Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-06-09 / 23. szám
Henrik a Luther ellen irt vádiratért kapta a pápától a defensor fidei cimet, valamint azt is, hogy ugyanaz a zsarnokfejedelem máglyákon és hóhér által végeztette ki mind azokat, kik az uj eszmék mellett nyilatkoztak még akkor is, midőn, felesége, Aragoniai Katalin miatt a curiával viszálkodásba jővén, a pápai tekintélyt Angliában megdöntötte s a pápistákat hallatlan üldözésekkel zaklatta. Ennek oka egyszerűen abban rejlik, hogy VIII. Henriknek zsarnoki önkényre hajló lelkülete épen oly kevéssé tudta megtűrni maga mellett a pápa absolut tekintélyét, mint a mily halálos gyűlölettel viseltetett a minden önkénykedő, jogtalan tekintélyt megdöntő protestáns szabad szellem iránt. Angliában tehát, mint a spanyol közmondás tartja, — sit venia verbo — a kutya ugyanaz maradt, csak a nyakravalója változott. A pápa hatalma megszüntetett, de az egyházi institutiók régi alakjukban csaknem csorbítatlanul megmaradtak. Fennmaradt az egyházi téren az absolut tekintély elve, mely annyi jajnak és annyi szenvedésnek volt mindenkor és mindenütt okozója. Az anglikán egyház csak urat cserélt, s a pápai hatalom egyedül azért lőn megdöntve, hogy a király személyében a világi hatalomnak csináljon helyet. Ennélfogva midőn ellenfeleink az anglikán egyház türelmetlenségét és félszegségeit korholják, tulajdonképen a romanismus ellen mondanak kárhoztatást, melynek institutiói, ellenfeleink vallomása szerint is, teljes épségben megmaradtak az angol államegyházban. Ha a protestantismus jótékony befolyását a társadalomra és erkölcsökre akarjuk látni, nem Angliát kell példány képül felvenni, hol a reformatio, mivel felülről lefelé indult, csak félig történhetett meg, hanem Svájcot, Ejszakamerikát, Németországot és Scandináviát, mely utóbbi államban csak a katholicismus elleni türelmetlenség az egyedüli szenyfolt. Ez is talán csak onnan van, mert a protestantismus által kivivott egyszerű polgári szabadságot nem akarják zsákmányul engedni a romanismus által előidézendő eshetőségeknek. Az anglikán egyház most egy meredély szélén áll, honnan vagy mindenestől bele rohan a katholicismus örvényébe, vagy pedig védgátul a testacteot kell ujolag életbe léptetnie, ami — ha korunkban kivihető volna is, amint nem az — csak a vallásszabadság szent elvének rovására és az angol nemzetnek kiszámithatlan nagy erkölcsi kárára történhetnék meg. Ballagi Mór. Emlékezzünk régiekről. Minél sajnosabb emlékezetben van minden vallását szerető protestáns ember előtt azon a közel múltban leviharzott idő, midőn vallási örökérvü törvényeink célzott megingatásának rövid bár — de nehéz korszaka csakis a nemzetnek jogaihoz való hü ragaszkodásán és a fejedelem bölcs Ítéletén tört meg, annál jobban esik tényleges bizonyítékát mutatni fel annak — a régibb múltból, s épen azon emiitett törvények alkotása idejéből, hogy találkoztak akkor is, oly — a vallási felekezetességen felül emelkedett lelkes hazafiak, kik az igazság lelkétől áthatva, meggyőződésükkel a türelmetlenség ellenében nyíltan síkra álltak. Ime az 1791-ik évben a hadi és más nevezetes történetek" Bécsben megjelent hirlap negyedik szakaszából kívántam közleni, egy mindnyájunk előtt méltán érdekes cikket, — a mint következik. Pozson, február 10-én. A vallás dolgát elintéző kir. határozás 0 Felségének utóbbi módosítása szerint megy be az országgyűlési cikkelyek közé, melyek ezentúl törvényül fognak szolgálni. Benne lesz a felvéjelben; „Non obstante contradictione cleri, et part is alicujus e catholicis secularibus, azaz : ellent nem állván a papi rendnek, és a világi catholicusok valamely részének ellenzése1 1 : mivel hogy az emiitett kir határozásnak országgyűlési cikkelyek közé való menése ellen, protestatiót adott be a primás az egész papi rendnek nevében; ellene szóltak annak némely világiak is, s oly tartósok voltak az akaró és nem akaró felek között a vetekedések: hogy már egész ötödfél óráig húzódott az ülés, a midőn gr. Battyáni Aloysius igen fontos és hathatós beszédével véget vetett az ellenkezéseknek. Ezen beszéd Nádor ispány ö kir. hercegségének szivét is annyira meghatotta, hogy érdemesnek Ítéltetett általa F. Királyunkhoz való felküldésére. Gr. Battyáni Alois. úrnak magasztalt fontos beszéde, kijött mind deákul, mind magyarra fordítva nyomtatásban. Ezen nyomtatásból, következendőket akartunk ige iktatni: „Oratio boni civis, sani philosophi, et veri no minis Christiani, illustrissimi Domini comitis Aloysii de Battyán, dum in consessu comitiali Vl-ta Iduum febr. Anno Aerae vulg. MDCCLXXXXI. Posonii in Hungaria habito, de Lege Religionis in publicas tabulas voluntate optimi Principis referenda ageretur, magnó omnium bonorum applausu dicta. — Hungarice reddiderunt atque in speculum secus sentientium, Typis exaudi curarunt sinceri illustris Oratoris cuitores L. A. S. P. Sz. M. D. C. S. M. F. Posonii. Quod veritas, Philosopho, Religio. Defensori. Patria. Bono. Civi. Rex. Fideli. Suo. Custodi. Monumentum. Debet. Hoc. Inscio. Authore. Ad. Posteritatis. Memóriám. Procusa.
