Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-12 / 19. szám

Egy eredeti egyházi beszéd jutott a napokban kezeink közé, melyet Páter Wiesinger bécsi hitszónok folyó évi március 28-án tartott az indiíferentisinus és materialismus ellen, melyekhez jelenkor felvilágosodott férfiai vonzódnak. Mint a t. atya mondá, az uj kor legelső felvilágosodott férfia dr. Fauíst vala, aki, miután hittudományt, orvostant és csillagászatot tanult, kétségek által zaklatva, a mágiába merült s az ördögnek igérte el magát, s 24 éves kutatás után az ördög el is vitte! Tudományszomj, hiu törekvés, a föld és ég megfoghatatlan titkait kutatni, az igazságot megismerni, melynek csak a halál után jutunk tudomására, kárhozatra vitték lelkét. Csak a kath. egyház van az igazság és az égi titkok tanának birtokában, melyeket azonban az ember eszével fel nem foghat — hanem hinnie kell A mi korunk gazdag előítéletekben és a ragályosan fellépő mindentudási betegség veszélyes a lelkekre. A mai felvilágosodott emberek ugy tűnnek fel a tisztelendő atya előtt, mint ama falusi biró, aki túlságos észszel hivén magát megáldatva, következő panaszra fakadt: „Istenem csak én oly okos ne volnék, a sok gondolat, melyek agyamban összetorlódnak, zavarba hoz engem" A mi időnkben oly ,.Unsinn" és „Wahnsinn" uralkodik, hogy özönvízként fulaszthatná el a világot, s még akkor is maradna elcg, hogy ezt újólag elöntse. Tamás apostol állította fel e tételt, hogy: „hinni annyi mint nem tudni." A t. atya e tételt megfordítja és azt mondja: „tudni annyi mint nem hinni." A mi korunk Tamásai az indifferensek, szabad kőművesek, akik, mint dr. Faust, leikeiket az ördögnek igérik el, és a materialisták, az egyházi titkok tanának leghatározottabb ellenségei. A materialismus apostola korunkban egy nevezetes férfi, akit a t. Páter az ö magas székéből megnevezni nem akart. Ez az ember ugy nyilatkozott, hogy : nincs Isten, a személyes Isten az ész törvényeivel összeegyeztethetlen. És midőn néhány év előtt Svajcban néhány majomkoponyákra találtak, az az illető férfi ezeket az apostolok fejeinek, s a legnagyobbat Péter apostol fejének öyilatkoztatta. Ez a férfi a materialismus előharcosa, s a mit nem lát, azt el sem hiszi. Szónok kinyilatkoztatja, hogy ezen állításokat ő nem akarja megcáfolni, nem érez kedvet azok ellen polemizálni, mert jól tudja, hogy a templomba oly emberek is jőnek, akik hitetlenek, sőt vannak kik egészen nem istenes célból jőnek oda. Természetes, hogy ezek az emberek azt fogják mondani, hogy ö (a szónok) korlátolt eszű, aki a tudomány ama férfiának szavait nem is érti. De azért ez a férfi még sem egyéb, mint a materialismus Faustja, kit az ördög elvisz ( ! ). „D'rum o Christen," igy kiált fel a szónok befejezésül „traget das Iíreutz des Herrn, denn selig sind, die nicht sehen, und doch glauben." Pápai egyszerűség'. Érdekes történet adta elő magát, néhány hete, Rómában, a pápai és berlini udvart illetőleg. A porosz követ b. Arnim., azon figyelmetlenséget követvén el, hogy egy fogatú kocsival állott a vatican kapui elé, azon vette észre magát, hogy nem bocsátották be még udvarába sem a pápai palotának. Sértve érezvén magát a követ úr, jelentést tett kormányánál, minek következtében a pápa, kénytelen volt minden ottani követre nézve visszavonni azon udvar-őrségi rendeletet, mely a vitára okot adott. Valóban szép bizonysága az egyszerűségnek és alázatosságnak, már csak az is, hogy az az eltörölt szabály létezhetett ! Hol van itt állítólagos helyettese és képviselője annak, „kinek nem volt fejét hova lehajtani?" ez e az, a kihez még csak közelíteni sem lehet, ha csak sokfogatu ragyogó hintóban nem ? De hiszen a „Monde"-nak ép ugyanazon számában, hol ez az eset közzé van téve, van még egy ezzel rokon tudósítás, mely kérdéseinkre megfelel. Nemrég a sz. atya, a római egyházakat ment látogatni, hintaját hat fekete ló vonta, melyek mindenikét gyalog vezette egy-egy inas, ö maga egy trónuson ült előtte két bibornok. Egyébiránt köztudomásu, hogy némely ceremóniáknál a pápát emberek viszik kőről s ugy mutatja magát alázatos keresztyéneinek, a kiknek — ugy mondja — hogy ö szolgájuk. T A R G A. Egyházmegyei gyűlés egy meg nem nevezett helyen. Nagytiszteletü szerkesztő űr ! A humanitás nevében kérek kis helyet becses lapjában. Mult hóban jelen voltam egy ev. ref. egyházmegyei gyűlésen. Nem nevezem meg sem az egyházmegyét, sem az egyént, ki ellen e sorokat kénytelen vagyok irni; az egyén igy is találva érzi magát, a publikumra pedig csak a dolog tartozik. Emiitett egyházmegyei gyűlésen ép egy elválasztott lelkész megerősítése forgott szőnyegen. Vád volt ellene fcogy korteskedett, hogy a kérdéses egyházban a választás előtt megjelenvén a pártokat személyesen kapacitalta stb. Anticipálom a tárgyalás folyamát, megjegyezvén hogy az e.megyei közgyűlés véghatározatilag megengedte a vád alatt álló lelkésznek az illető egyházba való beköltözést s a megerősítést legközelebbi gyűlésre halasztotta, mely gyűlésre a korteskedés mérvét, a tényállást nyomozó küldöttség beadandja jelentését az immár intradominium ülő pap ellen. — Az e.megye e határozatából nyilván kitűnik hogy az emiitett pap ellen nem merültek fel constatalt tények, mik a statutumok értelmében annak bűnösségét bebizonyították volna, mert ez esetben a legkegyelmesebb eljárás mellett is nem mint intra, — hanem mint extra domínium — ülő ellen indította volna meg a nyomozó küldöttséget; — kitűnik, hogy sem a tényállás, sem az „igazság iránti buzgalom" nem indokolhatta egy nagytiszteletünek nevezett