Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-01 / 26. szám

stophorus Adámi Oedcnb. Johannes Ernestus Cralovitz Oedenb. — 1677. Blasius Lövei Jaurino Hung. —1678. Georgius Hertlerus Kobertstorffio. Georgius Leidelius Sempron. — 1680. Michael Petenadi Hung. — 1700

. Davidus Zwittinger Semn. —1702. Franciscus Poor Ovariens. —1712. Adam Asboth Sempron. Stephanus Szedona Sempr. Joh. Jacob Miítelmeier Poson. — l^ftfoL Michael Fogarasi. Josephus Fogarasi. — 1802. Dániel Mikulás Ratkó. — 1803. Josephus Carlovszki Dobrapataka. Johannes Kupecz Markuska. — 1805. Georgius Kutzián Zetturs. Johan. Sámuel Husz Eperies. —1808. Tomas Matth. Szemián Hung^Andreas Podleszny Sárosmegye. Adamus Benka Aranypataka. — 1814. Michael Gregus Presburg Pusztafődény. Dániel Dobák Dobrona. — 1815. Johan Jelschik Nezpal. — 1816. Johan Jankovich Klatsanino. Dániel Henetzy Ung. — 1817. Dániel Bobrik. Stephan Boleman Garamszeg. — 1818. Michael Kolbenmeyer Rirnasz. Carl Komiaty Osgyán. — 1819. Johan Mudrony. Emerich Félix Piralt. Johan Gregus Pestmegye. — 1828., Johan Horetzky Pest. f

Joseph Petrás Dobrona. Johan Marczely Durand. Sámuel Hoits Bries. Titus Hauser Lőcse. — 1829. Michael Mateják N.-Bánya. Johannes Sándor Radova. Joseph Tuppi Tálya. — Michael Csudovszky Hung. — 1831. Georgius Benkö Alsó-Bodony. — 1840. Jonathan Haberérn Felka. Andreas Homolya Nyiregyháza. Johan Philippi Béla. — 1841. Paul Czambell. Johan"Rostár Bries. Mathias Gebhardt Oedenb. Johan Repiczki. —1842. Georg Gildein Hunszdorf.— 1843. Moritz Bloch Pest. — 1844. Johan Ambrozy Schemn. Joseph Herfurth Eperjes. — 1845. Carl Bartholomeides Uhorszka. Andreas Libay Rozsnyó. — 1846. Stephan Czékus Gömör Panyit. Johan Bélák N.-Szokoly. Stephan Limberger Oedenb. Gustav Poszvék Oedenb. Jákob Rau Ung. — 1851. Joseph Török Zajzon (Erdély). — 1854. Ludvig Koródi Apácza (Erdély). Dániel Csallner Besztercze. Ludvig Pfeifer Répcelak. — 1855. Stephan Mészáros Dsánig.— 1856. Sigismund Deák Zilah. — 1857. Eduárd Leszich Szarvas. Dániel Báthory N.-Körös. CarlMiskolczy Sárkeresztur.— 1858. Paul Horváth Pécsvárad. Gerson Adám T.-Vezseny. Joseph Adam T.-Vezseny. Franz Tamkó M.-Keresztes. — 1862. Carl Kemény Czinkóta.ÖdönSteinacker Debrecen. Adolf Kuzma Báth. — 1863. Dániel Jankó Tot-Komlós. Joseph Márkus Erdély. Alfréd Bene Késmark. — 1864. Alexander Horváth. — 1865. Julius Terray Szécseny. Joseph. Alex. Krenner Pest. Richárd Kadlecsik K.-Tapolcsány. Carl Rosenauer Beszterce. Stephan Horváth Sz.-Gerlice. Thomas Vas Göcs. Közli: Vas Tamás. KÖNYVISMERTETÉS. Beythe István életrajza. Értekezés, melylyel a magyar tudományos akadémia ülésében 1864-ki május 9-én széket foglalt Fabó András, agárdi ág, vall. ev. pap s a magyar tud, akadémia lev. tagja. Megbövitett lenyomat a ,,Magyar akadémiai értesitö-l

