Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-16 / 24. szám

tének főbb pontjai. Látni lehet ezekből, hogy a dicsőült miért élt, s munkálkodott s miért takargatta meg földi javait? Azért hogy egy eszmét, mely lelkében ált, létesíthessen, — t. i. protestáns ref. hítfelekezetét emelhesse s boldogíthassa. Azért hogy nevét oly alapítványok által örökítse, melyek előmozdítják az emberi mívelodés magasztos céljait, ösvényt törnek a tudományosságnak, s lehetővé teszik azt, — hogy a szegényebb sorsú szülék gyermekei is versenyezhessenek a tudományos iskoláztatás által a jobb móduakéval, — kiképezni magukat hasznos tagjaivá az egyháznak, a hazának, s a társadalomnak! Valóban magasztos példa! — ritka jellem, melyet csak a nemes önmegtagadás erénye képezhet. Mondjunk azért a vallás, a köznevelés, a haza és emberiség nevében áldást, a nemes lélek hamvaira! s kívánjuk sok tekintetben anyagi szükséggel küzdő protestáns egyházunknak s iskoláinknak, „hogye ritka, s közjó oltárán oly nemesen és példásan áldozni szerető lélek magasztos lángjától, vajha tanulnának sokan egyszerűen élni, — s nagyszerűen jót tenniu

az emberiség céljait előmozdító közintézetekkel. A dicsőült nő emlékére, sárospataki főiskolánk f. évi julius hó 7-én gyászünnepélyt fog tartani, melyre ezennel ünnepélyesen meghívom az elhunyt nő lelkes tisztelőit. Nem tehetem azomban le tollamat, mely a dicsőült érdemeit, csak halvány vonásokban ecsetelheté, — a nélkül, hogy a közintézetek nevében, melyeket a dicsőült földi javai, legfőbb örököseivé tett, méltó elismerésemet ne fejezzem ki, a dicsőültnek nemes lelkit rokonai iránt is. A földijavak szeretete, óhajtása, ösztönszerűleg van a halandó keblébe beoltva ugy annyira, hogy vagyonos rokonaink elhunytával, az azok utáni örökösödés igénye méltán kél keblünkben. Ez igényről sokan magasabb célokért sem bírnak lemondani, hanem a bosszankodás bizonyos nemével bolygatják, a közintézetekről nemesen gondolkodó rokonok hamvait, — ha örökösödési számításaikban csalódnak. Örömmel nyilvánítom, hogy a b. e. elhunytnak rokonai, értesülvén a végrendelet tartalma iránt, — a végrendelet nagyszerűségéhez méltó oly nemes resignatioval vették, a vallásos s erkölcsi közintézeteket ily kitűnő pártolását, — mely ezeket tette, a különben rokonokat illető jelentékeny vagyonban, főörökösökké — miként ez által vélem általok legszebben s legméltóbban megtiszteltetve, — a nemes Horváth Mária emlékezetét, — s ez azon emlék, melyet ők legilletékesebben emelhettek dicsőült, s nemes tetteiben nemcsak magát, hanem egész családját, tiszteltté és örökre feledhetetlenné tett rokonuknak. Kun Bertalan, tiszáninneui ref. superintendens. KÜLFÖLDI IRODALOM. Christenthum und Kirche im Einklange mit der Culturentwickelung. I. Abtheiluny, Religion und Bibel, v. Dr. Schenkel 1867 (VIII. 244 lap). Ara 2 frt o. é. Mint tudjuk, a Németországban alakult protestáns egylet azon feladatot tűzte ki magának, hogy a keresztyénséget a műveltség elöhaladásával kibékítse. Dr. Schenkel ezen egylet egyik korypháusa, e müvében, melynek első részét a t. olvasó közönségnek bemutatjuk, e nagyszerű feladatmegoldását kisértette meg. E könyv a Schenkel-féle könyvek minden előnyével és hiányával bir. Az előnyök közé sorozhatjuk az előadás könnyed folyékonyságát, s a hagyományos vallásos anyag elfogulatlan, előítélet nélküli felfogását. Ezt az egész munkát a theologusok és mívell világiak nagy érdekeltséggel olvashatják. Különösen jeles az a rész, melyben a biblia világnézetét és a modern míveltséggel való ellentétét fejtegeti. Ellenben a hiányok közé sorozhatok a kifejezések kevés tamöttsége, s az inkább fényes, mintnézleties alakzatok. E munkában nagyon kívánatos lett volna a jámborság és erkölcsösség szétválhatlanságát világosan bebizonyitni; szerző azonban nem tud kiemelkedni az általánosságból. — Még kevésbé kielégítő az, amit Jézus bünnélküliségéröl mond. S midőn ö a bünnélküliség helyébe a szentséget állítja, s azt mondja, hogy e fogalom „nern csak hogy csekélyebbet nem állit Jézusról, hanem inkább magasabbra helyezi öt," ezzel egyáltalában nem cáfolja meg, hanem csak kikerüli a nehézségeket. Itt önkénytelenül is az a kérdés támad, tekinthető-e Jézus embernek, ha minden hibától ment maradt? A képzeletben ugyan lehetséges ily ideál, de a tapasztalat ellenkezőt bizonyít, s maga Jézus is visszautasitá a ,Jó" praedicatumot. E pontot Schenkel nem világította meg kellőleg, még kevésbé haladt csak egyetlen lépéssel is felebb a tudomány eddigi színvonalánál. Ugyanezt mondhatjuk arról is, amit szerző a csodákról ir. A csodák kérdését, mely Schenkel eddigi müveiben is elég homályos volt, itt pláne egyiptomi sötétség fedi. Majd azt mondja, hogy van csoda, majd azt mondja, hogy nincs, vagy legalább nincs miraculum; mintha bizony csoda és miraculum nem mindegy volna! Szóval a csodákról szóló hosszas értekezés csak illustratiójaul szolgál a cimlap mottójának : „Ja und nein ist keinc gute Theologie" A szerző ugyanazt mondja: „ihr kennt meine Ansichtvom Wunder;" de ha meg kell az igazat vallanunk, szerzőn kivül senki sem tudhatja, mit gondol ö a csodákról. A felhozott hiányok azonban csak keveset vonnak le e mü becséből, s e könyv nagyon megérdemli, hogy figyelmesen átolvassuk. ^l^yWw-