Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-09 / 23. szám

Henrik a Luther ellen irt vádiratért kapta a pápától a defensor fidei cimet, valamint azt is, hogy ugyanaz a zsarnokfejedelem máglyákon és hóhér által végeztette ki mind azokat, kik az uj eszmék mellett nyilatkoztak még akkor is, mi­dőn, felesége, Aragoniai Katalin miatt a curiával viszálkodásba jővén, a pápai tekintélyt Angliában megdöntötte s a pápistákat hallatlan üldözésekkel zaklatta. Ennek oka egyszerűen abban rejlik, hogy VIII. Henriknek zsarnoki önkényre hajló lelkü­lete épen oly kevéssé tudta megtűrni maga mel­lett a pápa absolut tekintélyét, mint a mily halá­los gyűlölettel viseltetett a minden önkénykedő, jogtalan tekintélyt megdöntő protestáns szabad szellem iránt. Angliában tehát, mint a spanyol közmondás tartja, — sit venia verbo — a kutya ugyanaz ma­radt, csak a nyakravalója változott. A pápa ha­talma megszüntetett, de az egyházi institutiók régi alakjukban csaknem csorbítatlanul megmaradtak. Fennmaradt az egyházi téren az absolut tekintély elve, mely annyi jajnak és annyi szenvedésnek volt mindenkor és mindenütt okozója. Az angli­kán egyház csak urat cserélt, s a pápai hatalom egyedül azért lőn megdöntve, hogy a király sze­mélyében a világi hatalomnak csináljon helyet. Ennélfogva midőn ellenfeleink az anglikán egyház türelmetlenségét és félszegségeit korholják, tulajdonképen a romanismus ellen mondanak kár­hoztatást, melynek institutiói, ellenfeleink vallo­mása szerint is, teljes épségben megmaradtak az angol államegyházban. Ha a protestantismus jótékony befolyását a társadalomra és erkölcsökre akarjuk látni, nem Angliát kell példány képül felvenni, hol a refor­matio, mivel felülről lefelé indult, csak félig tör­ténhetett meg, hanem Svájcot, Ejszakamerikát, Németországot és Scandináviát, mely utóbbi ál­lamban csak a katholicismus elleni türelmetlenség az egyedüli szenyfolt. Ez is talán csak onnan van, mert a protestantismus által kivivott egyszerű polgári szabadságot nem akarják zsákmányul en­gedni a romanismus által előidézendő eshetősé­geknek. Az anglikán egyház most egy meredély szé­lén áll, honnan vagy mindenestől bele rohan a katholicismus örvényébe, vagy pedig védgátul a testacteot kell ujolag életbe léptetnie, ami — ha korunkban kivihető volna is, amint nem az — csak a vallásszabadság szent elvének rovására és az angol nemzetnek kiszámithatlan nagy erkölcsi kárára történhetnék meg. Ballagi Mór. Emlékezzünk régiekről. Minél sajnosabb emlékezetben van minden vallását sze­rető protestáns ember előtt azon a közel múltban levihar­zott idő, midőn vallási örökérvü törvényeink célzott megin­gatásának rövid bár — de nehéz korszaka csakis a nem­zetnek jogaihoz való hü ragaszkodásán és a fejedelem bölcs Ítéletén tört meg, annál jobban esik tényleges bizonyítékát mutatni fel annak — a régibb múltból, s épen azon emii­tett törvények alkotása idejéből, hogy találkoztak akkor is, oly — a vallási felekezetességen felül emelkedett lelkes hazafiak, kik az igazság lelkétől áthatva, meggyőződésük­kel a türelmetlenség ellenében nyíltan síkra álltak. Ime az 1791-ik évben a hadi és más nevezetes törté­netek" Bécsben megjelent hirlap negyedik szakaszából kí­vántam közleni, egy mindnyájunk előtt méltán érdekes cik­ket, — a mint következik. Pozson, február 10-én. A vallás dolgát elintéző kir. határozás 0 Felségének utóbbi módosítása szerint megy be az országgyűlési cikkelyek közé, melyek ezentúl törvényül fognak szolgálni. Benne lesz a felvéjelben; „Non obstante contradictione cleri, et part is alicujus e catholicis secula­ribus, azaz : ellent nem állván a papi rendnek, és a világi catholicusok valamely részének ellenzése1 1 : mivel hogy az emiitett kir határozásnak országgyűlési cikkelyek közé való menése ellen, protestatiót adott be a primás az egész papi rendnek nevében; ellene szóltak annak némely világiak is, s oly tartósok voltak az akaró és nem akaró felek között a vetekedések: hogy már egész ötödfél óráig húzódott az ülés, a midőn gr. Battyáni Aloysius igen fontos és hathatós beszédével véget vetett az ellenkezéseknek. Ezen beszéd Nádor ispány ö kir. hercegségének szivét is annyira meg­hatotta, hogy érdemesnek Ítéltetett általa F. Királyunkhoz való felküldésére. Gr. Battyáni Alois. úrnak magasztalt fontos beszéde, kijött mind deákul, mind magyarra fordítva nyomtatásban. Ezen nyomtatásból, következendőket akartunk ige iktatni: „Oratio boni civis, sani philosophi, et veri no minis Christiani, illustrissimi Domini comitis Aloysii de Battyán, dum in consessu comitiali Vl-ta Iduum febr. Anno Aerae vulg. MDCCLXXXXI. Posonii in Hungaria habito, de Lege Religionis in publicas tabulas voluntate optimi Principis re­ferenda ageretur, magnó omnium bonorum applausu dicta. — Hungarice reddiderunt atque in speculum secus sentien­tium, Typis exaudi curarunt sinceri illustris Oratoris cuito­res L. A. S. P. Sz. M. D. C. S. M. F. Posonii. Quod veritas, Philosopho, Religio. Defensori. Patria. Bono. Civi. Rex. Fideli. Suo. Custodi. Monumentum. Debet. Hoc. Inscio. Authore. Ad. Posteritatis. Memóriám. Procusa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom