Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-20 / 3. szám

Adja Isten! hogy a majdan közérvényre emelkedendő középtanodai tanterv egyebek között e két, éledre való jellemvonással is dicsekedhessék. *) Szakács Mózes m. k. Néhány észrevétel tisztelendő Hoffer Endre nagy-kőrösi lyceumi tanár urnák a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" m. évi 28-ik száma alatt megjelent ily cimü értekezésére : A tanügy képviselete a magyar reformált egyházban. (Vége.) Méltóztatik a lelkészeket testvér- és jogtagadással ordóvá zárkózással, a föl nem szenteltetett egyéneket világiak közé sorozással vádolni. Mást bizonyít a vértesaljai egyházmegye fentebb elősorolt intézkedése a tanitók irányában, mint szinte a dunamelléki egyházkerület s a kecskeméti egyházmegye eljárása is. Visszamenve az 1828-ik évig, — mert elébbi adataim nincsenek, — ott áll a kecskeméti egyházmegye tisztviselői közt Balogh Mihály nagykőrösi, Nagy István kecskeméti, — még akkor nagy tiszteletű, később saját kívánságára tekintetes Mészáros Benjámin n.-körösi, Czeglédi Mihály czeglédi tanár neve. Az 1836-iki egyházi névtárban az egyházi rendből kinevezett egyházkerületi s kecskemét — egyházmegyei tanácsbirák közt olvassuk Balogh Mihály, még akkor is nagytiszteletü Mészáros Benjámin n.-körösi oktatók neveiket; az 1842-ik évi névtárban Fitos Pál, — Mészáros Benjámin leköszönt — Warga János rendes n.-körösi, — Karika János, Tomori Szabó Sándor, Tatay András kecskeméti oktatók neveiket; az 1848-ik évi névtárban Fitos Pál n.-körösi, Karika János, t. Szabó Sándor, Tatay András kecskeméti tanárok, — most már tekintetes Mészáros Benjámin nyugalmazott tanár, mint szinte tek. Warga János rendes tanár urak neveiket. Az 1848-ik év óta az egyházkerületi tanácsbirák is nem neveztettek, hanem választattak, elébb ugyan az egyházkerület gyűléseiben ezek, — később pedig t. i. a képviseleti rendszer életbeléptetése után az egyházak által. És ott látjuk a választottak sorában Filó Lajos még akkor tanár, Ballagi Mór tanár, Farkas József s néhai Peti József tanárok neveiket. Igen természetesen nem lehetvén praescribálni szabad választásnál, kire szavazzanak az egyházak, s minden egyházi férfiú, tekintet nélkül arra doctor — vagy pastor — miniszter-e választható levén: nem történhetik az meg, ha másra megy a szavazat, hogy minden iskola tanára, s minden tanára ott üljön a zöld asztalnál; de ez nem testvértagadás ; és miután a papok magukban nem egyház, s nem ök maguk, hanem az egyházak választanak: azokat azért, hogy egyik vagy másik tanár mellőzve van, okolni hibáztatni nem lehet. — Ordóvá zárkózás s e miatt papismusra hajlás (?) nagy hangú, de alaptalan vádak. Ellenkezőt mutat az, hogy fen ugy mint alant minden hivatalok felezve vannak a világiakkal — még pedig nem a világiak sürgetése, hanem az egyháziak belátása — eszközlése nyomán. Hát ezt mi alapon állítja t. tanár űr, hogy a papok az e.kerületi, tanácsbirói, jegyzői stb. helyeknél, ha csak föl nem szenteltettek, a világiak közé sorozzák a tanárokat ? A papok teszik ezt? — Bocsásson meg t. tanár úr, ha azt mondom, hogy valótlant állit. Néhai, nagy érdemű Mészáros Benjámin e.kerületi s e.megyei tanácsbiró urat én is, mások is világiak ugy mint papok, sőt az e.kerület- s megye — bár tudtommal fölszentelve nem volt, — az egyháziak közé soroztuk, s címeztük mind addig, mig nem tetszett neki sarkantyút üttetni, bajuszt növeszteni, magát háznál s házon kivül, városban városon kivül tekintetesnek hivatni, mi meg is illette, szabadságában is állott neki; Ballagi Mór úr tekintetes volt, mig neki ugy tetszett; mihelyt kivánatát nyilvánitá tiszteletesnek hivatni, — mit később felavatással is ünnepélyesen tanúsított; megnyerte az öt méltán illető nagytiszteletü cimet. Boldogult Peti József, — ugy Farkas József tanárok s e.kerületi jegyzők nemde az egyháziak sorába tartoznak-e ? Hogy Molnár Aladár tanár úr, ki minden tekintetben mind a tekintetes, mind a tiszteletes férfiaknak csak ékessége, a világiak közé soroztatott az e.kerületi világi jegyzők választásánál, az nem a papok tette, s nem hibája. Az e.kerületi gyűlés, melynek nemcsak papi hanem világi elnöke is van, nemcsak egyházi de világi képviselőkből is áll, — bízta meg öt az 1865-ik évi e.kerületi gyűlés allkalmával, a világi aljegyző gróf Vay László úr ö méltósága távollétében helyettes jegyzöséggel. Mit bizonyosan nem tett volna, ha nem ugy van meggyőződve, hogy a nevezett úr világi; a minthogy az idei gyűlés alkalmával is világi aljegyzőül világi férfiút helyettesitett a gyűlés a jeles Jordán István személyében. Miután a megbízást Molnár Aladár úr elvállalta, ez volt az ujmutatás a papoknak és egyházaknak arra, hogy öt világinak s mint ilyet a világi aljegyzöségre megválaszthatónak tekintsék. Ha máskép van a dolog, miért nem nyilatkozott a tisztelt úr akkor, még inkább az 1866-ik évi gyűlés 6 pont alatti határozata születése alkalmával világi aljegyzőül választatása ellen. Abból, hogy valaki theologiát tanul és tanít nem következik, hogy az csak tiszteletes cimet viselhessen. Ismertünk mi méltóságos theologusokat is, még pedig jeleseket. Sőt az volna kívánatos, hasznos és szükséges, hogy az e.kerületnél alkalmazandó világi férfiaink, ha nem — is theologusok, de legalább az egyház történelmében s egyházi törvényeinkben teljesen jártas emberek lennének. Hogy a protestáns öntudat ily ok miatt, minőt a tanár úr felhozott, kihíva érezze magát azon gondolat megtestesitésére, hogy ha már az egyik protestáns egyházi fötényezönek a tanitó osztálynak az egyházbani hivatali presbyterségét nélkülözi: nélkülözze a másik, t. i. a lelkészekét is,— nem hihetem. Mert nem kontárkodók nem — is dulakodó természetűek azok a világiak, kik bárhol is befolynak az egyházi ügyekbe : hanem olyanok, kik vallásukat, egyházokat szeretik, az egyházi szolgálat fontosságát, a papnak E lapok 2-ik számában megjelent, latin mondattani ösmertetésemben egyebek között egy mondat igen hibásan lévén közölve, következőleg igazítandó ki. „Rövidre vonva nézetemet az egyszerűen bővített mondatról, azt tartom, hogy abban az alany-, állítmány-, kiegészítő-, és ezen tagok mindenike mellett előfordulható jelzőn kivül egyébről beszélni fölösleges ; azért entia praeter necessitatem non sunt multiplianda. - Sz. Jff.