-böl. Pest. 1866. Kiadja Osterlamm Károly. 8—76 lap. Nagy 8-adrét. Diszes kiállítás. Ha a címzett műről egyszerűen és röviden azt nyilvánítjuk, hogy Beythe István életrajza, ez ideág sem magyar sem más nyelven sehol tökélyesebben, kimerítőbben és hívebben megírva nincs mint ebben : ajánlót és dicsérőt mondunk ugyan, de egyszersmind teljesen igazat. Söt e felett még azt is állithatjuk, hogy mindazon életrajzi kísérleteket, melyek eddig Beythe Istvánról itt vagy amott megjelentek, ezen mü valóban túlszárnyalja s épen ezért a maga tárgyára nézve a tudományt kétségtelenül előbbre viszi. Adná a teremtő, hogy őszintén elmondhatnék ezt, irodalmunk más termékeiről is! Szerzőnk, ösmeri mindazon irodalmi müveket, melyek ez ideig Beytheröl szólanak, s ezek közt épen a kéziratban levőket is pl. a nagyérdemű Gamaufét, mely a magyar ágostai hitvallású egyház egyetemes levéltárában őriztetik, és a melyről érdekes volna határozottan tudni, hogy vájjon, egy és ugyanaz e Gamaufnak azon müvével, a mely ugyancsak Beythéröl, ha homályos emlékezésem nem csal: a Staudlin és Tzschirner-féle egyháztörténelmi folyóiratban megjelent? Szerzőnknek azonban arról is van fogalma, — és pedig tiszta biztos fogalma, — amiről fájdalom ! némely egyháztörténelemmel foglalkozó, különben nagyérdemű urak igen keveset tudnak, — hogy t. i. mi az, a mit kútfőnek vagy forrásnak lehet és kell nevezni a történelem mezején. Ö tehát Ember Pál, Bod Péter, Ribini, Klein, Tóth Ferenc stb. müveit nem nevezi kútfőknek Beythe dolgaira nézve, hanem jól tudván, hogy nevezett írók Beythének kortársai s életének vagy egyes dolgainak szemlélői nem valának s nem is lehettek: nagy gonddal felkeresi az egykorú, közvetlen forrásokat s ezekből meriti müvének tartalmát. Szerzőnk források iránti érzékének s általában tudományszeretetének köszönhetjük azon tizennégy levelet is, melyeket müve 49—76 lapjain függelékül közöl, melyek 1574-től 1599-ig terjednek s Beythe életét, korát s küzdelmét igen érdekesen s alaposan illustrálják. De vájjon méltó volt-e Beythe István élete e valóban gondos és hü rajzolásra, — kérdi talán a tisztelt olvasó ? Beythe István 1532-ben, tehát olyan időben született, amidőn Dévay Biró Mátyás, Sztárai Mihály, Ozorai Imre és más első rangú reformátorok romboló és épitö szózata már széltire zengett a nyomorult hazában; midőn a reformatio ellen emelt máglyák már hamuhodni kezdének, a magyar egyházi élet és művelődés láthatára tisztult, s egy szebb jövő hajnala felderült. Beythe, még 8—9 éves gyermekkorában ülhetett pl. Sárvár-Ujszigeten a szép és müveit lelkű Erdösi lábainál. Beythe, az ö gyermek és ifjú korában testi szemeivel láthatta a legelső nagy reformátorokat, akik akkorra, midőn ö éltének közepére jutott, már mindnyájan elnyugovának; látta nyilvános pályájának délpontján a Nádasdy, Battyáni, Zrínyi, Maylát, Perényi és más legtekintélyesebb családokat a protestáns egyház kebelében; látta az Istennek népét győzelemre és köztekintélyre jutni e hazában ; de meg kellett érnie a jezsuiták bevonulását, Pázmánt, Bástát, Barbianot s a német zsoldosok kíséretében és segélyével protestáns templomokat foglaló, papokat elüzö püspök urakat; de megérte a Bocskay zászlóinak győzelmes föllengését és a bécsi békekötésnek minden jezsuitái és absolutistikus ármányok ellenére is létrejöttét, országos elfő-