Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-28 / 17. szám

hegyén keresik. A hespopovchinik, mint nevök mutatja, semmi papi tekintélyt nem ismernek el lelkészeik csak ideiglenesnek, Hohlangek és Novgorod környékén. Vannak még a Volga és Oka partjain, kik elméletben semmi politikai hatalmat el nem ismernek, a császárt ugy tekintik mint antikrisztust, a nomád életmódot mint vallásos kötelességet, számuk egy millióra tehető. A pásztor és a juhok. John Hartley görögországi missionariusnak következő elbeszélése érdekes világot vet Jézusnak egyik találó képes kifejezésére. „Tegnap este — igy szól az elbeszélés — különösen magokra vonván figyelmemet a következő igék: „a juhok annak szavát hallják, és az ö juhait nevökön nevezi" (Ján. X. 3.) kérdeztem vezetőmtől, hogy szokás-e Görögországban a juhoknak nevet adni. Igennel felelt, s állitá, hogy a juhok engedelmeskednek pásztoruknak, ha nevökön szólítja őket. Ma reggel volt alkalmam próbára venni ez állítás igazságát. Egy nyáj mellett menvén el, a juhásztól kérdeztem ugyanazt, mit előbb vezetőmtől, s a juhász szinte ugy felelt. Kértem hogy hívjon elő egyet juhai közül. Engedett, és a juh azonnal elhagyva legelőjét és társait, ugrándozva szaladt pásztora elé, s a készségnek és örömnek oly jeleit adá minőket én más állatoknál soha sem láttam. S szinte az is áll e vidék juhairól, hogy idegenek után nem mennek, sőt elfutnak előlük, mert nem ismerik az idegenek szavát. A juhász mondotta, hogy juhai között még sok a vad, mely nem tudja nevét, de mindannyi meg fogja azt tanulni. Azokat a kinek már nevöket ismerék szelídeknek nevezte." Az egyesült államok és a pápai udvar. Rómában az egyesült államok követségi épületében szokott ezelőtt protestáns isteni tisztelet tartatni. A pápai kormány intézkedéseket tett ennek megakadályozására, mely tény Amerikában oly közbotránkozást idézett elő hogy az egyesült államok képviselőháza erkölcsileg kényszerítve volt kifejezést adni a közérzületnek. Dodge úrnak a prot. egylet elnökének indítványára, a ház kitörülte a budgetböl a római követ tar-Hsára ajánlott összeget, el lön határozva hogy ezentúl az egyesült államok Rómában nem követ, hanem csak egy consul által lesznek képviselve. Abyssiuia. A fogoly missionariusok. Theodor király haragjának ezen áldozatairól érkezett legújabb hírek, december 12-ről szólanak. Ezek szerint a rabok még akkor vasban voltak, de hitök rendületlenül nyugojtan várták szabadulásukat, bízván Isten jóságában és európai barátaik fáradozásaiban, Angliában még mindig nagyban foglalkoznak ez ügygyei és mindent elkövetnek annak szerencsés kimeneteleért. T A R G A. Valami t. Nyilas Samu lelkész úr számára. Megbocsát nt. szerk. úr, hogy lapját ily csekélységekkel töltöm, de — nem tehetek róla, tennem kell, — bár Nyilas Samuúr nem fogja is,figyelemre méltatni' szavaimat,— mert Nyilas úr oly dolgokat érint, melyeket nem jó cáfolat nélkül hagyni, mert például szolgálnak másoknak, hogy az eszmék zavarása által hogyan halászszanak maguknak valami látszatos igazságot. Nem szólok hangjáról, stylusáról, az az övé, s rá jellemző, az maga Nyilas, mert a stylus az ember, de szólok arról, hogy mind mostani szavaiban, mind a „Sárospataki Füzetek" 1864-iki folyama 952-ik lapján irt soraiban kézzel foghatólag ki van fejezve az, hogy a történelmi és általános értékre tekintő szempontokról fogalma sincs. A „Sárospataki Füzetek" idéztem lapján ugyanis, bebizonyítja Nyilas Samu Szász Károlynak, hogy „nézetei (midőn Tompa, Fördős és Apostol beszédeiről irt) sok részben jól át nem gondoltak valának — s mondja —• hogy nem is csuda, mert egy füst alatt egyszerre három szerzőtől három füzet prédikációt birál, mely (Nyilas Samu véleménye szerint) valóban türelmet fárasztó munka. Látszik ez abból, hogy miután az elsőt (Tompát) érdeme szerint ugyan méltán, de a kitűnő derék szerző ismert szerénységének talán jól sem eső hangon, igen megdicséri: a másiknak (Főrdősnek) a dicséretből már nem juttat felényit sem, s igy fokozatosan lefelé türelme fogyván: a harmadik (Apostol) mit várjon tőle egyebet, mint akárhogy csak vele is sietve végezzen?" (S. P. Füz. 1864. 952. 1.). Az olvasó látni fogja, hogy Nyilas [Samu Tompáról ha a szavakat tekintjük csakugyan azt mondja, a mit hozzám irt válaszában állit, de azt mondja-e lényegileg ? az a szerénységre való hivatkozás s az illetlen és ügyetlen lé-1 ektani magyarázat nem azt teszi-e, hogy ha Apostol beszédeihez fog Szász Károly először, azokat is ép oly méltán dicsérte volna meg ? (mert, hogy bizonyosan megdicsérte volna, ha ez az eset fordul elő, arról Nyilas Samunak kétsége sincs, azt föl sem teheti.). Nem kicsinyíti Tompát valóban, de kicsinyíti azáltal, hogy egy olyan embert állit mellé, aki a maga korában derék, munkás ember volt, a kinek a történelem majd meg fogja adni a magáét, de aki oly nemzedéknek volt — nem a legeslegelsök közt álló embere, amely a Tompa generatiojához olyan formán viszonylik, mint a csecsemőkor a már erejét próbáló ifjúkorhoz. — Bármily csekélység az, amit általában véve haladt egyházirodalmunk, de egyes tagjaiban oly haladás mutatkozik, hogy például lekacagná az összes gondolkozó része egyházirodalmunknak azt, aki Tóth Ferenc külömben becses dolgozataiból egy-két superintendens életét általános szempontból olyan értékűnek tartaná, mint Révész Imre egyh. történeti