Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-04-07 / 14. szám

A közgyűlés legfőbb tárgyát egyébiránt a saját ház­szerzés ügye képezé. Miután ugyanis az egylet még mindig bérben lakik, ezen bérház pedig jelenleg már alig fogadhatja be a teljes intézetet, ugy hogy ez az okvetlenül szükséges nagyobb kényelemre sem bir szert tenni; miután továbbá a jelen körülmények közt a helyiség szűke miatt több árva­gyermeket nem lehet fölvenni, ezt pedig tovább halasztani nem szabad : szükségesnek tartá a választmány egy uj ház­nak építtetését, vagy egy meglévőnek megvételét s a szük­ségletekhez mért kijavítását indítványba hozni. Miután pedig a városi hatóság által az erdősoron adományozott telek a tá­volság miatt építésre nem igen alkalmas, s miután egy egy­leti tagnak ajánlata, mely szerint célszerűbb telket ígért ado­mányozni, a sürgető kérések dacára sem valósittatott: nem maradt egyéb hátra, minthogy uj ház építtessék, vagy al­kalmatos régibb épület megvétessék. A választmány meg is tevé a szükséges lépéseket, megtekintette a felajánlott há­zakat, megcsinálta az uj épités előleges költségvetését s mindezt a közgyűlés elé terjesztvén, azon határozatot nyeré válaszul, miszerint saját belátására bizatik egy uj háznak építését, vagy egy már meglévőnek megvételét s az egylet szükségleteihez mért átalakítását foganatba venni. Ei hatá­rozat pedig annál inkább fog most életbe lépni, mert 0 cs. s ap. kir. Felsége ez évben épen e cél valósithatása tekinteté­ből részesiíé az árvaápoló egyletet 2000 frtnyi államsegély­ben. Reménylhetö tehát, hogy a legközelebbi közgyűlés már bevégzett ténynyel álland szemben. Arvai Teöreöh Gyula. GYÁSZHÍR. Tépe, mart. 27. 1867. Temetésről jövök, részvét és megindulás érzékeny könyeivel. A protestantismus szerény napszámosa, vésznapjaiban rendületlen bajnoka tekintetes Miskólczy Károly úr, a debreceni egyhézmegye segéd­gondnoka letűnt a láthatárról, a mi szemeink nem láthatják öt többé. Két heti súlyosabb betegsége után, f. hó 24-én reg­geli 5 órakor Berettyó-Újfaluban hunyta be szemeit, és 26-án tétetett a sírba, ezelőtt elköltözött neje, és 20 évet élt egyetlen fiához, kikkel életében oly édes vala neki fen­tartani a szellemi viszonyt, és kikkel végső percéig oly lelki örömmel társalgott. 63 évet élt e földön, forrón sze­retve hónát, épen ugy, mint hitfelekezetét. 42 évet töltött a megye, 25 évet az egyház szolgálatában. Gyászbeszédet tartottak felette nt. Révész Bálint úr, meghatóan ecsetelvén „az Isten emberének kópét" álta­lában, és viszonyítva ö benne; nt. Némethy Lajos úr elő­adta a hivatalviselés előnyeit, és hátrányait, nt. Posta József úr pedig a sírnál gyász imában fejezé ki az elhunyt uagy halott iránti tiszteletet. Mint megyei tisztviselő a törvények tiszteletét tekin­télyével, s kellő szigorral tartotta fen, mint egyházi tiszt­viselő, ildomos és szerény, mint családtag csupa szeretet, különösen unokainak szelid játszótársa volt. Gyászolják egyetlen leánya, férjezett Móricz Pálnö, és hárojn unokái. — Csendesen húnyá be szemeit, mert legszentebb óhaja, — a haza és hitfelekezet ügyei jobbra fordultának, és egy szebb életnek hajnala derült fel az ö lelki szemei előtt. Nyugodjanak békén nemes hamvai! Nftyy Pál, s. k. Tisztelt szerkesztőség! Az