Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-13 / 2. szám

góság követendő példányaivá teszi. Nálunk egy idő óta csökkent ez a biblia iránti kegyelet; apáink asztalán, s könyvtáraiban első helye t foglalta el e szent könyv; ma már ritkábban láthatni ezt; s ne vegyétek ezt szeretett atyámfiai csekély dolognak, higyétek el, hogy azon időtől számitható leginkább egyházainkban a naponkint érezhetőbb hidegség, közönyösség a vallás szent dolgai iránt, a mely időben a biblia iránti kegyelet megcsökkent. Fel kell azért újra melengetni sziveinkben e szent ereklye iránti kegyeletet, meglátjátok egyházunk s szent vallásunk ügyei iránt is azon mértékben fog éledni az ellankadt buzgóság, a mely mérvben visszafoglalandja házainknál s sziveinkben hitünk szent könyve, a biblia, a maga tekintélyes helyét, s a mely mérvben Krisztusról s az apostolokról maradt örökség gyanánt szorítják az emberek keblökhöz a bibliát. Ne legyen azért, ' mondom protestáns család, melynél a biblia meg ne legyen! mely azt ne olvassa, s tanulmányozza; e legyen minden emberre azon iránytű, mely minden más ismereteit, melyeket a tudomány, s tapasztalat bármely vidékeiről összegyűjtött, irányozza. Ez legyen^ tanácsadó könyve, melyhez az élet minden körülményei közt utasításul folyamodjék, ez legyen hite s cselekedeteinek sinormértéke. De hogy a bibliát valaki ily sükerrel haszálhassa, — mulhatlanul szükséges, hogy minden egyházban legyen jól rendezett elemi iskola, hol vallásos s egyházi életünk sükerrel s üdvösségesen leendő folytathatásához mulhatlanul megkívántató világosság s tiszta ismeretek megszerzéséhez a szükséges alapot magának megszerezhesse, Istentől adott lelki tehetségeit, melyek iskolázás nélkül gyakran, mint a drága érc mívelés nélkül ismeretlenül vesznek el, kimívelje, s alkalmassá tétessék arra az ember, hogy a legmélyebb és boldogitóbb keresztyéni bölcseséget, mely a szentírásban foglaltatik, ne csak másoktól hallja, hanem rqaga is olvashatván tanulja, s igy mint igazán illik a Krisztus igaz követőjéhez, önállásu keresztyén legyen. Ne legyen azért oly ev. reformált egyháztag, ki legalább az elemi iskolákat ne végezte, s ott a buzgó vallásos egyháztagra nézve mulhatlanul szükséges ismereteket meg neszerezte legyen; ezt kivánják minden protestáns embertől egyházi, családi s polgári állása, kötelességei. Bizonnyal a jó keresztyén embernek semmi sem adhat oly hathatós segítséget arra, hogy a biblia rá nézve az élet könyve legyen, semmi sem gyújthat előtte oly világos szövétneket annak lelki nyerességgel leendő használására, mint az iskola. De az iskola nyújt alapot a keresztyén embernek arra is, hogy a közönséges isteni tiszteletet lelki előmenetellel gyakorolja, hol nemcsak az erkölcsi életre szükséges ismeretek fel-felfrissittetvén az igaz keresztyén ember lelkében, nemcsak az élet terheinek elhordására kellő lelki erőben gyarapodást vévén az Isten igéjének hallgatásából s imádságból, biztos kalauzt nyerend magának az életre, de az evangyéliomi szent vallás folytonos áldása s paizsa alatt folytathatja életét a sirig. Mint ily áldást árasztó erkölcsi intézményt, az iskolát, egy igaz protestáns egyháztag sem nélkülözheti, vagy aki azt nélkülözi, bensőkép önállásu s munkás tagjává soha sem fejlődhetett az egyháznak, s rá alkalmazható az irás ama szava: hogy o olyan mint a nádszál, mely ide tova hányatik; nem állhatatos és erös a hitben és az Úrnak útaiban.u Fordítsák azért a t. c. egyházelőljárók főfigyelmöket az iskola jó rendben tartására, gondoskodjanak mindazon taneszközökről, melyek a tanítást megkönnyítik, értelmessé s célszerűvé teszik az iskolában; buzditsák s intsék a szüléket mind jó példájuk, mind lelkesítő szavaik által arra, hogy gyermekeiket szorgalmasan jártassák iskolába, s áldozataikkal járuljanak tehetségeik szerint az iskola fentartásához s virágoztatásához. Az iskola az egyház veteményes kertje. Mint a gondos kertész oltogat, plántál elébb kertjében, s aztán vár gyümölcsöző fákat, növényeket kertjében; igy kell az anyaszentegyháznak is előbb nevelni maga részére buzgó tagokat a gondviselése alatt viruló iskolákban, kik, áldozatkész tagjaivá válván az egyháznak, bőven visszafizessék annak javára irányzott munkásságukkal s részvétükkel azon tőke kamatját, melyet iskoláikba befektettek, s áldva áldják még az unokák is a lelkes elődöket, kik részökre jól rendezett egyházat s virágzó iskolát hagytak számukra. Az iskolaügy után, mely eleven s munkás hitéletünk kifejtésére leghatályosabban befoly a jól rendezett egyháztartást kötöm szeretett hitsorsosim s lelkésztársaimnak szivére, mely külső 3 *