Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-03-10 / 10. szám

kötelező kedves körben él, miszerint a visszautasítást előre biztosan lehetett állítani. S erre azt mondák a vágási egyház commendatorai: mi a törvényt mind betűjére mind szelle­mére nézve betöltöttük, s most már szigorúan ragaszkodunk a káplánok közüli választhatáshoz. Mire viszont az egyház­megye azt feleié: hogy a fennálló törvény ily értelmezése nem az önök jogköréhez tartozik, s azt ily furfanggal kijátszani nem lehet, tessék a rendes útra igazodni s 78 lelkésztárs kö­zül szemeljenek ki oly érdemes egyént, kinek választásá­val tisztességes célt érhetnek. És nem tettek semmit. Ez alatt toronybádogozáshoz készültek, s költségének fedezé­sére az üresedésben levő papi hivatal jövedelmének fele ré­szét — mely szabályszerüleg az egyházkerületi gyám­intézeti pénztárt illeti — engedélyeztetni kérték a Sá­rospatakon julius 8. tartott egyházkerületi gyűlésen, sür­getvén egyszersmind a papválasztást a lelkészi segédekre is kiterjeszthetni. És már ezen egyházkerületi gyűlés jegyzökönyvében*) a 96-ik sz. a. ily határozatra adott alkalmat a k.-vágási egyház merev magatartása: a pap­választási jogot az egyházmegye a segédlelkészekre is kiterjeszthetni, meg nem adhatja azon oknál fogva, mert az egyház, a részire engedélyezett két határidő alatt is csupán két lelkészhez kötvén magát az I86b-ik miskolci gyűlés jegyzökönyvének 18. sz. alatti lelkészválasztást szabályozó törvény m. pontja értelmében választási jogát elvesztette. Az idötöltöi illetéket illetőleg pedig: Az egy­ház kérelme (kerül, jegyzőkönyv 135. sz.) **) az általa előterjesztett nyommasztó körülmények tekintetbevételével az egyházmegyei kormány által meghatározandó módon és kiszámítás szerint azon föltét alatt teljesíttetik, ha az egyházmegye intézkedése nyomán történt betöltésén telje­sen megnyugszik. S a fennálló törvényeknek e tekintetben kész engedelmességgel meghódol. Tudni szükséges ugyan is: hogy a lelkészválasztást szabályozó törvények egyike igy hangzik: ***) m) Végre ha valemely egyház, a fen­tebbi pontokban megszabott, választási rendet megsértené, figyelmeztetendő az esperesi hivatal által a törvényes rendre, s ha annak ekkor sem tenne eleget, a Cánonok ér­telmében elveszti szabad választási jogát azon egy esetre, s az egyházmegyei felsöség fog azon egyházba lelkészt rendelni. Igy veszté el választási jogát ezen egy esetre a vágási egyház, ezért föltételezte nem egyes személytől, ha­nem a törvény iránti kellő tisztelettől a kérelmezett segélyt. Mert lássák kedves Bodnár urék, egészen más szempontból tekintetik a vágási segélyt kérő egyház, és másból a dacoló vágási egyház, mely egész őszi közgyűlésig tudni sem akar lelkészválasztásról, a mikor lelkész rendeltetett az egyházba, Megemlitendö itt, hogy a tűzveszély a kerületi gyűlés hatá­*) 1866. jul. 8. **) 1866. sept. 30. és oct. 1. 2. Visnyón tartott e.kerül. jegyzőkönyv. ***) 1865. május 2—5. e.ker. jegyzők 18 sz. rozata után lepte meg az árva sorsra jutott gyülekezetet, és bármint gondoljuk is, a legszívrehatóbb szerencsétlenség közt vergődése sem szolgálhat elég indokul arra, hogy ked­veért a törvény törvény lenni megszűnjék. Irgalomra, kö­nyörületre, segélyre, gyámolitásra méltán számolhat a nyo­morult; de törvényellenes követelésével a munkás részvé­tet is lehangolja. — Nem kell hát, ugy hiszem, unalmasan fejtegetnüuk: mi okból rendeltetett a vágási egyházba lel­kész ? mert igen is ismerik és értik azt azon jó Bodnár urak. Kik inkább óhajtanák azt, ha mi sem ismernök az ö ellenműködésük alapokát. Azon sem csodálkozunk, hogy a berendelt lelkész úrtól szívok és lelkölc egész idegen. Mert talán magunk is idegenséget táplálnánk szivünkben az iránt, ki rejtegetett számitásunk útjában botránykő gyanánt aka­dályul áll, s feltartóztat rejtelmes haladásunkban. Pedig bi­zony-bizony, ismerjük mi a vágási gyülekezet hangu­latát, a berendelt érdemteljes lelkész űrhöz ragaszkodá­sát, kihez minden jóérzésüek bizalommal ragaszkodnak, sze­retetteljes vonzalommal csatlakoznak, és csak a Bodnár urak idegenek. De mi ezen idegenkedésnek bőven fölismer­tük forrását, kik azon egyház körében gyakran hivatalosan is megfordulunk, tagjaival sokszor érintkezünk, söt sok rész­ben rokonsági viszonyban is vagyunk ? S ha szükség lesz cáfolhatlan adatokkal bizonyitandjuk be, miként akarák el­rettenteni a hivatal elfoglalásától. Van módunk abban, hogy néha a redők titkaiba is bepillanthassunk. És igy tudjuk, hogy ott az előtérben van egy rejtélyes sötét bokor s lap­pang abban egy fiatalka vad, melynek ki kell ugrania, — s ha szökik, bizonyosan hálóba szökik. Mi ugyan elfordított figyelemmel szívesen engedünk tért és idöalkalmat neki a menekülésre, — mit ha föl nem használ, tőrbe akad vagy lövésre jö, — s mindenikünk sajnálatára áldozatul eshe­tik — a bamba. Nagy kár lesz, ha egy ifjú lelkészi segéd űr, jól meg nem magyarázza testvérei előtt, miként azon vallásos-er­kölcsi testület törvényei ellen torzsolkodás, mely testületnek maga is tagja óhajt lenni, az előtte kedvenc téren pályázást megnehezíti, vagy igen érzékenyen gátolhatja is. Mert az e.megye előtt ezen papi hivatal betöltése már bevégzett tény ; a berendelt lelkész erkölcsileg kötelezve van az egy­házkerülét intézkedésének érvényét szilárd kitartással biz­tosítani, a zilált egyház ügyeit ismeretes jótapintatával jó­űtra vezetni. Bevégzett tény már ez a főtisztei, e.kerületen is, — és rajta légből kapkodott kacérkodások miatt változ­tatást nem tehet önállásának, önérzetének és törvényei be­csületének feláldozása nélkül. Si tacuisses philosophus mansisses! Az abauj-egyházmegyei papság nevében, a hegyközi papok Abaujváron tartott kis gyűlése határozatából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom