Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 18. szám

könyvecske, kicsin Gyermetskeknec. 2. Az korosb Kössegnec. 3. Az Predikatoroknac rövid tanusagokra. 4. Vigaztalo Könyvecske. Az magyar Iras olvasasnac modgyaval, Es szép imadkozasockal egyetembe. Röndeltetet Bornemisza Peter altal . . . Sempten 1577. 8r." (Újkori m. nemz. irod. tört. Pest, 1853. Első füz. 102), mi csaknem szóról szóra egyez a fentebbi cimmel. Az „Olvasó ercze meg ezt" előszóban a tartalmat terjeszti elő, melyből csak ennyit: „Ez Negyedik Részbe, csak tizenegy Urnapi Evangeliom magyaraztatik: Az többi az Ötödik Részre marat." „Elöszer az Fösvénységről: ki el kezdetik fol: 255. Másodszor, az Halálról, ki el kezdetik fol: 322. Harmadszor az Kevélységről „ „ 471. Negyedszer, az ördögi kísértetekről ki el kezdetik fol. 618." A prédikációk felosztására nézve utasítom a szíves olvasót Tóth Mih. Prot. egyházszónokl. történelme. I. kötete 38, 39. lapjára; e kötetben is ugyanazon eljárást tanúsítja, mint az ott felvett s ösmertetett első darabban. Megjegyzem mégis azt, hogy e rész „Az Úr lelke napja után tized úrnapi evangeliom"-nál vagyis „Pünkest után tizedik: Szent Háromság után kilentzedik" prédikációnál kezdődik és a 19-ik úrnapi evangyélioinnál végződik. Kevésbbé gondos átolvasás után is nagyszámú igen érdekes adatot találtam benne azonkori közéletünk történetéhez, de fájdalom! nincs idő s talán tér, hogy mind kiírjam azokat; néhányat azonban jónak látok ideigtatni. A 265-ik levelen imez olvasható : „Micsoda az Tékozlás ? Midőn a ki legszükségesb dolgait elhagyván, értéke, jövedelme, és röndi felöt, heába való dolgokra költi marháját, mint zabálódásra, tobzodásra, részegségre, fris öltözetre, kevély építésre, játékra, kockára, sakkra, verfelyre (Würfel), kártyára, tekére, idestova jargaló mulatságra, kelletlen való fris lovak tartására, felöttöb való boncokra (nyaklánc), gyürökre, násfára (nyakék), pohárszékre, és egyéb holmi szükség nékül való magamutogatásra." A korabeli köztörténetre vonatkozik, mit a 280-ik levélen mond, t. i. „Az (Isten) imezt magossá nöteti, amazt kurtává, azon imezt úrrá, amazt szolgává teszi, mint Dávid paztort, es ez eztendöben 1576. az Somlyai Báthori Istvánt Királlyá tevé, egy szegény Nyíri nemes emberből, midőn nagy Királyok és Czászárok is ellent tartanának benne. Igy, az pad alólis elő tudgya rántani azt, a kit ő akar. És az poltzrólis le tudgya taszítani, mint Békés Gáspárt." Ugyancsak erre vonatkozik, a mit az 541, 542-dik levélen ír, hogy: „Maximilianus Czászár ugyan meg hala mérgébe, midőn ellene egy szegény szolgáját, Somlyai Báthori Istvánt válazták az Lengyel Királyságra." A 424-dik levélen 1576-ról egy döghalálról emlékezik, melyben „mind ez világszerte minden nemzetek közt omlanának az népek a dög miat." (Folytatjuk.) ISKOLAÜGY. Külföldi utazásomból, A. Zürich. XII. Második látogatás Zoliikonban. Az utazó uj oldaláról mutatja be magát. Az „illendőség reguláját" nem mindig lehet megtartani. Wolfensberger úr rajza a zürichi theologiai pártokról. A zürichi egyházi lap. Lang Henrik. A Hagenbach lapja. A berni egyházi lap. Anyakönyvek és lelkészi bizonyítványok Zürichben. A BürgerbucK Wolfensberger úr előttem uj oldaláról lesz ismeretes. Finsler kormánytanácsos. Locher és Yőgeli lelkészek. Két példa a Kirchenrath szabadelvüségének jellemzésére. Ugyanezen vasárnap délutánján gőzhajóval Zoliikonba rándultam ki, hogy Wolfensberger urnák tett látogatási igéretemet beválthassam. Megérkeztemkor a lelkész ur fölvezetett az emeleten lévő tanulószobájába, hol csakhamar nyilvánitá, hogy más vendégei is vannak a városból, s egyszersmind felszólított, nem mennék-e le vele együtt többi vendégei körébe ? Rám nézve kényes kérdés volt ez. Ha a többi vendégek közé vegyülök, kik közt nők is voltak, tökéletesen elesem látogatásom céljától, s azoknálfogva rettentő udvariatlansággal nyilatkoztattam ki, hogy rám nézve, ki az itteni nyelvet úgyis kevés ékességgel beszélem, kellemesebb fogna lenni, ha a lelkész úrral, kitől sok kérdezni valóm van, egyedül maradhatnék. Wolfensberger ur elég jó volt föl nem sóhajtani e válaszra; de némi észrevételt tőn beszédbeli jártasságomra nézve. Látván, hogy ezzel nem ingatja meg elhatározásomat, megadá magát sorsának, és elkezdett velem dohányozás közben beszélgetni. — Finom urak, kik ez utivázlatokat otthonn talán olvassátok, ne Ítéljétek el az utazót ezen kimélytelen modoráért, melyért neki Wolfensberger ur megbocsátott. Bizony mondom néktek, ha valaki magát utazás közben olykor-olykor hasonló lépésekre el nem szánja, aligha kénytelen nem leend csupán vendéglői ismeretségekre és utcai találkozásokra szorítkozni, ami bajosan éri meg azután költség tizedrészét. Külföldön már úgyis jóformán hozzá vannak szokva az utazók által való zaklattatásnak, tudják, hogy ez emberek, kiknek nincs idejők megválogatni az alkalmakat , egyszerre akarnak mindent látni és tudni, amennyiben lehetséges. Wolfensberger ur rajzolta előttem azon küzdelmet, mely a zürichi theologusok közt évek óta folyik. „Tulajdonképen" úgymond „arról van itt szó, hogy a szentírás álljon-e meg, vagy a hégeli bölcsészet." A szabadelvű pártnak egyik határozott és erős vezére Biedermann, kinek személyiségével nem sokára közvetlenül fogunk találkozni. A párhéttel ezelőtt tartott egyházi zsinaton ő inditványozá, hogy az apostoli hitformát, mely az itteni liturgiában kelleténél nagyobb helyet foglal el, mindenesetre mellőzni kell. Schweizerneh , bár ő nem eléggé egyenes és határozott ott, hol a tudomány által képtelenségeknek bizonyított tanfogalmak teljes föladásáról s