszövetségi irók, bár egy időben éltek, de egymás írásait nem igen ismerték." Ha tehát, szerző helyes nézete szerint, az evangéliumok irói egymás Írásait nem ismerték, honnan tudhatta azt a János szerinti evangelium irója, hogy a többi evangéliumokban az úrvacsora szereztetése bőven le van írva. — Véleményünk szerint ez az egész pont kimaradhatott volna, vagy ha valamit akart a dologról mondani, mint kényállitmányt írhatta volna: „Ez evangelium az űrvacsora szereztetését valószínűleg azért nem emliti, mert ez az akkori keresztyének előtt közönségesen ismert dolog volt." E hiányokat tartottuk kiemelendöknek a fentcimzett müvecskéböl, melyek azonban, mivel nem nagyon számosak és igen könnyen kiigazíthatók, egyáltalában nem akadályozhatják, annak iskolai könyvül való alkalmazását. Általában tehát mi Bocsor Lajos úr fencimzett munkáját ajánljuk. Ballagi Mór. BE L_PÖ L D. A mezöföldi ref. egyházmegyéitek máj. &l-én Enyingen tartott egyházi gyűlése. Ezen egyházmegye 36 anya és két leányegyházból áll egy közakarattal választott esperes és egy szintén választott világi gondnok vezetése és ikerelnöklete alatt. Közigazgatásunk képviseleti rendszeren alapul; mindenik egyház elküldi lelkipásztorát s egy választott képviselőjét a világi rendből; ezek testülete képezi a megyei gyűlést, melynek joga van törvényt hozni s azt végre is hajtani, magától értetvén, hogy azon bajoknak és visszaéléseknek, melyek a törvényhozás és végrehajtásnak ugyanazon kezekben léteiéből származnak — mi is ki vagyunk téve. No de eddig rni sem mozoghattunk elég szabadon, nem csuda, ha ügyeink nem a legjobban vannak még most rendezve. Majd tisztázzuk, ha élünk. Jelen gyűlésünk a ref. egyházközség diszes templomában tartatott. Kezdete reggeli 9 óra a szent lélek segítségül hívása után. Több nem annyira fontos tárgyak közül nevezetes tanácskozási vitára adott alkalmat nagy fontosságánál fogva egyházmegyénknek a kerületi gyűlésen leendő képviseltetése, illetőleg egy egyházi és egy világi képviselőnek megválasztása. — A másik t. Halom Ádám lajoskomáromi lelkész által a pénzügyek kezelése körül beadott reform javaslata. — Mindkét tárgy heves, majdnem szenvedélyes vitára adott alkalmat. Van ugyanis ebben a mi képviseletünkben egy fából csinált vaskarika. Ez az egyházi consistorium, melynek tagjai szintén választva vannak, s a képviseleti gyűlés kellő közepén egy zöld asztal mellett ülvén, külön testületet képeznek a testületben. Lételét ugyan nem értjük, de kezeinek súlyát gyakran tapasztaljuk. Szokása volt eddig ezen consistoriumnak a közvéleményre irányadóul is hatni, elveit szándékait a közönség közt érvényre emelni, söt már olyant is gondolt ki egyszer, hogy egyik consistorialis gyűlését elkeresztelte képviseleti gyűlésnek s elhatározta benne, hogy hogy ezentúlra a consistoriális tagok nem lesznek restauráihatók, hanem viselik a hivatalt holtig: holott ök maguk hirdették egykor apostolként a restauratio elvét, s ök restaurálták ki elődeiket, hogy helyeikre ülhessenek. No de „Honores mutant móres." A valódi képviseleti gyűlés azonban erélyesen fellépett ezen törvényellenes törvény visszahuzására. Ezen consistorium szokta saját kebeléből választani a kerületi képviselőket, is. Azonban most egészen másként ütött ki a dolog. Mihelyt egyik assessor elkezdte ajánlani a másikat, felállt egy igen igénytelen fiatal képviselő s kimutatta, hogy a főpapok és főbb világi tisztviselők mint „natus legátusok^ ugy is mesterséges többségben vannak a kerületi gyűlésen a mennyiben kilenc egyházmegyének kilenc esperese és kilenc curátora már 18 regálista, és még ezek-50*