Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-23 / 51. szám

Az olvasó közönség iránt való tisztelet parancsolja, hogy ismertetésemet igen hosszura ne nyújtsam. Azt hiszem, hogy miután bevezetését lépésről lépésre elkísértem, s felosztását is e lapok köréhez képest elég részletesen felmutattam, hitelt fognak találni szavaim, ha azt mondom, hogy nt. Garda úr „katekhetikája vagy népszerű vallástanitása" ép oly jól sikerült többi részleteiben is, mint azokban, a melyeket bővebben ismertettem. És épen azért, nem tartom szükségesnek a kérdéses mü valamennyi sorát megbirálni, hanem csak egynehányat; még pedig azokból válogatva, a melyeket magyar katekheták után dolgozott önállólag, hogy az olvasók közül annál többnek lehessen alkalma önmagának megtenni az öszszehasonlitást. Pl. Zsarnai (Paptan. §. 195. 1. 236. „Minden tanitást ugy kell tenni, hogy az jövőre is használjon, de a mellett jelenleg is érdekes legyen a gyermekre nézve. Ugyan azért a szemlélhető és érthető tanitás mellett az emlékező tehetséget kell foglalatoskodtatni minden lépcsőn; (az első lépcsőn rövid imák, szentirási mondatok által). Nt. Garda úr (12. §. 1. 15.) A tanitás jövőre is használjon, de a mellett jelenben is érdekes legyen a gyermekre nézve. Fölfejtés. (Ez a §. cime.) „Nihil doceatur in faturam oblivionem." Épen azért értelmes érzékeltető tanítással kell az emlékező tehetséget foglalkoztatni mindenik lépcsőn ; erre nézve a ker. vallás minden lépten-nyomon gazdag példákban, ilyenek: a rövid tartalmas, magukban bevégzett sz.irási mondatok, rövid imák és elbeszélések stb." Ha itt az olvasó komolyan felteszi magának azon kérdést, hogy érti-e igazán, amit nt. Garda úr, — külömben csupa magyar szavakkal — elmond ? alig hiszem, hogy igennel felelhetne ! Zsarnai a fennebbi szavakban, azon didactikai eljárással szemben, mely az emlékező tehetséget nagyon elhanyagolta, és a mely a közel múltban általános volt, mint visszahatás a régi memorizáltatás ellen: azon elvet állítja fel, hogy kell memorizáltatni is, mert tantum scimus, quantum memória tenemus. Ne törekedjék tehát a tanitó csak arra, hogy szemlélhető és érthető előadás által érdekessé tegye tanítását, mert igy nem fog az a jövőben elég hasznot hajtani növendékének. Nt. Garda úr pedig az önálló felfogás érdekében eként rázza össze Zsarnai szavait: „értelmes érzékeltető tanítással kell az emlékező tehetséget foglalkoztatni." Mit teszen ez ? Ezen ifjút foglalkoztasd érzékeltető tanítással, vagy : tedd kötelességévé, hogy adjon elé valakinek valamely tantárgyat példákkal, hasonlatokkal, képekkel, alakokkal stb. világosítva, hogy az a valaki mintegy maga előtt lássa az eredetit, vagy ha lehet épen az eredetit mutassa meg neki. „Az emlékező tehetséget foglalkoztasd érzékeltető tanítással" azaz, az emlékező tehetség adjon elé valakinek valamely tantárgyat az imént irt modorban ! Vájjon ki fia az az „Emlékező tehetség" ? Azután Zsarnai azt mondja, hogy az általa kijelölt célra, t. i. az emléztetésre, a gyermeki fejlettség első fokán alkalmasak a rövid imák, szentirási mondatok. — Nt. Garda úr pedig Zsarnainak nagyon röviden, de érthetően kifejezett gondolatát az önálló felfogás érdekében több szóval akarja kifejezni. A mint az idézetből látható, miután az emlékező tehetségről azon szép és mély értelmű dolgot elmondja, igy folytatja: „erre nézve a ker. vallás