Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-28 / 17. szám

hegyén keresik. A hespopovchinik, mint nevök mutatja, semmi papi tekintélyt nem ismernek el lelkészeik csak ideig­lenesnek, Hohlangek és Novgorod környékén. Vannak még a Volga és Oka partjain, kik elméletben semmi politikai ha­talmat el nem ismernek, a császárt ugy tekintik mint anti­krisztust, a nomád életmódot mint vallásos kötelességet, számuk egy millióra tehető. A pásztor és a juhok. John Hartley görögországi missionariusnak következő elbeszélése érdekes világot vet Jézusnak egyik találó képes kifejezésére. „Tegnap este — igy szól az elbeszélés — különösen magokra vonván figyelmemet a következő igék: „a juhok annak szavát hallják, és az ö juhait nevökön nevezi" (Ján. X. 3.) kérdeztem vezetőmtől, hogy szokás-e Görögország­ban a juhoknak nevet adni. Igennel felelt, s állitá, hogy a juhok engedelmeskednek pásztoruknak, ha nevökön szólítja őket. Ma reggel volt alkalmam próbára venni ez állítás igazságát. Egy nyáj mellett menvén el, a juhásztól kérdez­tem ugyanazt, mit előbb vezetőmtől, s a juhász szinte ugy felelt. Kértem hogy hívjon elő egyet juhai közül. Engedett, és a juh azonnal elhagyva legelőjét és társait, ugrándozva szaladt pásztora elé, s a készségnek és örömnek oly jeleit adá minőket én más állatoknál soha sem láttam. S szinte az is áll e vidék juhairól, hogy idegenek után nem mennek, sőt elfutnak előlük, mert nem ismerik az idegenek szavát. A ju­hász mondotta, hogy juhai között még sok a vad, mely nem tudja nevét, de mindannyi meg fogja azt tanulni. Azokat a kinek már nevöket ismerék szelídeknek nevezte." Az egyesült államok és a pápai udvar. Rómában az egyesült államok követségi épületében szokott ezelőtt pro­testáns isteni tisztelet tartatni. A pápai kormány intézkedé­seket tett ennek megakadályozására, mely tény Amerikában oly közbotránkozást idézett elő hogy az egyesült államok képviselőháza erkölcsileg kényszerítve volt kifejezést adni a közérzületnek. Dodge úrnak a prot. egylet elnökének in­dítványára, a ház kitörülte a budgetböl a római követ tar-Hsára ajánlott összeget, el lön határozva hogy ezentúl az egyesült államok Rómában nem követ, hanem csak egy con­sul által lesznek képviselve. Abyssiuia. A fogoly missionariusok. Theodor ki­rály haragjának ezen áldozatairól érkezett legújabb hírek, december 12-ről szólanak. Ezek szerint a rabok még ak­kor vasban voltak, de hitök rendületlenül nyugojtan várták szabadulásukat, bízván Isten jóságában és európai barátaik fáradozásaiban, Angliában még mindig nagyban foglalkoz­nak ez ügygyei és mindent elkövetnek annak szerencsés kimeneteleért. T A R G A. Valami t. Nyilas Samu lelkész úr számára. Megbocsát nt. szerk. úr, hogy lapját ily csekélysé­gekkel töltöm, de — nem tehetek róla, tennem kell, — bár Nyilas Samuúr nem fogja is,figyelemre méltatni' szavaimat,— mert Nyilas úr oly dolgokat érint, melyeket nem jó cáfolat nélkül hagyni, mert például szolgálnak másoknak, hogy az eszmék zavarása által hogyan halászszanak maguknak va­lami látszatos igazságot. Nem szólok hangjáról, stylusáról, az az övé, s rá jellemző, az maga Nyilas, mert a stylus az ember, de szólok arról, hogy mind mostani szavaiban, mind a „Sárospataki Füzetek" 1864-iki folyama 952-ik lapján irt soraiban kézzel foghatólag ki van fejezve az, hogy a történelmi és általános értékre tekintő szempontokról fo­galma sincs. A „Sárospataki Füzetek" idéztem lapján ugyanis, be­bizonyítja Nyilas Samu Szász Károlynak, hogy „nézetei (midőn Tompa, Fördős és Apostol beszédeiről irt) sok rész­ben jól át nem gondoltak valának — s mondja —• hogy nem is csuda, mert egy füst alatt egyszerre három szerzőtől há­rom füzet prédikációt birál, mely (Nyilas Samu véleménye szerint) valóban türelmet fárasztó munka. Látszik ez ab­ból, hogy miután az elsőt (Tompát) érdeme szerint ugyan méltán, de a kitűnő derék szerző ismert szerénységének talán jól sem eső hangon, igen megdicséri: a másiknak (Főrdősnek) a dicséretből már nem juttat felényit sem, s igy fokozatosan lefelé türelme fogyván: a harmadik (Apostol) mit várjon tőle egyebet, mint akárhogy csak vele is sietve végezzen?" (S. P. Füz. 1864. 952. 1.). Az olvasó látni fogja, hogy Nyilas [Samu Tompáról ha a szavakat tekintjük csakugyan azt mondja, a mit hoz­zám irt válaszában állit, de azt mondja-e lényegileg ? az a szerénységre való hivatkozás s az illetlen és ügyetlen lé-1 ektani magyarázat nem azt teszi-e, hogy ha Apostol be­szédeihez fog Szász Károly először, azokat is ép oly méltán dicsérte volna meg ? (mert, hogy bizonyosan megdicsérte volna, ha ez az eset fordul elő, arról Nyilas Samunak két­sége sincs, azt föl sem teheti.). Nem kicsinyíti Tompát va­lóban, de kicsinyíti azáltal, hogy egy olyan embert állit mellé, aki a maga korában derék, munkás ember volt, a kinek a történelem majd meg fogja adni a magáét, de aki oly nem­zedéknek volt — nem a legeslegelsök közt álló embere, amely a Tompa generatiojához olyan formán viszonylik, mint a csecsemőkor a már erejét próbáló ifjúkorhoz. — Bár­mily csekélység az, amit általában véve haladt egyházirodal­munk, de egyes tagjaiban oly haladás mutatkozik, hogy pél­dául lekacagná az összes gondolkozó része egyházirodal­munknak azt, aki Tóth Ferenc külömben becses dolgoza­taiból egy-két superintendens életét általános szempontból olyan értékűnek tartaná, mint Révész Imre egyh. történeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom