Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-30 / 39. szám

telen minden figyelmes ember bevallani, hogy azon testületek jelen szervezete az ország közvéleményét régóta nem birja. S épen azért és annyival inkább óvakodni kellett volna egy oly törvényt hozni, mely a népnek háromszázados jogát tetemesen megszoritja a nélkül, hogy a nép megkérdeztetett volna, hogy váljon hajlandó-e jogának ilynemű megszorításába beleegyezni. Mennyire nem életre valók az iíju „papválasztási szabályok," a kivitelnél már is elég sürün felmerülő nehézségek eléggé bizonyítják. Épen egy ilyen nehézség kitisztázásáról volt szó a marosszéki partialis synoduson is, s nekem alkalmam nyilt meggyőződni a felől, hogy e szabályok a papság tetszését nem birják, hogy a nép zug, söt lázong ellenök. Ezen részint örvendetes, részint szomoritó körülményeket tapasztaltam én kedves szerkesztő úr az erdélyi egyházi életben, s önkénytelenül ötlött eszembe azon gondolat: vajha erdélyi atyánkfiai a német bureaucraticus szervezetű egyházakat kevésbé tűznék ki minta gyanánt, ellenben — gyakrabban tekintenének át a királyhágón, mely nem oly magas hegy, hogy át ne lássék rajta a mi remek képviseleti szervezetünk. Kovács Albert. KÜLFÖLDI IRODALOM Les forQats pour la foi. Etude historique (1684— 175), par Coquerel, Athan. Fils. A t. olvasó közönség által, lapunkból, már jól ismert és a rövidlátó orthodoxia által üldözött ifjabb Coquerel ^RüQ/í^yyv lelkész ismét egy történeti művel bizonyitá be a francia protestantismus hagyományaihoz való ragaszkodását. E mü a protestáns vértanúság uj emlékköve gyanánt szolgál. E könyv, azon szegény emberekről szól, kik XIV. és XV. Lajos alatt hitökért gályarabságra Ítéltettek. A gályára itélt protestánsok élettörténetébe behatolni, nagyon nehéz feladat volt, mert még terjedelmes munkában nincsenek elősorolva a Bourbon egyeduralom amaz erőszakos tettei, hanem az anyag ezer helyeken van szétszórva, s a kézirati okmányokban, a mennyiben azokat előkeríteni lehetett, még sok hézag van. Coquerel mindent megtett, amit ily körülmények között véghez vinni lehetett, a borzasztó törvényszéki végrehajtásoknak nézleti képét tárta elénk, s ezen gályarabságnak nevezetesebb momentumait összeállitotta. Coquerel XIV. Lajos korára fonsul használta Marteilhe de Bergerai memoiresjait, melymü, habár nyomtatásban megjelent, de azért ma már rendkívül ritka; XV. Lajos korát illetőleg különösen Jean Fabre autobiographiáját tanulmányozta. Közölvék e műben a hitökért elitélt gályarabok nevei is, mely lajstrom minden eddig e nemben közlöttek között a legteljesebb, de azért Coquerel saját vallomása szerint az ultramontán vakhitüségnek sok áldozata nincs még ismertetve. De az üldözési statistika ezen viszonylagos tökélytelensége mit sem von le kitűnő becséből e kitűnő műnek, melyet egészen a türelem, a felebaráti szeretet, és a protestáns gondolkozásmód méltóságának szelleme leng át. StcjjTOto T A R G A. ADALÉK AZ ANGOL EGYETEMEKEN TANULT MAGYAROKHOZ. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" ez évi 32-ik számában Balogh Ferenc úr érdekes kimutatást közöl a cambridgei egyetem lehető magyar alapitványairól s cikke végén elősorolja a tudomása szerinti Angliában tanult magyarokat. Figyelmet érdemel kezdeményezése, mert én ugyhiszem, hogy források, és pedig hiteles források az egyetemi anyakönyvek — vagy ezek hiányában az azokat pótló irodalmi nyomok — egyházi történetünkre s illetőleg annak szemelyeire nézve. Hitem szerinti kötelességnek látom ennélfogva azt a néhány adatot, mely ez idöszerint tudomásomra van, közzé tenni. Keveset adhatok, de töltse be a hézagokat az, ki csekélységemnél szerencsésebb helyzetben van. Eddigi parányi ösmereteim szerint legelső D u d i c s András, ki még mint római katholikus járt Angolországban 1557 előtt. *) Öt megelőzőleg is kétségkivül számosan vol*) Bod P. Magy. Athéná3 1766. 73 1. Tudom. Gyűjtemény. 1817. IV köt. tak ott, mert hiszen már az Anjouk alatt*), még inkább pedig a reformáció föltüntével látjuk, hogy magyarjaink látogatták Angliát **), mindazáltal nekem ez időszakról nincsenek adataim s ennélfogva helyezem első helyre Dudicsot. 1571 vagy 1572-ről találjuk Skarica Máté hires tudósunkat, 1616 után utazott ott tanulásvágyból S zep si Csombor Márton, 1618 előtt tanult Oxford és Cambridgeben C z a n a k i vagy Csanaki Máté, M e d g y e s i Pál 1633 előtt, Tolnai Dáli János Londonban huzamosabb időig tartózkodott s ugyanott 1638. február 9-én több magyar ifjúval szövetséget kötött a puritánismusnak hazánkban leendő terjesztésére, kik névszerint a következők : M ohácsi István, Újházi Mátyás, Ungvári Mihály, K o-1 o s i Dániel, S z i k s z a i Benedek, Molnár János, K u t h i János, Keserűi Pál, K e c s k e rn é t i Miklós***), Mikolai Hegedűs János 1648 előtt, Köles éri Sámuel 1654. *} Toldy F. Magyar nemz. irod. története. 3-ik kiadás. Pest, 1862. I. 151 1. **) Toldy F. Az újkori m. nemz. irod. tört. Első füz. Pest, 1853. 281. ***) Erdélyi János Danieliknél. Magyar írók. Pest, 1858. II. 332 lap.