Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-19 / 20. szám

venni, mindenesetre sok ok közreműködésének eredménye ez, s mindaddig-, mig minden oly egyes, kinek módjában és kötelességében állana e legszentebb ügy előmenetelére hatni, közönyösen viseli magát ez iránt, mig minden iskolát különkülön a társadalom közkincsének nem tartunk, — mig a népnevelés ügyével csak néhány lelkesebb férfiú foglalkozik s a tantárgyak célszerű felosztását és észszerű előadását csak a tanítókra bizzuk, s ini csak az eredmény megvizsgálását tartjuk kötelességünknek,—egy szóval: mig mindenki, aki a társadalom jólétét szivén hordozza s a jólét emelésének legbiztosabb eszközét a népiskoláknak a kor kívánalmai' szerinti újjáalakításában látja, maga is képzett buzgó népnevelő nem akar lenni, — addig minden törekvésünk homokra épített vár lesz s egyesek nemes igyekezetének az általános közönyösség lesz charibdise. De térjünk a tárgyra. Előre kell bocsátanom, hogy Hollandiában kétféle iskolát kell megkülömböztetni, u. in. az egyházét és az államét. Mindkettőnek joga van annyi iskolákat állítani föl, a mennyit akar s a kétféle iskolák közli külömbség az, hogy mig az egyház iskoláiban a vallás kötelezett tantárgy, addig az állam iskoláiban — hova mindenféle vallású tanítványok járhatnak — azon tantárgy egészen ki van hagyva. — Az ujabb paedagogusok nagy része ezen vegyes nevelési rendszer mellett van. De ez csak ott lehető, hol a konfessiót nem tartják annyira egyedüli üdvösségszerzőnek, hogy a kis gyermeknél legelőször is ezzel kellene az értelemfejtő munkák sorát megkezdeni, és a hol a népiskolák nem az egyes felekezetek sajátja, hanem azon nagyobb társadalomé, melyet államnak neveznek. Így van ez p. o. Thorgau kantonban, Svájcban, hol mindenféle vallású gyermek egy iskolába jár, melyben majd protestáns, majd róm. katholikus tanitó működik, a szerint, a mint kire a polgárok választása esik ; mely választásnál nem a konfessionális tekintetek, hanem a jelölt tanítói jártassága és jelleme dönt. E tanítók csak azon főtanait tanítják a ker. vallásnak, melyek minden vallás tanaiban megvannak, mint gondviselés, Isten tisztelése, erkölcsös élet és munkás emberszeretet, s a megkülönböztető konfessionális részt később a papok adják elő az illetőknek. Az eredmény az, hogy egy hitelérdemlö férfiú nyilatkozata szerint, az ily gyermekek közt sohasem lehet konfessionális feszültséget venni észre, és én meg vagyok győződve, hogy az ily iskolák nagyon előmozdítják az egymás iránti bizalmat és szeretetet. Egy jeles francia publicista mondja, hogy a vallásfelekezet szerint különválasztott iskolák csak elkülönülést, dölyfösséget, embermegvetést, mást eretnekitést és igy gyűlöletet, — a közös iskolák a helyes, a gyakorlati uton valódi humanitást, igazi vallásosságot eredményeznek. Még e tűlhajtásban is van igazság. (Emilé de Laveleye.). Az egyház iskolái ismét kétfélék, u. m. 1. a hol tandíjt kell fizetni és 2. a hol ingyen oktatás van. Látogatásom e két utóbbira terjedt ki, s ezt szándékom a mennyire lehet, híven közölni. Az iskolaépületek Hollandiában a legszebb épületek közé tartoznak, széles világos folyósókkal, nagy széles ablakokkal, az ablakok fel s le hűzható zöld salukkal, — minek természetesebb következménye az, hogy a munkálkodó gyermekek nincsenek a napsugarak hívatlan bosszántásainak és a nagy hőségnek kitéve. Egyik legszükségesebb intézkedés az iskolatermek berendezésénél. Azon tandíjas iskolában, melyet meglátogatók, 4 fiu és 4 leány és egy vegyes kezdő osztály van; ez utóbbi a kisdedovoda és az elemi első osztály közt áll. A mi ez osztályokban a figyelmet legelőször is magára vonja, azon valódi fénylő holland tisztaság az, mely ugy a tantermekben, mint a gyermekeken általában uralkodik. A rendetlenség, tisztátalanság, mely nálunk oly lehangolólag hat a taniló buzgalmára s melynek megszüntetésére nem nagy reformálod buzgalom kell. itt teljesen ismeretlen. — Minden terem 5 öl széles és 5 öl hosszú és 2y2

öl magas, melyekben legfölebb 40—44 növendék van, legkevesebb 2 tanitó felügyelete alatt. Nálunk szinte ily forma nagyságu teremben, felényi magassággal, 100—120 növendék van egy tanitó felügyelete alatt. Nagyon természetes, hogy az eredménynek is, egyenlő tanítói képességgel és szorgalommal, ugy kell viszonylani mint 6 : l-hez. — A kezdő osztályba bemenetelemkor az egyik taniló József történetét beszélte a kis gyülekezetnek; valóban meghaló volt nézni azon kis ártatlanok élénk figyelmét, melylyel — fel sem véve benlétünket — az értelmükhöz mért előadást hallgatták; egyetlen egy nem volt, kinek arcáról a figyelmetlenség vagy az unatkozás lett volna,leolvasható, s gyönyörködtető volt számlálni, miként tartotta fel jobb kezél mindegyik, jelentvén, hogy ő megértette az elmondott történél et, s hogy ö szeretné elmondani, s boldog volt, kire a választás esett. Ezzel a nemes verseny fejlődik a gyermekek közt, olyan, a minőt semmiféle pénzajándék s még kevésbé a tanítónak mindig keze ügyében lévő pálca nem pólol. Nem lehelne-e azon modor nálunk is általánosan bevéve ? A 2-ik osztályban már komoly munkásokkal találkozunk. Itt s a többi felsőbb osztályban minden két növendéknek egy padja van, erős vas lábakkal, széles ülőhelylyel s még szélesebb iróhelylyel, és fiókkal; az iróhely közepén minden két gyermek számára egy-egy tentatartó, a deszkába belefoglalva és ón félretoló fedéllel ellátva; ily két gyermekre készített pad van 4 sor, mindegyikben 5—6. Ezen berendezésnek az az előnye, hogy a tanitó mindegyik növendékhez kényelmesen oda mehet, a nélkül, hogy a másikat munkájában zavarná. Mindegyik sor pad előtt van egy fel s lemozditható fali tábla ; igy minden táblai műtéteit, mindegyik kényelmesen lálhatja. A falakon köröskörül nagyobb és kisebb földabroszok, a fogasok mind kivül a folyosón vannak fölállítva. Minden tanteremben van még egy-egy szekrény, kis könyvtárral, mely bibliákból, szótárakból, és olvasó könyvekből ál). A 2-ik osztályba menetelemkor egyik része az osztálynak irt, a másik számolt, A mint láttam, itt nem az üteny szerinti íratás van gyakorlatban, pedig annak előnye elvitathallan, — a minthogy Lövényi ütenyirmódszerének egyik német bírálója is bevallja ezt, dacára annak, hogy nem legkíméletesebben bírálta. — A számoltatásra nézve fel kell említenem azon helyes gyakorlati módot, mely itt van szokásban; én ez eljárást nálunk sehol sem látlam s különösen felhívom rá az illetők figyel-