Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-23 / 51. szám

„Minden felvilágosítás kárba vész az ily babonás zsi-TÓnynyal szemben. Nein tudja mi a kételkedés." „Valahányszor, sziklák mögé rejtőzve vagy nyilt té­ren harcolva, pápai katonára elsüti fegyverét, mindig felfo­hászkodik : „Madonna dello Carmina!" (Carmelnek asz­szonya !) s a mi szörnyűbb még akkor is igy imádkozik, mi­dőn fegyvertelen áldozatait gyilkolja rakásra." „Borzasztó keveréke az áhítatnak és vad kegyetlen­ségnek ! Alig hihető, pedig mind e részleteket el kell hinni, mert a „Monde" közli; az ultramontan lapnak van rá gondja, hogy kárhoztató észrevételeivel kisérje e vétkes babonát. I>e hiszi e hogy e könnyű elővigyázat fölmenti a róm. kath. egyházat minden felelősség alól ? Nem ez rakja e le mind e baj alapját? Minden katholikus, ki a róm. egyház vigyá­zata alatt s tán épen kolostorában nő fel, gyermekségétől íogva tisztelni tanulja a varázspénzeket, olvasókat, szent rongyokat, szent képeket s megszokja bennök bizni s ugy nézni őket mint forrásait zálogait a testi lelki jóknak. — Hogy lehet rajta csodálkozni, ha ily növendékből babonás ember lesz s az marad még a gonoszság útján is ?" Az uj templom felekezet. A „Le Lien"irja: „Néhány éve egy különös vallásfelekezet alakult Wür­lembergben „német templom" név alatt. Alapitójának Hoff­mann Kristófnak véleménye szerint az egész keresztyén egyház hitetlen, gátolja Isten akaratának teljesülését a he-Eyett, hogy valósítaná. Csak a jerusalemi templom felépíté­sében lehet az emberiségnek egyedüli reménysége; a népek erkölcsi haladása csak ugy indulhat meg; e nélkül nincs üdvösség. Csak Istennek azon próféták szerint felépített szentélyében találhatók fel minden földi jólétre s az embe­riség örök megszabadítására szükséges erények és erők. Akkor visszajön a csodáknak és a szentlélek rendkívüli ado­mányainak ideje: a boldogságnak és békének uj korszaka kezdődik. Ez az, mit a hiteles egyház nem tanit a népeknek s ez az miért sülyed. Azon kell tehát lenni, hogy a jeruzsá­lemi szentek szente újra felépüljön. Hoffmann s néhány ba­rátja már beutazták Palaestinát; de nem levén inyökre, a mit ott láttak, jobb időkre halasztották a kiköltözést. Addig is Németországon terjeszkednek, ugyancsak ostromolván a fennálló egyházakat. Vannak papjaik, s püspökük Hoffmann maga. Kirschhardorfban székel, Louisburg mellett; ott állí­tott fel s vezet egy profetaiskolát, hol hat hónap alatt ké­pezi ki egyházainak jövendő papjait." „A barlettai protestánsoknak újra megtil­tatott a nyilvános istenitisztelet. Giannini a lelkész követ­kező hivatalos rendeletet kapott sept. 23-án: „A megye­fŐnök által megtiltatik önnek ezen városban összejövetele­ket tartani. E végzést kivételes körülmények teszik szük­ségessé s a közrend." Giannini tír most már csak saját la­kásán tart kismérvű összejöveteleket. Ezen Ultramontan forrásból eredő tilalom ellen azonban már küldöttség ment Barlettából panaszt tenni Ricasoli miniszternél. Remélhető hogy sikerrel járand; szomorú volna, ha az uj olasz ki­rályságban a vallásszabadságról megfeledkeznének." T A R G A. Az Abaujmegyébe, s a sáros-zempléni esperességbe kebelezett felsö-kemencei ág. h. ev. egyház f. é. nov. 25-én örömünnepet ült, ugyanis nt. Páll Endre érdemült sáros­zempléni föesperes úrnak azon egyházbani huszonöt évi