Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-13 / 2. szám

Végre az egyházi jó rendtartáshoz kell számitanom az egyházi felsőbbek iránti kegyelet s tisztelet érzését is. Nincs társaság, bármely szabad, s népszerű intézményekkel birjon is, mely virágzásnak s előmenetelnek örvendhetne, mihelyt keblében a törvények s a törvényes felsőség iránti kegyelet s tisztelet érzése meglazult, vagy hol az egyes tagok jogkörüket a felsőbbek tekintélyének csorbításával s a törvény erejének gyöngitésével, gyakran kijátszásával akarják szélesbiteni; az ilyenek saját érdekük s jólétök ellen dolgoznak, — mert hol nem a törvény parancsol, ott önkény uralkodik, jöjjön az bár a néptől, vagy felsőbbségtől: az önkény pedig bármi forrásból eredjen, bármely alakban uralkodjék a szabadságot, s jogélvezetet rontja le, mely körülmény egyházi társaságban annál veszélyesebb, mert a társaság fenmaradhatásának erkölcsi alapjait, az eleven hitéletet, a részvétet, s lelkiismeretszabadságot rontja le végképen, s feloszláshoz sietteti a társaságot. „Minden törvényes felsoség Istentől van" — a nép bizalmából ered. Isten vezérli ugy a többség szivét, hogy magának bizalma szerinti elöljárókat válaszszon. Ha hát ily elöljáróságtól folynak is ki a törvény korlátain belől oly rendeletek, melyek egyes tagok érdekeivel ellenkezni látszanak, — de a közjó érdekében történnek, az egyeseknek azok előtt meghajolni szent kötelességök. Ezen elv vezéreljen azért titeket is szeretett hitsorsosim előljáróitók iránti viszonyaitok józan felismerésében; fogadjátok bizalommal, minden egyházi felsőbb intézkedéseket, melyek a törvény szellemében közöltetnek veletek, mert azok a közrend íentartását célozzák, mely nélkül társaság fen nem állhat. „Ne nézze azért közülünk senki csupán a maga hasznát, hanem minden egyebekét is nézze" Filip. 2: 4. r Es én, kit ez idő szerint a ti bizalmatok által a gondviselés egyházkerületünk kormányára hivott, remény lem, — hogy valamint én azon leszek Isten kegyelméből, mikép ezen önzetlen elv vezérelje minden lépésemet az egyházkormányzati ügyek körül, — ugy ti is azzal könnyitenditek meg sok teherrel járó hivatalomat, hogy a törvényt mindig tisztelni fogjátok, a törvényes felsőbb intézkedéseket kellő méltánylattal fogadandjátok, s minket egyházkormányzókat, elöljárókat szeretettel támogatva, a közrend fentartását elősegélitek. Azon bizalommal ajánlom magamat testvéri szeretetetekbe, hogy ti az elmondottak nyomán buzgón fogjátok munkálni egyházunk és szent vallásunk javát, állhatatosan fogtok tusakodni vallásos életünk legnagyobb ellensége, a közönyösség és hidegség ellen, melynek észrevehető jelei oly sok helyen nyilatkoznak. Nagyra fogjátok becsülni az egyházi Önkormányzat áldásait, melyek után a mi keresztyén testvéreink óhajtoznak, s melynek erkölcsi magasztos hatalma, a megtámadtatás napjaiban annyiszor megdicsőitette már magát s annyiszor öntött erőt, buzgóságot, kitartást egyházunk s szent vallásunk szabadságáért hőn dobogó kebleinkbe. Az isteni kegyelem dicsőítse meg magát jövőre is minden jöhető nehéz időkben protestáns evangyéliomi egyházunk védelmében! „ Vigyázzunk azért, magunk is józanok legyünk! öltözzünk a hit s szeretet mellvasába, és sisak gyanánt az idvesség reménységébei az Úr pedig mívelje azt, hogy a léleknek minden gyümölcseiben bővölködők legyetek! Most azon Ígérettel veszek búcsút tőletek,— hogy mint első munkás járván előttetek, teljes tehetségem szerint — azon leszek Pál apostollal: vhogy mint a ki Isten akaratjából bizattam meg az evangéliom hirdetésével, nemcsak azokat kivánom közleni, melyekben megbízattam, hanem én magam lelkét is, mivel nekem szerelmeseim vagytoka

! Atyafiúi szeretettel vagyok Miskolcon, december l-jén 1866. Kúti Bertalan9 •uperintendens. ISKOLAÜGY. Néhány észrevétel tisztelendő H o f f e r Endre nagy-kőrösi lyceumi tanár urnák a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" m. évi 28-ik száma alatt megjelent ily cimü értekezésére : A tanügy képviselete a magyar reformált egyházban. (Folytatás.) Nagy nyereséget helyhez t, tanár űr abban, hogy az 1849. évre következett rendszer, — mint irja: — kivitte azt, a mit magunktól bizonynyal több idö alatt is bajosan tudtunk volna kivinni, hogy algymnasiumaink is állandó tanítókkal láttattak el. — Óh! az az 1849-ik évre következett rendszer! — Nagy dörgés, villámlás, — semmi vagy kevés eső, — de sok minden egyéb!!! — Ha e tárgyat kellőleg akarnók megvilágositani, kevéssel elébb kellene