Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-02 / 22. szám

benne I. oszt. 14, II. oszt. 19, III. oszt. 26, IV. oszt. 18. — Összesen 77 tanuló, kik közül vallására nézve 5 r.kath., 6 görög kath., 4 ágost. hitv., 11 mózes vallású, a többi 51 református; — a tanulóknak az egyes tanulmányokból való osztályzata teljes megelégedést, söt örömöt szolgáltat elöhaladásukról. Ha még megemlítjük azt, hogy mind fö- mind alesperesünk e gyűlésen lemondott hivataláról: akkor nem hallgattunk el egy oly tárgyat sem, mely körünkön kivül mást is érdekelhet. Őszöd, május 13. 1867. Fábián Mihály3 < mint e.megyei aljegyző. Egy kis észrevétel és még valami. Mielőtt a „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" 14. száma 441. lapján a belső-somogyi h. h. egyházmegyében a papok s tanitók özvegy- s árvái részére alakult gyámintézetröli közlés engem illető részére felelnék, kell és szükség, hogy e gyámintézet alapelveit közöljem ! a) Minden lelkész és tanitó ki ez intézetben van — pedig kényszer Utján is benn kell lenni — tartozik egyszer mindenkorra jövedelmének 5 száztóliját befizetni belépésekor — kor, egészség tekintetbe vétele nélkül. — Ezen kivül, minden évben mig él, egy 100-tólit fizet jövedelmétől. / b) Akár lelkész, akár tanitó haljon el bármikor, ezen gyámoldából özvegye vagy árvái részére — nem tekintve az általa befizetett summát nagy vagy kicsiny voltát egyenlő mennyiségű summát kap, mint segélypénzt. Most bátor vagyok ezeket pontról pontra bírálat alá venni: Az a) pont kimondja a kényszert, azon elvet, melyet én mint keresztyén pap, Krisztusénak nem vallok, nem is követek, mert ha specifice csak erre vonatkozólag keresem is meg az ő szavait, — „Isten a jókedvű adakozót kedveli"! de menjünk tovább : tartozik 5 száztólit először befizetni — kérdem: hogy fizet be egy vagy másik? adóslevelet ád, micsoda hypothekára? ki veszi meg rajta csak a kamatot is, vagy tán utoljára özvegyi évi jövedelmét foglaljuk le? Szóval, az özvegyet s árvát exequáljuk azért, hogy rajta segítsünk? vegyük el először mindenét, s ha ez nem elég fogjuk le osztályát mint özvegy-árvának! b) pont. Kor, egészség nem jő tekintetbe. Mit mondanának uraim, ha vagy 10 oly tag lenne társaságuk részesévé, most, vagy ezután, kik ezt üzletül használnák fel, ha kivált, mint reménylik nagy osztalékot kapna egy árva vagy özvegy, p. o. tiz 70 éves tag nősülne meg, 20 vagy 21 éves nőket választva társul, kik fiak és leányokkal koszorúznák néhány év alatt az öreg űr asztalát, „renddel mint olajvesszök." — Maróthi szerint per 2 árva egy özvegy = 30. ki mondhatná nem özvegy s árvával szaporitaná-e az osztalékosok számát; az egészség tekintetbe vételét elhallgatom — „propter certum quoniam." b) pont. Egyenlő osztalékot kap, minden özvegy árva bármelyik categoriából, ez igaz communistikus elvnek látszik, csakhogy ha én már ily módon akarnék a szegényebben segíteni; engedjék meg, hogy csak saját testvéreimet vehessem igénybe. Itt is két tanitó érdekel egymagamat, kinek egyikén ugy mondá belsőm s a körülmény, hogy többel kell segítenem, mint jövedelmem egy száztólival, s mint az első évi öt száztólival. S most itt az ideje, hogy tüzetesen az engem illető közlésre szóljak, kire főjegyző űr ezt mondja „az evangyélium ezen egyenesen Jézusi intézményéből, az özvegyek s árvák gyámolító intézetéből magát kivonni akarjá határozottan." Az , kinek özvegy édes anyja van s kit soha azért szemrehányással nem illetett, hogy már 8 év óta édes megelégedésére tisztességesen tart, kinek atyja halálakor 3 neveletlen testvére maradt; kiket tehetsége szerint segített; kik közül már csak egy van iskolai pályájának vége felé, a nélkül, hogy mind ezek főleg kívülem s felnőtt testvéreimem kivül valakihez gyárnol- és segélyért folyamodtak volna, — és ezt nem a somogymegyei gyámoldának — épen nem — hanem azon gondviselő Istennek köszönöm — ki a Jézusban atyánkká lett, s ki Jeremiás által igy szóllott „49. rész 11. ver — hagyd el a te árváidat és eltartom !" — Igy látszik meg, miszerint az, hogy én az evangelium egyenesen jézusi intézményéből az özvegyek, árvák gyámolitásából magamat kivonom, nem egyéb mint gáncsoskodás, melyet ezennel határozottan visszautasítok; hanem igenis a belső somogyi egyházmegye fentebb leirt módon szerkesztett pap- és tanítói özvegy-árva gyámoldából magamat határozottan kivonom, — Kivonom mert ez kényszerit, pedig az üdvösség sem kellene, ha bele erővel'vinnének ; ki vonom hál magamat elvből, de ki vonom magamat szükségből, mert mig magam legközelebbjei azt igénylik, másokon ily mérvben nem segíthetek. Kivonom magamat, mert a közpénztárak körüli eljárást, amint nálunk folyamatban van, nem tartom egyáltalában olyannak, hogy a mellett az embernek megnyugodnia lehetne. Emlékezleteine tekintetben főjegyző urat a többek között csak a nemesszivü Stocz alapítványának szomorú sorsára, a miért is én több rendbeli ily esetek miatt határozott s a dologhoz illő keményen felszóllaltam, az ily eljárást lopással határosnak bélyegezve, miért minden ily hűtlen tag — hivatallóli megfosztást érdemelne. Söt a midőn az ügyre is került, melyet a közlésbe főjegyző úr említ, hogy az iskola gazdája s szakácsnéja az alumnusokat nagy mennyiségű kenyérlisztben megröviditette, melyet az illetők be is vallottak, s midőn én azoknak elbocsáttatásokat határozottan kívántam, ezt nyertem, még pedig a gyűlés nagyon tekintélyes tagjától válaszul: „Én pedig azon cselédemet tartom meg a melyik kevesebbet lop"! Ugy de ezen alapon csupa vigyázatlanságból az ember orgazdagság gyanújába is keveredhetik, mert ha a cseléd onnan lop — oda is lophat. Szóval uraim, a tékozló fiu nem az apai háznál a jóllét közepette, hanem a moslékon józanodott ki: — Mit mond mindezekre főjegyző úr! ha ily kezeléseket lát a közvagyonnál ?