hivataloskodása emlékét, ki már ezen egy­házba lépte elölt a sókuti egyházban mint lelkészsegéd, s a komlósi és komlóskeresztesi egyházakban mint rendes lel­ííész 9 évig buzgólkodott volt az Úrnak szőlejében és a pa­lentális viharok kitörtével elfoglalt s a tavalyi év elejéig vi­selt föesperesi hivatalában az egyházmegye köztiszteletét és szeretetet vívta volt ki magának. De térjünk vissza az ün­nepélyre. Reggel az ünnepelt a jelenvolt lelkészekkel együtt az Úrnak sz. vacsorájában részesült. Majd a nyilvános isteni tiszteletet az anyaegyház s a terjedelmes filiák curátorai és tanítói, valamint a helybeli iskola növendékei vezetve az egyház felügyelője t. Zimmermann Arnold F. kemencei bir­tokos úr által jelentek meg a paplakon, s előbb ugyan a fel­figyelő úr fejezte ki lelkes szavakban s a meggyőződés meggyőző hangján az egyház s a hívek örömét, szeretetét íiszteletét ünnepelt lelkiatyjuk irányában, utánna pedig a ta­»itók, iskolás gyermekek s curátorok közöl adtak többen rö­vid szavakban kifejezést szivök érzelmeinek. Az utóbbiak között előnyösen kitűnt a helybeli curátor Marcsek correct nyelvezete, világos előadása s a bibliábani nem mindennapi jártasságot és otthonosságot tanúsító üdvözlő beszédével, ®»í annál inkább méltánylandó, mivel az illetőt soha sem já íratták iskolába, s egyszerű gazdaember létére csak magán szorgalom s különösen szorgalmas bibliaolvasás állal vitte ennyire. Az üdvözlő beszédekre az ünnepelt megható sza­vakban válaszolt. Az ünnepélyes isteni tiszteleten Skullhéty kapai lót lelkész tartott szláv nyelven szónoklatot a lelkészi hivatal kötelmei és jutalma felöl szabatosan és behatólag el­mélkedvén, azután e sorok igénytelen irója tolmácslá töb­bek felszóllitása folytán néhány rögtönzött szavakkal az ol­tár elölt magyar nyelven, a közönség lelkesült örömét. Vé­gül kilépett az oltárhoz maga az ünnepelt, s könnyes sze­mekkel, a szív mélyéből felfakadó s azért szivekig ható sza­vakban visszatekintve az egyházban töltött 25 évi múltjára, minden kivívott sikerre nézve apostoli szerénységgel saját érdemét semmisnek, hanem mindenütt és mindenekben Isten ingyen való kegyelmét dicsőitendÖnek nyilvánitá. A templomi ünnepélyt barátságos lakoma követé, melyet a há­ziasszonynak magyaros vendégszeretete, nyájassága s min­denekre kiterjedt figyelme fűszerezett, s az utcán szűnni nem akaró fegyver-ropogásból akárki ellenség közeledtét gyaníthatta volna, ha a tüzelés közé vegyülő harsona élje­nek az illetők békés szándéka felöl meg nem győzik. Este­felé az iskolaépületbe látogattunk által, melyben az ünnepelt lelkész szívességéből a nép vénei vendégeitettek meg, s melyben a nap hősét Iransparent világitásu s alkalmi felira­tokkal ékített lobor, s ismét a fentnevezett Marcsek talpra­esett felköszöntése fogadák. Curátor uram ö kigyelme telje­sen megérdemli azon lelki gyönyörűséget, melyet érezni fog a felett, ha becsületes nevét újságban kinyomtatva olva­sandja. Az este vidám társalgás, zene és tánc közben telt el, s Felső-Kemence igénytelen falai talán ember-emléke­zet óta nem harsogtak vissza oly általános s oly őszinte örömtől, mint azon napon. Egyszerűek s részszerint gyer­mekdedek valának ez öröm nyilvánulásai, a hívek életkörül­ményei, anyagi és szellemi Iátkörüknek megfelelőleg, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom