Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 1. szám

Legyen hála Istennek ! áldott lelki és testi erőben s egészségben találtak azt, kinek élete minden jó lélekre nézt oly igen kívánatos. Vacsora előtt, alatt és után több órákig folyvást szokott lelki örömmel vezette 0 nagysága társalgásunkat. — Hogy miként folyik Horváth Mária 0 nagysága körében a társalgás, azt leirni nem lehet; ki azt leírni akarná, annak egy keresztyéni öntudatra jutott nőnek benső hit, remény és szeretet sugárai által megdicsőített egész világát kellene leirni. — De ezt nem tehetvén,**elég nekünk gyönyörködve szemlélnünk azt, hogy napjainkban e zaklatott magyar hazában egy ref. úrhölgy az emberiség legszentebb ügyét, — a népnevelést, a protestáns egyházakat, a tudományos intézeteket tekinti gyermekeiül, dús jövedelmét ezeknek osztogatja; de azért ősi birtokait folyvást szaporítja s javítja. Birtokain mindenütt a legnagyobb rend a legszigorúbb pontosság uralkodik. És mindezeknek tüzpontja a gazdaság és gazdasszonyság tekintetében példányul ismert pinkóci kastély; — igen — mert él benne s éljen még soká palóci Horváth Mária! November 4-én reggel a templomi isteni tisztelet előtt az újból megalapult és teljesen megalakult pinkóci iskolát meg akarván nézni, kiindultunk a kastélyból; s a gyümölcsfákkal és termesztményekkel rakott nagy kertnek utcára néző észak-keleti részén ott álltunk meg, hol egy csinos lak csinos udvarával ki van kerítve a kertből. Mi itt kertészlakot gondoltunk. — Igen — kertészlak az — a sárospataki képezdéből hozott kertész lakik benne, Horváth Mária nsga. lelki örömére a pinkóci és lekárti szellemcsemeléket ápolja s nemesiti. — A jól felszerelt iskolában 30—40 gyermek dicsőíti az égi atyát s utána az iskolát alapító Horváth Máriát. Ily reggeli lelki élvezet után megszólalt az uj harang. Szép volt nézni az eddigi kis harang hangját megszokott pinkóci egyháztagok derült arctükrét, melyen a szemekből gyémántozó hálakönnyek ragyogtak. A templomban pinkóci lelkész ftdő. Komáromy János e.megyei ülnök úr beszélt, a divatban levő vallásos közönyösség vagy vallástalanság ellenébe Máté 15: 7. 8. vezérigék nyomán. Megmutatván, hogy miben áll a valódi ker. isteni tisztelet a csel. 2: 44—47. szerint; hol is az alamizsnálkodás, mint a többiek aranykoronája áll. — Eztkiszélesbitve alkalmazta palóci Horváth Máriára. Előadta az egyház jegyzőkönyvének egyház, templom és harangra vonatkozó adatait. Óhajtandó, hogy az egész beszéd, valamint a Bátfán mondott beszédek is egész terjedelmökben kinyomatva, az ilyenekben gyönyörködő közönségnek élvet nyújtanának. Isteni tisztelet végeztével ő nagyságától bucsuzandók, szobájába mentünk. Az örömteljes elfogadás, néhány szó és szives búcsúzás ismét és ismét arról győzött meg bennünket, hogy pálóci Horváth Mária oly keresztyéni öntudatra jutott úrhölgy, kit az emberiség legszentebb ügyéröli bölcs gondolkozás és gondoskodás már élve megdicsőitett. Pinkócról a leapadt Ungon át csakhamar Bátfára értünk ; hol a pinkócihoz hasonlóan bádoggal fedett ragyogó toronyban oda érkeztünkkel megszólalt a harangtestvér. Ifj. Szabó Endre bátfai s.lelkész lépett elöször a szószékre. Vezérigéje: Luk. 2: 36, 37. beszéde tárgya: az élet mint egy folytonos imádkozás. Előadván: 1-Ör. Hogy az imádság, mely megszentel egy életet, nem a szó csupán, hanem sokkal inkább a tett és áldozat, s aztán 2-or. Következést vont, hogy mi lesz az ily tettimádkozás jutalma. E beszédet végig hallgatván, ez ifjú testvérünk szónoklatát figyelemmel végig kisérvén, — nagy lelki örömmel alkalmaztuk magunkra azon magasztos nyilatkozatot, mit főtiszt. Székács József és Török Pál superintendens urak tettek akkor, midőn a lelki kincstár szerkesztőségéről leléptek: „Legyen hála Istennek fejünkre nőttek /" — Ezután tdö Makay Dániel ungvári lelkész ihletett ajkairól az ünnepély célját s körülményeit tárgyazó jeles beszédet buzgó áhitattal hallgatta végig a gyülekezet. A sok szellemi élvezetet követte ö nagysága bátfai udvarában rendezett ünnepélyes ebéd, mely a szokásos pohárköszöntésekkel s üdvözlésekkel a táplálkozási — anyagi élvezetet is szellemivé tette. Adjon Isten minden hazáját és vallását igazán szerető keresztyén embernek sok ilyen napot. Németh Imre , beési ref. lelkész. Kecskemét. Nt. szerkesztő úr ! Nem épen rég ideje — alig nyolc hónapja, hogy a kecskeméti ág. ev. egvh. e lapok hasábjain örömünnepét hirdette, mely a buzgó — de kellemetlenül zaklatott híveknek uj lelkészválasztás és uj béke jobbot szorítás által eszközölt — és kinyert öröme vala. Ez örömünnep — mert krisztusi alapon a hiten, szereteten és reményen épült, tart máig is, és —jól esik hinnünk — hogy tartani fog mind végiglen. Növekedett ez örömünnep a jelenben ismét a karácsonyi öröm által, ugy hogy, mit az angyalok serege a betlehemi pásztoroknak imigyen hirdetett: íme hirdetek nektek nagy örömöt mert ma tinektek és minden népeknek megtartó született: ez, a kecskeméti ág. ev. egyház napjainak és kicsinyeinek ma is igazán hirdettetett. Ugyanis ez egyház örvendetes karácsonyi emléket nyert abban hogy elöször is nsgs F ö 1 d v á r y Gábor úr egyh. felügyelő uj templomunkban az oltár előtti padolazatra egy nagy szőnyeget ajándékozott, — Brata Erzsébeth kisasszony pedig az oltárra vörös-selyem aranycsipkés teritöt.—Ezen értékes ajándékát néhány nappal megelőzte vörös bársonyból s szintén arany csipkével körül vont keresztelő medence teritője, — valóban mind a két teritö — mely a kisasszony munkája — a varrás és hímzés, az ügyesség és jóizlésnek bizonyságai. — Az oltárt, ezen drága ajándékok mellett teljesen feldiszittetnek lehetne mondani,de a buzgóságmégis talált rajta hiányt, melyet az egyház gondnoka — áldozatkészségéről általánosan ismert D u k a y György úr felfedezve, azt, az oltár körüli térdeplőnek zöld posztóval való bevonása által — melyet saját pénzén vásárolt — ki is egészített. — Ennyi ajándék az egyházé, melynek sokat hányatott