Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-02-24 / 8. szám

a katholikus dogma szerint semmi közlekédésbe lépni nem szabad, s mégis mindezek dacára a pápák tényleg a protestáns hatalmakat nemcsak hogy elismerik, hanem velők mint törvényes hatalmakkal ünnepélyes szerződéseket, coneordatumokat is kötnek. És nem hasonló megfoghatlanságok-e azok, a mikkel a római morál terén nem egyszer találkozunk. — A szerződések az egész müveit világ fogalma szerint arravalók, hogy az emberek közt felmerülő kétes viszonyokat biztositsák; ellenben ha a curia lép szerződésre, akkor azon régi római maxima szerint dilatum non donatum — minden maga részéről tett concessiókra nézve csak addig érzi magát kötelezve, a meddig a körülmények szükségessége parancsolja. — Midőn II. Paschal 1111-ben V. Henrik német császárral az investitura-ügyben kiegyezkedett, s az erre vonatkozó szerződést esküvel, és a szent ostya megosztásával megerősitette, titokban a scriptum concessionis ellen ily tartalmú óvást tett le: „scriptum illud quod magnis necessitatibus coactus. . . sine patrum consilio aut subscriptionibus feci, super quo nulla conditione, nulla promissione constringimur, prave factum cognosco." (Labb. XII. pag. 993.). Hasonlókép járt el IV. Jenő az ismeretes frankfurti cikkek megerösitése alkalmával, a midőn külön okmányba, e következőket igtatta: „quoniam propter imminentem nobis aegritudinem non valemus omnia per eos petita et per nos concessa cum ea integritate judicii et conciliiexaminare et ponderare, quem rerum magnitúdó et gravitas requirit,tenore praesentium protestamus,. habentes non pro responsis et non concessis quaecunquae talia a nobis contigerit emanare (Raynald ad a. 1447 n. 7.) Meg engedjük, hogy az ily cselekvények az emberfeletti jog körében igen dicsők, de az emberi társaság jogviszonyai között az affélékét nem igen tisztességes névvel cimezik, s valóban felbomlásnak indulna minden a társaságban, ha oly eljárás valaha szabályozó érvényre emelkedhetnék. A katholikus világnak csak becsületére válik, hogy a józan észszel és morállal oly kirivólag ellenkező rendszer uralma kebelében általánossá lenni soha nem birt. — Áz egyház legkegyesebb és legtudósabb férfiai tapasztalván, hogy ugy az irás, mint minden idők tapasztalatai, a pápa föltétlen primatusa ellen tanúskodnak, nem találtak más utat az ügy megmentésére, mint, hogy az egyház tekintélyét a pápák személyétől elkülönítvén (auferibilitas papae ab ecclesia), kimondják, hogy az egyházi főhatalom tulajdonképi letéteményese nem a pápa, hanem a püspökök által nyilatkozó egyház egyeteme s hogy az egyház egyeteme a pápa fölött áll. — Ez alapja az úgynevezett episcopalis rendszernek. — Es valóban ha a Krisztus utáni korszak első egyházát, mielőtt, abban még a pápai hatalom felállitva lett volna, erőteljes tevékenységben látjuk; ha a katholikus egyház évkönyveit átlapozva, a monarchiai kormány-alakot, a köztársaságiból csak lassan kifejlődni, s a pápai hatalmat csak századok folytán szemléljük oda erősbödni és növekedni, hogy magát egyedülinek állithassa: akkor egyáltalában nincs szükség semmi további bizonyitékra, hogy az eredeti, habár még ki nem fejtett episcopalismus képezi a katholikus egyház kormányzati alakjának igazi, valódi elméletét. Ez elmélet szerint az egyházi hatalom a püspököket egy iránt illeti, s a pápa csak annyiban feje az egyháznak, a mennyiben ő, mint primus inter pares az egyház első hivatalnoka (caput ministeriale), s e szerint az infallibilitás is nem a pápa személyét, hanem a püspökök egyetemét, máskép az oeccumenicum conciliumot illeti. Minthogy azonban a tridenti zsinat óta általános zsinat össze sem ült, s nincs is valami nagy kilátás, hogy oly zsinat egyhamar létrejöjjön, innen lett, hogy a pápa absolut fennhatóságával ellenkező nézetüek, elveiket, mint nemzeti egyházak iparkodtak érvényesiteni. -— Leghatározottabb kifejezést nyert e törekvés a gallicán egyháznak elhiresedett következő négy pontjában (1682): 1. Péter és követői Istentől csak az egyháziakban nyertek hatalmat és nem egyszersmind a világiakban is; 2. Ezen hatalom korlátozva van az általános conciliumok tekintélyét tárgyazó konstanci határozmányok, valamint 3. a gallikán egyház jogai és szokásai által; 4. A pápák határozmány^i az egyház tekintélyének hozzájárulása nélkül nem is hibázhatlanok. — Ugyanezen elveket látjuk már elébb kifejtve és szentesitve, a német nemzet concordatumaiban, az ugy nevezett