minden lépten-nyomon gazdag példákban." Ez alatt, a nt. Garda úr összeállításában nein érthetek mást, mint hogy a ker. vallásban minden lépten-nyomon találkozunk azon esettel, hogy amaz újonnan felfedezett úri ember, névszerint: „Emlékező tehetség," érzékeltető tanítással foglalkozik. — Nó, de — ismétlem — ne okoskodjunk az értetlenség fölött. Midőn az ember ezen „katekhetikának vagy népszerű vallástanitásnak" négy-öt sorát bírálat alá veszi, ugy van vele, mint a macska, midőn egy egeret vár, s egy helyett tiz ugrik elé, — azt sem tudja, melyiknek fogja a fülét. Pl. ha a legközelebb idézett szavakat ugy akarom érteni, a mint valószínűleg a szerző is értette, hogy t. i. „a ker. vallásban minden lépten-nyomon találunk az emléztetésre alkalmas példákat, a minők a rövid, tartalmas sz. irati mondatok," — akkor azt jegyezhetném meg, hogy a sz. irati mondatokat nem a ker. vallásban, hanem a bibliában találhatjuk meg. A ker. vallást a Bodola kétá, — ha ugyan jól emlékszem a gyerek korban tanultakra — igy határozza meg: „Istennek a Jézus tanítása szerinti ismerete és tisztelete," — a biblia pedig egy nagy könyv. — Az „értelmes érzékeltető"! csak azért hagyom szó nélkül, mert belenyugszom, hogy vétségből maradt ki közből a vessző, — ámbár vesszővel vagy anélkül egyaránt nincs semmi értelme, lcgfennebb Zsarnai után képzelem, hogy mit akar. Különben ezen 12-ik §. a fennebb idézettek után pár sorral azt mondja: „A katekhetának fő kötelessége az érzékeltetés," ismét pár sorral alább már arról beszél, hogy „mikép lesz a tanitás nevelő és épitő" és mind ezt csak azért, hogy pár sorral alább mér arról értekezzék, hogy „A tárgynak, a fogalomnak világos fölfejtése, legelső kelléke minden tanításnak." Mind ez a szokott, és már több- ~ ször felmutatott szép logikai renddel van Zsarnai katekhetikájából önállólag felfogva. Lásd a 13-ik lapon: „De valamint az ó-szövetség merev törvényességét az uj felfüggesztve a lélek és élet gyümölcsöző törvényévé változtatta által, s ezpn élö törvény is a ker. erkölcsi törvény alakjában jelenik meg; épen ugy ama katekhizáló szellem sem zárja ki az oktatási vagy módszertani szabályok felállítását, mi (?) azonban csak az anyaggyűjtésre, s az anyagnak bizonyos célszerű alakban való előterjesztésére szolgál alapul." — Boldog a ki érti ezen magasztos szavakat! Én azonban csak egyetlen kérdést bátorkodom ínég kockáztatni, mely egyszersmind utolsó is lesz : „Mire vonatkozik az a „mi," ott az általam közbe szúrt kérdőjel előtt ? Az „oktatási vagy módszertani szabályok"^ ? ez esetben „melyek" et kell vala irni. A állitás"ra-e ? ez esetben mi köze a „felállitás"nak az „anyaggyűjtéssel, és „az anyagnak célszerű elöterjesztésé"vel ? A „katekhizáló szellem"re-e ? ez esetben ismét az utóbbi kérdés áll elö, nem is emlitve, hogy a „mi" helyett mindkét esetben „mely"nek kellene állani. —No de,— most utoljára ismétlem, — hasztalan fáradságot tesz, a ki meg akarja érteni az értetlenséget! A könyvismertetéseknél figyelembe szokás venni még az irmodort is. — Minden munkának stílusa olyan mint a tartalma. Ha egy könyvet ugy állítunk ki, hogy hat-tiz más hasonló tartalmú könyvből kiszedegetünk egy rakás mondatot, azoknak egy részét szóról szóra átírjuk, a más részét az önálló felfogás érdekében izeiből kicsavarjuk : egyéb hiányoktól eltekintve, — nem lehet azon könyvnek tartalmá-