Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 18. szám

a gyakorlati kivitelről van szó, népes pártja van a jelenlegi papok közt, kiknek nagy része neki az egyetemből tanítványa, habár őt már sok tekintetben túlszárnyalta. A zürichi kánton egyházi lapja, mely többeknek szövetkezése folytán adatik ki és tartatik fenn, ily cim alatt jelenik meg „Zeitstimmen aus der reformirten Schweiz szerkesztője a határozottan liberális gondolkodású s férfias jellemű Lang Henrik, ki idegen származású, pár év óta azonban a zürichi lelkészség tagja; jelenleg a szomszéd Meilen városkában lakik, s a környékben főleg mint kitűnő ékesszólásu prédikátor ismeretes. A ,,Zeitstimmen"-en kivül még egy egyházi lap van Schweizban t. i. a ,,Kirchenblattmely Hagenbach és Finsler szerkesztésűk mellett Baselben jelenik meg. Wolfensberger ur szerint e lap a Langéval jóformán egy húron pendül, másoktól azonban ugy haliám, hogy ettől közepes iránya által különbözik, s Hagenbach theologiai álláspontját tekintve ez utóbbi vélemény előttem helyesebbnek látszik. A dolog világositására ide igtatom a „Zeitstimmen" egyik számából, mely azóta jelent meg, hogy Schweizot elhagytam, a következő ide vonatkozó helyet. Lang ur ekképenir: ,,A „Kirchenblattu

-ot, melyet ez ideig Hagenbach és Finsler szerkesztettek, minden abbeli igyekezete dacára, hogy a köztünk lévő különbséget nagyobbá tegye, mint a minő, még sem lehetett a Zeitstimmen elvbeii ellenfeleül tekinteni ; más országokban, hol az egyházi igazhivőség még virágjában vagyon (péld. Angliában), azt a lapot is a hitetlen és büntetésre méltó folyóiratok lajstromába igtatnák. A ,,hivőség" hadiszállásán keletkezvén, mely eredetét főkép a szabad theologia iránti rosszindulatú magatartásával és annak gyöngén értésével mindenkor bebizonyította, sok oldalulag mivelt és szabadszellemü szerkesztői jelleméhez hiven a modern gondolkodásmódnak és itészetnek mégis nagy befolyást engedett önmagán, s az ő Krisztusa például az egyház Krisztusától vagy csak a Pálétól és a negyedik evangyéliométól is oly messzi áll, a mily veszedelmes közelségbe esik a „Zeitstimmen1 l

-éhez. A „Kirchenblattu

a hit és az ész között parallelogramm módjára állította fel az erőket, ugy hogy, egyikhez ép oly kevéssé hajlott mint a másikhoz. Szerencsés volt á középutak felfödözgetésében, péld. egy formán őrizkedvén a csudakórtól szintúgy mint a csudaiszonytól. Egyetlen egy ily szerencsésen kitalált szólásformát hosszura ki lehet nyújtani s az sok mindent eltakar. Minden csudát, még ha csak az uj testamentomiakat veszszük is, elfogadni, ez sok volna; a mondai költészetnek, a néplegendának, a mythusnak, a szándéktalan túlzásnak befolyását ezen elbeszélések képződésénél elvitatni: ez csudakór lenne, mely a modern miveltségü embernek nem áll jól. Nincsen-e e csudák közt egynehány, mely nagyon is szemet szúr ? nincsen-e egynehány, mely legalább is meglehetősen haszonnélküli ? Soknak nincs meg igazolólevele, melyet ezen theologia megkíván, hogy valamelyiket csudának elismerhesse. De egyátalában semmi csudát sem hinni, ez csudaiszony lenne, s ettől már csak azért is őrizkedni és futni kell, mert hiszen ebbe a „Zeitstimmen" leledzik. — De kicsoda képes Ítélni a felett, hogy melyik csudát kell elhinni, s melyiket nem kell elhinni ? Itt a dolog természetére nem lehet alapítani az ítéletet, mert alapjában mindenik csuda egyforma." stb. (Zeits, 1867. 1. sz.) Ugyaninnen értjük azt is, hogy a Kirchenblatt a mult évvégivei pályafutását bevégezte s uj szerkesztőket nyervén átalakult Kirchenfreund-dÁ, mely a Zeitstimmen örömére legalább nyiltan bevallja, hogy én orthodoxia vagyok. Azomban ugyanakkor a Zeitstimmennok egy őszinte szövetségese is keletkezett s ez a Bernhen megjelenő Reformblátter, mely szintén újévkor indult meg. — Hogy Wolfensberger úr a létező pártoknak melyikéhez tartozik, tisztán látszik azon hangból, melyen szólott a Hiszekegy megtámadóiról, de maga is minden tétova nélkül bevallá, hogy ő is tartott prádikációkat az apostoli hitforma védelmére. Ugyanő szives volt előmutatni az egyházi anyakönyveket, melyeket ezen államban is kizárólag a lelkészek vezetnek. Az anyakönyvi ívek egészen fehér erős velinpapirból állanak, mely sokkal nagyobb alakú, mint a minőket otthon a tiszántúli ref. egyházkerületekben ujabban nyomatnak. Egyik tétel és folyószám a másik átellenes lapra soha át nem vétetik, s azon haszontalan s a könyv tömegét főleg nagy egyházakban alkalmatlanul megnövelő térpazarlásnak, mely nálunk divík, itt nyoma sincsen. Az anyakönyvi kivonatokra s egyéb lelkészi kiadványokra nyomtatott formulák vannak készen, ellátva a kánton címerével. E formulák negyedív nagyságúak. Mindezen anyakönyvi ívek és kiadványok példányait utólag sikerült megszereznem, s azokkal megtekintés végett bárkinek is szolgálhatok. Mindenik anyakönyvnek van egy olyan rovata is, mely a Bürgerbuch lapjára utal. A Bürgerbuch nagy 4-edrét alakú könyv, melybe a községbeli családok nevei betűrendben vannak bevezetve, mindenik család külön-külön lapon. Itt vannak feljegyezve a szülék és gyermekek nevei, a születést, házasodást, halálozást, konfirmáltatást és másuvá költözést mutató rovatokkal. Ezen könyvből tehát mindenik család statistikai állása egy pillanatra bármikor kitudható, s a népszámlálás valódi pontossággal bármely időben könynyen eszközölhető. Természetes, hogy ha a lelkész előtt keresztelési, esketési stb. eset fordul elő, az nemcsak a keresztelési, esketési stb. anyakönyvbe, hanem egyszersmind a Bürgerbuchba is bejegyeztetik, ide azonban a legrövidebb módon, csupán az idő megjelölése által. Ha nálunk Magyarországon az államnak és egyháznak érdekökben áll, hogy a családokról, s egyes községekről időről időre hitelesen és könnyű szerrel elkészíthető statistikai kimutatásokat nyerjen, nincs más mit tennie, mint efféle nyilvántartási könyvekről gondoskodnia s a Bürgerbuch-ot késedelem nélkül megkezdetnie. Egy órai beszélgetés után bucsut mondtam szives házi gazdámnak, kit vendégeitől oly alkalmatlanul fogtam el. Haza érkezvén, még azon este a zürichi egyházi zsinat jegyzőkönyveiben lapozga ték, s az 1865-iki fel-