Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-15 / 15. szám
Kilencedik évfolyam. < 1 5 ' PROTESTÁNS Pest, apr. 15. 1866. SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A Iipót és szerb-utca szögle/;én földszint ELOFIZETESI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre é frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HXRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. AZ UjNt 10 KÉRDÉSÉNEK MEGV1LAG0S1TASA. I. Ugyananazon féríiu, ki 1841-ben mint akkor a magyarországi ág. bilv. evang. egyháznak egyetemes felügyelője a két protestáns felekezet egyesülését első izben szóba hozta, néhány hét előtt ugyanez ügyben újra felszólalt. Azokból, a miket a gróf űr, a legjobb szándéktól indíttatva, miről nem kételkedünk, valamint huszonöt év előtt, ugy legközelebb most is felhozott, azonnal kitűnik, hogy nemcsak a helvét htv. egyház tanait azok mélységében nem ismeri, de a másik felekezet, azaz saját egyháza dogmáiba sem mélyedett. És ezt legkevésbé sem csudáljuk, hiszen ö mlgának foglalkozási és munkaköre egészen más; bizonyosan annyi türelemmel sem bir, hogy a kissé száraz symbolikus könyveket s azok egyes tételeit egymással összehasonlítgassa, s ezenkívül aztán valamint az egyik, ugy a másik rendbelieket is re credendorum summa regulával, a szentirással is összevétvén, magának biztos meggyőződést szerezzen. Régen volt az, az Illésháziak, Thurzóék, Nádasdiék, Perényiek korában, midőn világi uraink a krisztusi tudomány mélyébe behatni (igyekeztek, ugy hogy theologiai kérdésekben ex professo theólogusokkal is bízvást vitatkozhaitak. Legkevésbé sem akarjuk a mostaniakat azért, mivel nem ugy tesznek, kárhoztatni; sőt inkább meg vagyunk győződve, hogy mélyebb theologiai ismeret nélkül is igen jót tehetnek nemcsak a hazai közügyek terén, hanem magának az evangélikus egyháznak mezején is, csak bírjanak a vallásos élet alapjával, rendíthetetlen hittel. Csupán azért pendítettük ezt meg, hogy kimutassuk, miszerint legkevésbé sem csodáljuk, ha gr. Zay Károly űr, minden érdemei mellett, melyeket kétségbe vonni épen nem akarunk, a theologia mezején csak is jószándéku de kellő alapossággal nem biró dilettáns. De épen azért bocsásson meg — egész szerénységgel legyen mondva — hogy itt nemcsak vezéri szerepre hivatottnak, de még illetékes bírónak sem ismerhetjük el. Másfelől egész őszinteséggel bevalljuk, hogy más téren, a hol talán ö mlga hivatva van döntőleg nyilatkozni, ott meg mi nem tudnánk a dologhoz okosan szólni. Hanc veniam petimusque, damusque, vicissim. De már azon jobban csodálkozunk, ha azok közt, kik a nemes gróf után az egyházi férfiak közül is ez ügyben felszólaltak, akadtak olyanok, a kik jurantes in verba magistri oly könnyűnek tekintik az egész dolgot, s a nélkül, hogy a kérdést alaposan megvitatnák, azonnal készek utána mondani : Bizony jó volna az az unió, az által erősödnénk stb. stb; legyen meg tehát az unió; nem áll annak útjában egyéb, csak az a csekélység, hogy a lutheránusok máskép vélekedtek az űrvacsoráról, mint a kálvinisták, vagy épen zwinglianusok, meg hogy Kálvin a predestinatióról tanított valamit. Ezen mi tultehetjük magunkat; csináljunk a háromszáz éves múltból tabula rasat és egyesüljünk. Hiszen ha csak ennyiből állna az egész, bizony az nem lenne nagy föladat, és ha a dolog ugy állna, bámulnunk kellene apáink botorságát, hogy ők az egész kérdésen oly okosan, mint mi, keresztülugorni nem tudtak, mégis csak okosak vagyunk mi, mindenesetre sokkal bölcsebbek azoknál a XVI. századbeli reformátusoknál, kik az egyből oly nagy lármát birtak csapni. Hiszen nekünk az egész csak bagatelle. Azonban félre a gűnynyal, mely önkénytelenül tolult tollúnkba. Ily könnyeden, minden készület, minden vitatkozás nélkül, mint némelyek nálunk, sehol széles e világon nem kisértették meg az unió sükeresitését. De az itt bizonyos, hogy ily készülettel nemcsak a XlX-ik században, de még a XXIX-ben sem visszük keresztül az uniót. Legjobb *) Eszembe jut itt egy eset, mely világosan mutatja milyen csekélységeken kénytelen -néha csak a kisebbkörii unió is hajótörést szenvedni. Volt egy helyen egy ágostai és egy helv. hitv. fiókegyház, mindkettő gyönge levén, együtt akartak önálló anyaegyházzá válni. Meg is voltak ők együtt szép békességben, mig semmivel sem birtak. Együtt folyamodtak a községhez temetőkegyért, hogy haláluk után is uniáltak legyenek. A temetőt megkapták, s volt öröm, hogy már van valamijök, és pedig közösen. Történt azonban, hogy egy lutheránus ember meghalván, hátramaradt rokonai sirhalmához keresztet állítottak. És ki hinné ? ez az ártatlan kereszt, a keresztfára feszitett Jézus vallásának e symboluma okozta a szakadást, megkötvén magát a másik fél, hogy ök bizony oda nem temetkeznek, hol kereszt van. El is váltak egymástól ; pedig ezek sem a praedestinatioi, sem az úrvacsorai tanra nem is gondoltak. Máshol talán a másik fél épen olyan konoksággal jár el. — Tudnék pedig még több hasonló esetet isjfi hozni. De ez egy is elég a dolog illustrálására.
