Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-13 / 2. szám
ben és szedésben foglalkozott. Izenetemre rövid idö múlva 10 ref. családfő, még több családanya, fiu és leány vett körül, kik 12 családdal, mintegy 52 lélek sirva kértek, hogy gondoskodjak lelki életük táplálékáról és számos gyermekeik vallás-erkölcsi képeztetésükröl. Szegények ! ugy szerették volna, ha mindig velők maradhattam vagy legfölebb a jövő tavaszra egy képzett tanitó beállításával őket megvigasztalhattam volna : de körültekintve s mutatva szét a rengetegben, még oly szegény s rendezetlen sorsukra s elgondolva, hogy a magyar ev. ref. egyetemes anyaszentegyház is otthon, számos Ínséges évek után, kielégítő segélyt— ha készség volna — se adhat; nem tehettem egyebet, mint jobb jövő várásával és a gyermekes szülékre nézve, a darányi ev. ref. egyháznak egy régebben Kálmáncsán tartott ev. papi körünkben jelen volt egy pár lelkes és hitbuzgó elöljáró tagja által tett — és hiszem el nem felejtett azon ígéretével, — miszerint, mig Slavoniában hitrokoninknak iskolája lenne, ök évenkiut 4 slavoniai szegény gyermeknek ingyen iskoláztatását és táplálását elvállalják gyülekezetileg, — és róluk éber lelki gondoskodásommal megnyugtatni őket s bekötözni az anyagi nyomor okozta, de a testinél fájóbb lelki sebeiket. Különben vasárnaponkint egy tágasb sátorban, istenitiszteletre összegyűlnek s ott a rengetegben viszhangozva zengik magyar evangy. sioni énekeinket, — a szikszaiféle keresztyén tanitásokból: Géci József, Baranyai Hidvégről oda költözött, ismert ref. atyafi, — ki az uj telep öreg birója is, — imát és majd felváltva a bibliából is részenként felolvasásokat, tart. Öröm-lelkesedve értettem tőlük, kik bár Pest, Fehér, Komárom, Somogy és Baranyamegyeiek, az úrbani testvéri közösség szent egyes* ségét, — melyre, mint az evangy. hitben csüggedetlen kitartásra buzdítottam is őket. Tőlük a jövő húsvét utáni viszontlátás reményeivel, ígéretével és áldás kivánatimmal elválva, a vucsini majd a daruvári uj úton, estére Kerencsánba értem, mult nyári értesitvényemben is lelkes ügybuzgalmáról jellemzett daruvárvidéki ev. ref. főgondnok t. c. Balogh Sándor úrhoz, ki a slavoniai ev. ref. gyülekezet szellemi, mint jogi és anyagi ügyeinek gondjaiban hü osztályosom. Vele kedden, —miután egy ott lakó ref. nőt gyermekágyból kibocsátottam, — együtt Daruvárra bementem, hogy másnap oct. 31-én, areformacio áldott emlékű ünnepét, a már eleve értesített hittestvérek gyülekezetében megüljük és több, sz. ügyünkre jótékony befolyású egyéneknél, szokásos tisztelgő látogatást tegyünk. Ott is vásár volt, — megkeresett urainkat nem találtuk honn. A városban és vásárban rém hirül terjengett 2 bandában, mintegy 34 rác és szerb rablónak garázdálkodása és kegyetlenkedése. No! gondolám: ezek ellen a szegény missionáriusnak evangyéliomi lángszavakból font ostora, de ha volna gyútüs puskája, hatlövetű revolvere, se lenne biztos óvszer; azért imáimban Istenben kerestem biztos menedéket és hozzá könyörgék az ev. tiszta világosságnak s a valláserkölcs ott is elterjedéséért és békében boldog meghonosulásáért. A mlgos Jankovich Gyula gróf úrnak már több ízben élvezett kegyességéből, — melyért az egesz magyar ev. ref. anyaszentegyház közönsége előtt méltán kell leghálásabb köszönetemet nyilvánítani, — ki e napokban több magyar és slav főúri vendégeivel vadászatokat tartott, — ujabb fürdői laktermei egyikében kinyugodván fáradalmimat s reggel kifürödvén az álom maradványaival testi törődésimet és szenynyeimet, mintegy uj Jordanban állva, buzgón kértem Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyját, hogy megtisztítván minden lelki szennyeimtől és erötlenségimböl meggyógyítván, a Jézusban élő hit által; adjon sz. lelket és kegyelmet arra, hogy neki szentelt akarattal, lélekkel és szívvel lehessek méltó és alkalmas az én egybesereglendö atyámfiainak hirdetni és bennök egyező hitben, minden jóra gyümölcsözővé tenni, a bűnbocsánat, megtérés, az újjászületés, örök élet és idvességnek, igy a krisztusbani szabadság mennyei evangyéliomát, — menten a test, világ, bün, lelket ölő tévtanok, szokások és betűk szolgálatának igájától. Más nap, octób. 31-én, a messze vidékről 2—4 órajárásnyiról szép számmal Összesereglett atyafiak, a főgondnok űr és a fürdői szolgák által berendezett imateremben, zengő énekléssel vártak. Megjelenésemmel elkezdők a hitjavítás egy híján negyedfél százados, ránk és hiszem az embervilágra egyetemesen áldott napjának történetét, Slavonia vidékén elöször, a megváltó úr Krisztus Jézus elégtevö halála emlékével együtt, alkalmi ima és Pál api. Galat. V. 1. v. alapján tartott egyházi, majd úrvacsorához készítő emlékbeszédemmel megújítani s innepelni. Mig csak előttük, a krisztusbani világosság, hit s erényes életnek, a testi lelki nyomorok lealázó szolgálati igájából lelki szabadságra hivó és mennyei békében megnyugtató titkos erejéről szóltam: láttam az anyagi nyomor üldözöttéit, az Úr szegényeit s a bün foglyait örömtől ragyogó arccal, lelki szabadság hőseiként, az égi hervadatlan babérért, sz. vallásunk Isten adta kincseiért, kitűnő izgalommal diadalra lelkesülni. Majd szemgyöngyeikben, a bárkában megmenekült Noe látta szivárványhoz hasonló, a Jézus Krisztusban Istennel kiengeszte-Iödés, lelki öröm és béke szivárványát tükröződni. Leirhatlanul boldog valék. Istent áldám és áldom az örömért és kegyelemért, miket erőtlen szolgájának s a tiszta ev. világosságban ás lelki szabadságában imádó népének ajándékozni kegyeskedett. (Vége köv.) K Ö N Y V ÉSZÉT. Irodalmi újdonságok. Megjelent Gyulán. 1866-ban Dobay János könyvnyomdájában : 1) Kéretlen szavazat a békési papválasztáshoz ; 8-ad rét 44 1. 2) Igazgatói jelentés, a békési reálgymnasium állásáról az 1865 /6 . iskolai évben egy ív 8-adrétben; 3) Pesten, Emich Gusztáv nyomdájában: Előfizetési programm és felhívás „Évnegyedi szemle" a magyar társadalom, politika és közművelődés köréből cimü irodalmi vállalathoz. Az elsőt irta, a másodikat előadja Gonda László a békési reálgymn. igazgatója, a harmadikat kibocsátják: Stolp Károly pesti könyvárus mint kiadó és ugyancsak Gonda László mint szerkesztő. A kéretlen szavazatot itt mellőzzük, miután már szóltunk róla és legközelebb tüzetesen fog ismertetni. Az Igazgatóijelentés röviden ecseteli a békési reálgymnasium mult évi életét; felszólal a létező hiányok ellen s egyúttal közöl egy emlékiratot, melyet az emiitett reálgymnasium ügyében annak buzgó tanári kara még a lefolyt év tavaszán szerkesztett vala, de melynek tárgyaltatását, ugy látszik, helybeli mostoha viszonyok egyre akadályoztaták. E két újdonságnál azonban jóval nagyobb fontosságúnak tartjuk az „Évnegyedi Szemlére" való felhívást, melyet legjjbban szeretnénk egész terjedelmében közleni.