általam irt magyar nyelv­tani pályamunkára e lap f. é. 1. és 2. számában Gergely Lajos úr által közzé tett, fonák és félszeg felfogásról tanús­kodó bírálatra nem siettem válaszolni. Védelem nélkül hagy­tam könyvet, álláspontot és irányt, mert bízom az illetők belátásába. A két ellensarkias irány, a Gergely Lajos úré és az enyém közt igen könnyű a választás, s attól legke­vésbé sem tartottam, hogy egy alaptalan felszólalás zavarba hozza a tanítói testületet, mely az iskolai reformok iránt érdekeltséget, az elvek iránt oly tiszta felfogást tanúsított. Nem tartok attól, hogy a haladás emberei saját nevökről megfeledkezve a pedagógiai obscuranlismus zászlója alá szegődjenek, s megnyugszom azon erkölcsi garantiában, melyet a közönségnél minden munkának belbecse és értéke szerint fel kell találnia. Miután azonban egy jutalmazott pályamunka van alapjában megtámadva, s nyilvánosan ki­mondatott, hogy az én kötelességem a bírálatra válaszolni, ha munkámat haszonvehetönek tartom: válaszolni fogok, s az ellenbirálatot a legrövidebb idö alatt beküldőm. Sárospatak, márc. 28. 1867. Arvai József Nt. szerkesztő úr! Gróf Apponyi Károly úr ö méltó­ságának — ki már ez év folytán a tolnamegyei ínségesek számára szép áldozatot hozni méltóztatott — tolnamegyei Pálfa község szükolködőire nézve sem rövidültek meg kezei, itten uradalmi tisztsége által kimérendő 90 mérő árpát utal­ványozván, legközelebb e nyomorral küzdök részére. Mit midőn — mint az igaz s valódi böjtnek (Esai. 58: 7.) nap­jainkban igen szép példáját a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" útján is nyilvánosságra juttatni édes kötelességemnek isme­rek : nem mulasztom el a nyomorral küzdő ínségesek ne­vében a mélt gróf úr nemeslelküségeérti szives hálánkat, s azon őszinte óhajtásunkat kifejezni, hogy az a mennyei atya, ki lát titkon, fizessen meg ö neki nyilván! (Máth. 6: 18). Pálfa, mart. 24. 1867. Pál János, s. k. ref. pap. a segély kezelésére alakult bizottmány egyik tagja. F E Ii II I V A 8. Alólirott szives tisztelettel kérem fel a szászrégeni ref. egyház elöljáróságát nyilatkozni, miszerint: azon 10 o. é. frtot, melyet a mult 1866-ik év sept. havában gyűj­töttem; — s ugyanazon hóban, — a még akkor élő de rö­vid nap múlva elhalt tiszteletes Molnár István lelkész úrhoz el is küldöttem, — megkapták-e vagy sem? Kelt N.-Szalontán martiushó 30. 1867. Csorvássy István3 ref. leánytanitó. KÖNYVÉSZET. Tompa Mihály legújabb költeményei. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv. 1867. Ára 1 frt 20 kr. Ki nem ismerné Tompa Mihályt a nemzet egyik legkedvencebb költőjét, kinek müvei sok időkig fogják hirdetni szerzőjük nemzeties költői tehetségét. Vörösmarty művészetével, Petőfíy lángelméjével ta­lán jóval felülhaladja Tompát. De népünk körében előforduló minden­napi eseménykék kedves, egyszerű és mégis annyira megragadó ecse­telésében, alig hisszük, hogy valaki felülmúlná őt. Az ötvenes évek elején nem nyomtatásban ugyan, hanem csak kéziratban közkézen fo­rogtak olyan költemények, melyek részint célzólag, allegoriailag, ré­szint szókimondva, természethüven a nemzet akkori leigázott helyze­tét élénk színekkel ecsetelék. Akkor még legnagyobb!) része azoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom