Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-28 / 4. szám

a tanszabadságra vonatkozólag ezt mondja a többek közt: „Egy egy veszedelmesebb pestis az iskolákban nem lehet, mint az ifjaknak a tudományokba való válogatást megengedni; mert ha ezt, az ö eszetlenségekre bízzuk, mindaddig faragják ok magokat ki sorról-sorra minden tanidás iránt való köteleztetésböl, még utoljára a legszebb s szükségesebb tudo monyoktól is megcsömorlenek, kik is idővel a statusban s nemzetben csak olyanok, miftí a megbomlott óra, ö me% soA« sem annyit üt mint mutat. Sot inkább azt kell mélyen szivekbe gyökereztetni, hogy a tudósság egy olyatén egész, melyet részint az egésznek nagy megcsonkítása nélkül külünszaggatni lehetetlen." Ne gondolják azonban a tanszabadság — illetőleg a pataki reform ellenségei, hogy Márton tekintélye a nyilatkozatban, egyenesen ő melettök szól. — Márton a nyilatkozatban szeme előtt tartja az Ő korának s hazájának protestáns iskoláit, legközelebbről a pápai iskolát, melyet épen könyve cimén „gymnasium"-nak nevez, egy oly iskolát, melyben két tanár, a legfelsőbb három évi tanfolyamban, — a mi nem egyéb, mint a külföldi teljes gymnasiumok három felső osztálya, vagy nálunk, a hat osztályú gymnasium után következő három éves, hibásan úgynevezett philosophicus cursus, — tehát mondom két tanár három év alatt temérdek sokféle tudományokat, vagy inkább csak ösmereteket ád elő természetesen Összezsugorított rövid kivonatokban. Ezen osztályokban, a melyek csak előkészítő képezők még a valódi tudományokra és szakpályákra, valóban nincs helye a válogatásnak. Másképen van a dolog az akadémiai s egyetemi tanfolyamokra, vonatkozólag s bizvást feltehetjük, hogy Márton sem kívánná azt ma, sőt nem kivánta volna a maga saját korában sem az egyetemi tanulóktól, hogy pl. a ki mérnök akar lenni, az hallgassa a római jogot, s talán még a szülészetet is, s a ki lelkészi pályára készül az halgassa a hídépítést vagy a bányászatot is, stb. stb. Volt idő s ilyen volt még az én tanulói pályám ideje is, a midőn mi theologusok s egyenesen papi pályára készülők is, valami kimondhatatlan önérzettel mutattunk iskolai bizonyítványunkra, a melyben ott állott pl. a magyar reskedelmí és váltójog, a bányajog, a stylus curialis stb. stb., — és mi mindezeket „elvégeztük,u

s hátha még eminensek s aztán preceptorok, jurátusok s seniorok valánk: akkor valóban elmondhattuk, hogy most már csak az Isten tudhatja, hogy mily tudós és nagy emberek lehetnek belőlünkj holott, kevés külömbséggel a mi dolgunk is csak egy vala, mint azon elemi iskolás leánygyermekeké, kiknek roppant népes és spectaculumos examenére, a specimenbe névszerint kitett illetőleg kitesz a tanító chemiát, astronomiát, globologiát. növénytant, természettant, történettant, hittant stb., s mindezen sok. . . logia, tan és tudomány nem egyéb mint néhány lapnyi fércelmény elszájalás vagy szavallás végett. Valóban az ifjú az akadémiai tanpályán legalább, az efféle gyermekségekkel csak addig ámittathatik, míg az irodalom és tudomány roppant mezejéről sejtelme sincs, s mig egyáltalában nem lenne képes elhinni vagy megengedni azt, hogy az ő tanáránál van tudósabb ember a világon. S vájjon a memorisáltatási rendszer mellett nem voltak-e s nem lehetnek-e még ma is tanárok, kik ezen nyomorult bornirtságot szántszándékkal ápolják és erősitik a tanulóban. Mindezen vádak jó része pedig, céloz épen a Márton említett tanrendszerére is, vagyis amint ő nevezi Piamim systematis literarii. Van aztán ebben, mindjárt az első évben a többek közt pl. Theologia dogmatico-polemica; Ontologia; Geometria; Trigonometria; Optica; Catoptrica; Dioptrica; stb. stb. — majd későbben: Astronomia sphaerica et theorica; Chronologia; Gnomonica; História aularum seu statuum!! Jus publicum •universale; Jus natúrae et gentium; Cosmologia et Theologia naturalis; Mechanica, Hydrostautica, Aerometri , Hydraulica ; Oeconomia stb. stb. Mindezek mondom, s több számtalan mások, két tanár által adattak elo három év alatt felgymnasiumi oszályokban. Az ily tanrendszerekkel, akár maiak akár régiek legyenek azok, jóformán ugy vagyunk mint a spanyol nemesek címerével; — tömérdek sok a név és cím, de az ember mégis csak egy, s meglehet, az sem valami derék. Egyébiránt nagyon valószínű, hogy Márton követte korának s környezetének ízlését; gondolta, hogy ha egyszerűen szól, nem adnak rá semmit. Egyébiban, bármi esetben is teljes igazsága volt,