Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-16 / 24. szám

az ő ritka példáju kegyességének örökre zöldelő élőfájáról a gyümölcsöket a jelen nemzedéknél bővebb mértékben szedheti, az egyház, iskola s társadalom javára. E kegyes nő, egyszerű egyh. szertartással temettetett el a báthai családi sírboltba, de mintha meg nem nyughattak volna ez egyszerű eltakarittatáson az üdvezülthöz legközelebb álló rokonok, mintha érzették volna, hogy a kegyelet többet követel töltik a boldogult irányában, május 20-án Ungváron a ref. templomban gyászemlékünnepélyt tartottak tiszteletére, hol a számos s messziről is Összegyűlt rokonok, nagyszámú tisztelői az elhunytnak, azok közt a ft. tiszáninneni e.kerület és sárospataki főiskola küldöttei, a főgondnok és superintendens is, az 'elhunytnak érdeméhez méltó gyászünnepélyen, áldoztak a kegyes nő emlékezetének. A halotti gyászbeszédeket tartották t. Makay Dániel ungvári lelkész, — és Heiszler József, s.-pataki tanár urak, mindketten a közrészvétet tolmácsoló beszedőkben, a méltó tisztelet és elismerés nem könnyen hervadó koszorúját tevén a dicsőültnek koporsójára. Másnap május 21-én a jelen volt rokonok, s a tiszáninneni egyházkerület s főiskola küldöttsége Pinkócon az elhunyt ősi kastélyában gyűltek össze, mely a végrendelet kihirdetésének helyéül vala kitűzve. Itt mindenki feszült figyelemmel nézett elébe azon végrendelet tartalmának, mely a rendelkezőnek nevét történeti rievezetességüvé teszi, s melyről, mig azt részletezném is joggal elmondhatni, hogy annak minden pontját sőt betűjét azon magas eszme lengi át, melylyel, mint látszik, — egész életében foglalkozott az idvezült, s melyet valósitani törekedett, hogy t. i. nagygyá lenni, — s romolhatlan koronát nyerni, minÖt az Ur igér az igazaknak, — csak jótékonyság által lehet; e mellett belőle a testvéri szertet érzése, s a hálás visszaemlékezés azon kötelezettsége szól, melylyel ő; elébb elhunyt jó testvére, néhai nsgos Palóczy Horváth Simon úr iránt kötelezve érezte magát, a végrendelet majdnem minden pontjában ennek akaratjára hivatkozván! Szép, és magasztos példája a hamvaiban is ölelkező testvérek hűségének és szeretetének!! A végrendelet kihirdetése előtt egy a rokonok közül, t. Mezőssy László úr inditványozá, hogy „ki életében sok részben. Önmagát megtagadva élt, hogy másokat boldogíthasson, hogy a haza vallás és nevelés oltárán áldozhasson, a dicsőült emlékezetére állittássék fel a sárospataki főiskola kertjében eyy értékes márvány vagy gránit emlékszobor, mely hirdesse Horváth Mária tetteit, állittássék fel pedig az örökösök által örökségük aránya szerint viselendő közköltségen." Az inditvány közhelyesléssel fogadtatott, s jegyzőkönyvbe vétetett: az emlék tehát fel fog állíttatni. De tartósabb s illetékesb emléke leend az elhunytnak, végrendelete, melynek főbb pontjait ime bemutatom a t. közönségnek : 1 ső pontban egy majoratus alapittatik a pinkóci, báthi s kisráthi jószágokból, oly céllal, hogy a család, annak neve virágzása fentartassék, s a családból ezentúl is a hont, megyét, az alkotmányosságos szabadságot érdeklő ügyekbe befolyásos, s a protestantismus iránt vallásos kegyelettel viseltető hasznos tagok neveltessenek. E majoratusra Horváth Ödön úr bányász tek. Horváth Gábor mostani ungi első alispán úr elsőszülött fia s a tőle fiágon leszármazandó elsőszülöttek vannak kijelelve, kit a boldogult nemes elotörekvéseért különösen kedvelt, s mindezeknek hagyománybóli kizárás terhe alatt van kötelességül téve az, hogy leendő gyermekeiket vallásosan neveljék. 2. pontban a Horváth néven levő többi rokonairól emlékezik meg, rájok hagyván, a nagygejőci, monostorpályi, csápi. szerednyei, korumlyai, ördögporubai, köbléri, iglinci, storlyói, lehóci, andrasóci részhírtokait oly feltétel alatt, hogy azokból elidegeníteni, vagy azokat adósságokkal terhelni szabad ne legyen. 3. pontban a komjáthi ágon levő rokonainak hagyja a Heves- és Külső-Szolnok vármegyében fekvő tisza-szőllősi birtokot minden épületekkel együtt, ugy azonban, hogy abból elébb a szőllősi egyház főgondnoka felügyelete alatt 50 hold föld, ugyanannyi rét liasittassék ki az egyház részére, annak y3

a ref. lelkész és a tanitó fizetése javítására és a templom s egyházi épületek közül szükséges javításokra fordittassék — stb. * 4. pontban, anyaágon álló rokonairól Elek György gyermekeitől leszármazott utódokról rendelkezik, nekik hagyván a szabolcsmegyebeli, pazonyi, magyi, oroszi, tasi, demecseri, dombrádi és rácvidi pusztabeli részjószágait, s bereghmegye-