Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-02 / 22. szám

szó valódi értelmében, nem fejlődhetett. A nemzeti élet fejlődéséhez minden tagok összemtíködése, az egyesek munkás tevékenysége kívántatik Ámde amaz állapotok mellett az egyes sehol sem talált ösztönt igazi munkatevésre, dologra. Az előjogosultak nem dolgoztak, mert magok helyett alattvalóikat dolgoztatták; ezek pedig csak kénytelen kelletlen végezték teendőiket, mert munkájok gyümölcsét más élvezte. Ilyen volt az a nemzedék, amely hivatva Ion a 48-iki institutiókat az életbe átültetni, valósítani. Ha uj institutiók az államszerkezet hibáival együtt az egyének átöröklött erkölcsi fogyatkozásait is megszüntetni s ezek helyett a polgárokba azonnal uj szellemet önteni képesek volnának, akkor a reformok életbeléptetése semmi bajjal sem járna, s egy ország ugy változtathatná mstitutióit, mint az ember elkoptatott ruháját. De fájdalom, épen nem ugy van! Az institutiók változtával a régi ember megmarad és nem változik tüstént át. Mi ma, tizennyolc évi szenvedés után, midőn elvalahára az 1848-iki intézményeket életbe akarjuk léptetni, azon vesszük észre magunkat, hogy e régi nézeteihez, hajlamaihoz, megszokásaihoz ragaszkodó nemzedék amaz intézményekbe még sehog}^ sem nőtte bele magát, s mig áldásait csak igen kis részben tudja maga hasznára fordítani, a régi ember folytonosan kirí ama panaszokban, melyeket ez uj institutiók képzelt vagy való árnyoldalai ellen hallat. Uj nemzedékre van szükségünk, mely a behozott uj formákban egészen otthonosan a nyert alapon tovább építve polgári erények: munka, mérséklet s az idő bölcs felhasználása által helyreüsse, amit a mostoha viszonyok szülte olcsó, _s ennélfogva csak is híglevü hazafiság rontott. De épen ez az, mi a nevelés ügyének korunkban oly nagy fontosságot ád, minővel nemzetünk életében soha ezelőtt nem birt. A nemzet zöme, mely eddig járszalagon vezetve, kevesek gyámsága alatt tengett, most nagykorúnak lett nyilvánítva, hogy magára hagyatva vegye hasznát szabad életének ugy ahogy tudja. A nevelésnek tehát most nem csak oda kell irányulni, hogy minden egyes polgár ugy a hogy irni s olvasni tudjon, hanem hogy az emberi társadalomban viendő szerepének egész mivoltára eszméljen s az intézmények által nyitott mezőn önálló munkássága által magának hatáskört biztosítson. A nemzeti újjászületés e folyamában a vallási eszméket kétség kivül nagy szerep illeti. Honnan is venne az ember erőt és kitartást azon nagy munkához, melylyel az átalakulási küzdelmek együtt járnak, ha nem lelkesítené a tudat, hogy van jövendő s e jövendőnek bölcs, mindenható intézője, ki a becsületes törekvést utódaiban is jutalmazni fogja ? Hogy a nemzetet uj életre ébreszszük, fel kell éleszteni, fel kell tüzelni valamennyi nemes érzést és nagy erkölcsi eszméket, melyeket a vallás nyújt. De a római egyház és a vallás két -merőben külömböző, hogy ne mondjam, egymással ellenkező dolog. , A római egyház egy terjeszkedni kívánó nagyszerű hatalom, mely vak engedelmességet követel és a lelkeket megköti a helyett, hogy azok szabad röptét elősegítené; a vallás ellenben az igazság szellemével hóditó isteni ihlet, mely minden földi korlátokon átront és igy az igazi szabadságnak mellőzhetlen kútfeje. Magától értetik, hogy mi itt vallásnak és egyháznak nem a lelkeket mennyországba előkészítő hivatásáról, hanem azon befolyásáról szólunk, rnelyetaz emberi társadalom földi fejlődésére gyakorol. Ez utolsó tekintetből pedig tagadhatatlan tény, hogy a római egyház, hierarchiai szerkezeténél fogva sem a közértelmiség terjedése által bitorlott jogigényeinek szemes vizsgálóit szaporítani, sem összetartás által a társadalom oly szerű tömörülését nem óhajthatja, mely föltétlen uralmát elismerni aligha volna hajlandó; mihez képest csakugyan az emberi szellem haladásának történelmébe a római clerus hivatalos működése épen nem olyanul van bejegyezve, mint amely a felvilágosodást terjesztő bajnokoknak kedvezett volna. Igen! Mig a tudomány kizárólagosan a clérus kezében eszköz volt hatalmának fentartására és öregbítésére, a világnak is juttatott belőle annyit amennyit, és a barbár népek nemesbítésével magának az emberiség történelmében fényes lapokat szerzett. De mióta a reformatio korában az emberiség szellemi önálló életre ébredve, halhatatlan kutatók nem csak uj földrészeket fedeztek fel, hanem új, nem is sejtett szellemi világot tártak az