Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-06-24 / 25. szám
lesiasticas, verum etiam per seculares personas libere eapiantur et comburantur." De sem a főpapi s királyi intézkedések, sem a két barbár törvény, melyek különben is a magyar nemzetnek szabad s ugy nemzetiségi mint vallási tekintetben páratlan türelmes szellemével merő ellentétben voltak, az uj szellem hódításait mit sem akadályozák, ugy hogy az evangyéliomi reformatio tanai már a mohácsi vész előtt az egész magyar királysághan kihirdettetének s pártoltatának, Luther tételei s énekei Soprontól s Bártfától kezdve N.-Szebenig mindenütt viszhangra találának. A mohácsi vésznap keserű nap a nemzet életében, de a reformatio terjedésére s megszilárdulására nézve tagadhatlanul kedvező következményű volt. Ezen szerencsétlen csata által ugyanis 7 püspöki s érseki szék megürülvén s azok a bekövetkezett körülmények miatt jó ideig betöltetlenül hagyatván, megtört ereje az elébb hatalmas clerusnak s az evangyéliomi tudomány terjesztését a fentebb emiitett két országgyűlési törvény végrehajtásával vagy tán hasonlók hozásával nem gátolhatta. De még a birtokos nélküli jószágokat részint Zápolya részint Ferdinánd engedelmével világi főurak vévén ideiglenesen birtokukba, talán némelyeket a benső meggyőződésen kivül ezeknek végleges megtarthatása is ösztönzött a kath. egyház elhagyására. A mohácsi vész után évtizedeken át harcban állván egymással Ferdinánd és Zápolya, hogy híveik számát szaporítsák — bár maguk buzgó katholikus ok voltak — óvakodtak a már ekkor számos főurat s népes gyülekezeteket számláló protestáns felekezeteket megsérteni; valamint a törökök is magyarországi birtokaikban a reformatio híveihez kegyetlenebbek nem voltak, mint egyebekhez, söt tán ezeket szivesebben tűrték mint a katholikusokat, kiket ők — látván ezek templomaiban a sok szent képeket s szobrokat, szertartásdus isteni tiszteletüket — hajlandók voltak sokistentimádóknak, polytheistáknak tartani. Végül nem feledve hogy a nagyszerű csapások, szerencsétlerségek minő hatással vannak a saját erőnkre támaszkodó pogányos érzületnek megtörésére s a valódi vallásosság felébresztésére, ezen szempontból is mondhható, hogy a mohácsi vész s az ezt követett kibeszélhetlen nyomorúságok a mély bensöies irányú s komoly erkölcsiséget sürgető reformatio terjeszkedésére nézve kedvező hatásúak voltak. De a mohácsi vészen kivül több más körülmény is volt, melyek a reformatio terjedését előmozdították. Ilyen volt, hogy a protestánsok azonnal mindenfelé iskolákat, nyomdákat állítottak, a szt. irást a nép nyelvére leforditák s nyomatták, közülök egyes terjesztői az evangyéliomi tanoknak valódi apostoli s confessori buzgósággal működtek az ország egyik szélétől a másikig, mint p. o. Kopácsi, Siklósi, Komjáthi Benedek, Batizi András, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, Dévai Biró Mátyás, Bálint pap, Hecht v. Csukás János, Melius v. Juhász Péter, Kálmáncsai Sánta Márton stb. — egyes főurak s űrnők pedig országos tekintélyükkel s anyagi áldozatokkal támogatták az evangyéliom ügyét, mint a Perényiek, Thurzók, Révay; Drágfi Gáspár, Török Bálint, Nádassy Tamás, Pempflinger, Frangepan Katalin stb. Igy történt, hogy az evangyéliomi tanok hazánkban egynehány év alatt csaknem teljes diadalt arattak, hogy Soprony, Pápa, N.-Szeben s több város már 1530-ban, az erdélyi szászok a medgyesi zsinaton (1545.) már általában, a magyarok közül az erdödi zsinaton (1545.) számosan, 5 felvidéki város a Ferdinándhoz (1549.) benyújtott u. n. „Confessio pentapolitana"-ban, az Eger vidékén levők az u. n. „Egervölgyi vallástétel"-ben (1562.) határozottan a reformált tanok mellett nyilatkoztak; hogy már Ferdinánd uralkodása alatt mindenfelé protestáns esperesekkel, több helyütt superintenden sekkel, kisebb nagyobb zsinatokkal találkozunk." (93.-97. 1.). Mellőzöm, miket Sz. a magyar- s erdélyországi reformatióról Miksa s Rudolf alatt (97. —190. 1.) ir, mert már is sok tért foglaltam el e lapok hasábjaiból, s az összehasonlítás végett illőnél nagyobb próbára tettem ki az olvasó türelmét. Tettein azt, hogy a tisztelt szerző nem csekély feladatú munkája körüli eljárását nyilván valóvá tegyem, egyszersmind az olvasó közönséget olyan pontra vezessem, honnan beláthatja, hogy pártolásra igenis méltó művel gazdagodott meg magyar protestáns irodalmunk. G—y. —-'©-O©/ BELFÖLD. A győri ágost. hitv. ev. egyházmegye junius 5-én, Kis-Babothon tartá ez évi közgyűlését. A gyűlés, az egyszerű, de a két évvel ezelőtt épitett csinos templomban, reggeli 8y2 órakor vette kezdetét énekkel, imával s nt. K a r s a y Sándor esperes úr elnöki gyönyörű beszédével, melyben örömmel üdvözlé az egyházmegyét, különösen a jelenvolt nagyszámú világi urakat s az egyes gyülekezetek képviselőit, kik e mostoha és nyomorúságos időkben is szép részvétet és buzgóságot tanúsítanak az egyház közügyei iránt, mely alkalommal: 1-ször. Tettes Kiss Sándor úr, ki ezelőtt már egy évvel felügyelői hivataláról lemondott, most lemondását megújítja s a legérzékenyebb szavakban bucsut vesz elnöki székétől s az egyházmegyétől, megköszönvén, meleg szavakban annak bizalmát. Nehéz volt az egyházmegyének megválni a buzgó és erélyes felügyelőtől, de vigaszul szolgált az az ígérete a derék férfiúnak, hogy nem hágy el soha bennünket, hanem mint közvitéz mindenkor szívesen fog szolgálatokat tenni egyházunknak. 2-szor. A világi elnöki szék üresedésben jővén, ennek betöltésére t. Matkovich Zsigmond űr, mint Iegidösb gyülekezeti felügyelő kéretett fel, ki az elnöki széket ez alkalomra szives volt elvállalni. 3-szor. Nt. esperes úr jelenti, hogy az egyházmegyei felügyelőre, az egyházi és világi jegyzőkre az egyes gyülekezetek szavazataikat beadták. — A gyűlés, mielőtt a szavazatok felbontattak volna az egyházi és világi jegyzőket egyhangúlag élteté s azok engedve az irántok nyilvánuló bizalomnak, készek lettek helyeik megtartására. A felügyelőre beadott szavazatok felbontására egy bizottmány neveztetett ki.
