Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

Kilencedik évfolyam. 1 % * M Pest, febr. 18. 1866. PROTESTÁNS EGYHÁZI ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozbordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. U N I 0-Victoria consiliis et ratione perficitur. — E szavakkal zárá be gr. Zay Káról j nemes buzgalmu szózatát a két prot. felekezet egyesítése tárgyában. — Keltett ugyan visszhangot ezen szózat az egyházi lap f. é. 2-ik számában, de az ügy még sok consiliumot és ratiot igényel, mig diadalához közeledni fog. Mind az ügy nagy horderejű fontossága, mind a felhivó liazaszerte tisztelettel ismert egyénisége s azon buzgalom, melylyel egy következetes jellem a már egyszer felkarolt de a viszonyok kedvezőtlensége miatt elmerült ügyet a meggyőződés biztosságával ismételve felszínre hozza — mintegy erkölcsi kötelességükké teszik azoknak, kikhez a felhivás intézve van, hogy az ügyet elsülyedni némán ne engedjék, hanem vonják be a vélemény nyilvánítások tisztító tüzének árjába, mert nagy ügy védelmében legyőzetni, bár fájhat, nem szégyen — elhagyatni fájdalom az elhagyottra, de szégyen az elhagyókra. Ilyféle eszmék késztetnek megfogni a sok pihenés és e téreni járatlanság miatt egyiránt erőtelen tollat, azon reményben, hogy az ügy magához méltó viadorokat fog a küzdtérre kihívni, — ha egyszer a csata megkezdetik. Elvben elismerem azon tétel igazságát: hogy az egyesülés az egyesültek súlyát növeli. — De az egyesülés, hogy súlyt kölcsönözzön, szükség hogy az egyesülendők szükségérzetébö'l fakadó valódi, — homogén elemekből alakuló, az egyesülés célját illetőleg határozott, azt valósággal előmozdító és célszerűen rendezett legyen, s ezek mellett, ha a részek egyéniségöket feladni nem akarják, szóval, ha egyesülés de nem egybeolvadás a cél, ez esetben az egyéni önállás áldozata csak a mulhatlan szükség erejéig vétessék igénybe. Hogy a magyar és talán idővel az erdélyi protestáns egyházak egyesülése, vallási, mívelődési, nemzetiségi s talán az alkotmányos szabadság szempontjából is, — kivánatos-e, s hogy azon egyesülés a fentebbi elveknek megfelelő lehetne-e? — tagadni nem akarom, de tisztázni és határozottan megalapittatni óhajtanám elsőben az eszmének és célnak fogalmát, t. i. egyesülés e szándékunk vagy egybeolvadás ? — Másodszor, ha egyesülés, mely mértékig, s mily eszközökkel foganatosítandó az. A történelem tanulmányozásából azon meggyőződést merítettem, hogy az emberiség minden korban törekedett és törekszik ma is nagy államok alakítására, e célból elnyomta az erősebb a gyengébbet, s az életképes beolvasztotta az önállasra erötelent; és a nagy államok eszköz valának s azok ma is a végzet kezében a polgárisodás és haladás lassú bár de folytonos emelésére, igy volt ez az ázsiai nagy birodalmaktól kezdve a rómaiak, görögökön, nagy Károly birodalmán keresztül az újvilági óriás, az éjszakamerikai unióig. A vallást illetőleg nem lehet az átalánositási vagy nagy felekezet alakítási törekvésnek hasonló jótékony hatását észlelni, sőt majdnem általánosságban azt lehet állítani, hogy ott és akkor volt a vallásosság legnagyobb sülyedésben, hol és mikor az egyház legszámosabb tagokat és legnagyobb külső hatalmat birt. A vallás a kebel benső szentélye, mely kis de rokonérzelmü felekezet körében még inkább talál kielégítést, mint a nagy tömeg közepette. — S ugy látszik, hogy a haladás, a. 13