Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-23 / 51. szám

magát. A résznek cime: „Az ifjak vallástétele, vagy a konfirmácio. Elökészités az úrvacsorára" Az „előkészítés az úrvacsorára-' koránt sem egy dolog „az ifjak vallástételével" ! Az első alatt értjük azon néhány héti kiváló oktatást, mely nagyon sok helyen, — Erdélyben pedig mindenütt, — megelőzi az ifjak vallástételét, azon innepélyes szertartást, mely egy vasárnap délelőtt az egész gyülekezet jelenlétében megyen végbe. — (Ezek a kettős, hármas meghatározások, összekapcsolva a „vagy" szócskával — már én nem tehetek róla, ha — oly élénken emlékeztetnek a ponyva irodalomban Tatár Péter regéire. Azokon olyastam gyerek koromban ilyenszerü címeket: „Az ártatlanság diadala vagy a három királyúrfi". — Pedig az helyes cime lehet egy regének, mert meglehet, hogy két néven ismeretes a nép előtt; de egy tudományos munkában ugyanazt érteni „az egyház vallásában való oktatás" és „a keresztyén hitben való növelés" alatt, „az egyházias életre való növelés" és „az ifjak isteni tisztelete" alatt, „az ifjak vallástétele" és „a vallástételre való előkészülés" alatt: csak az képes, a ki szerint a „katekhetika" vagy „népszerű vallástanítás" mind egy, a ki a „káté" alatt „valamely egyház hitcikkeinek összegét" érti, a ki a „népszerű vallástanitást" a practica theologia ágai közé sorozza, és ugy tudja, hogy a missionariusokat „az összes keresztyénség" bocsátja ki, — és még több hasonló furcsaságokat is tud. Annyival inkább meg kellett volna elégedni egy definitióval, mert épen ezek csaknem kivétel nélkül orra buknak e zűrzavar „katekhetikában vagy népszerű vallástanításiban.). Még csak pár szót ezen felosztásról. Az I. R.-nek alpontjai : a) A módszerről általánosan, b) Történeti elbeszélések. c) Szentirás, d) Vallástan, káté, katekhizmus. Ugy vélem, hogy a tanításnak „módszerével" „tárgyát" általában rendelhetjük össze, és nem egyes tárgyait. — Vájjon nem helyesen osztanók-e fel a katekhetikát, ha beszélnénk 1-ször a vallástanítás elveiről, 2-szor tárgyáról, 3-szor módszeréről ? Igy nem lennénk kénytelenek a „módszer" cége alatt a katekheta egyéniségéről beszélni, mely csakis azon alapon van oda beeröszakolva, hogy „Pestatozziról azt jegyzik meg, hogy atyai gondossága és anyai hűsége volt a módszer." (p. 12.) Nem kevesebb szerencsével rendezi be nt. Garda úr az egyes §-kat is. Pl. ,,29 §. szentirás olvasás. 30. §. olvasás." Első tekintetre azt hinné az ember, hogy a 30. §.~ban beszél általában az olvasásról, s meg van lepetve, hogy mit keres e tárgy fejtegetése a katekhetikában ? Azonban a hiba kisebbszerü. E § csak folytatása az előbbinek. Hanem ezért nem volt miért külön cimet venni, és nem azt adni a kifejtésben, a mit igér a cimen. De miként is lehetne egyöntetűség egy oly munkában, melynek egy §-sa a Plató katekhetikájából, a másik Palmertöl meg Müllertöl, Claus Harmstól, Zsarnaitól, Kun Bertalantól, Hagenbachtól stb. van kiírva némi csekély, nem a legsikerültebb változtatással, és olykor a nélkül, bogy az iró jónak látná a forrást megemliteni. Pl. Müllertöl van dolgozva (v. ö. Heinrich Müller: Lehrbuch der Katekhetik. 3-te Auíl. Altona 1854), a nélkül, hogy megemlitetnék nt. Garda úrnál a 18-ik, 19-ik 20-ik §. (p. 21 — 27.) Valószínűleg ugy méltóztatott vélekedni, hogy miután nem szórólszóra veszi át, hanem néhol lapokat, néhol sorokat hagy ki, s amit átveszen is nem azon sorral irja, amint Müller hibátlan következetességgel, magas filosofiai lélekkel kidolgozta : tehát be fog illeni erdetinek. (20-ik §-ának elején néhány sorát v. ö. Müller p. 71—72 ; 1. pontját v. ö. M. p. 76—77; 2. pontját: M. p. 72—73; 3. pontját: M. p. 77 — 80 és 81—84 ; 4. pontját : M. p. 80 — 81) Ezen számokból látható, miként van alakjából kiforgatva nt. Garda úrnál a legjobbik német katekhetika. Azt mondhatná a türelmes olvasó, hogy talán én tévedek, és itt nem egyébről lehet szó, mint erős reminiscentiáról, mert természetes, hogy a katekhetika tanára jól és épen legjobban ismeri a gazdag német irodalomnak ezen nemben a legkitűnőbb termékét, s talán anélkül, hogy öntudatával bírna, felhasználja gondolatait! Kész vagyok beismerni az ilyen reminiscentiák lehetőségét még a Iegönállóbb íróknál is. Azt hiszem, megtörténhetik, hogy az ember néha öntudatlanul is magáé gyanánt árulja a más gondolatját; de itt nem ez az eset. Nt. Garda urnák csaknem minden mondatát fel lehet ismerni Miillernél, a mint az egy rövid példából ki fog tűnni: Mii l ler p. 57. Der Zweck der katechetischen Fragen wird durch den Begrilf Katechisiren selbst festgesetzt. Sie sollen für den Schüler ciussere Veranlassung sein zu einer bestimmten Geistesthátigkeit; sie sollen sein Nachdenken leiten, es auf einen festen Punkt richten, und durch ihren Inhalt, so wie durch die katechetische Gedankenreihe, die sie anfangen oder fortführen, ihm auf eine, seinen besondern Bedürfnissen angemessener Art dazu behülflich sein, die Vorstellungen und Gedanken, die er noch nicht weisz, oder wieder vergessen hat,' selbst zu finden. Ilyenszerü eset fordul elö a 4-ik §-nál is, hol két lapból néhány sort idéző jel közé tesz, s a lap alján megjegyzi: „Kun. Egyh. szónoki." Itt azt vélné az ember, hogy csak azon néhány sor van Kun Bertalantól véve, holott, mint fennebb is emlitém, az egész §. (v. ö. ezen szempontból a 34. §-t Kun B. 187 — 188-ik lapjaival. Ezen §-öan három sor Zsarnaitól van átvéve, — ezt megemlíti a szerző, a többi mind K. B.tól a már ismeretes módon, de ez elhallgattatik.) 102 * Nt. Garda úr §. 18. p. 22. A katekhetikai kérdezősködéseknek (talán kérdéseknek ?) célja, mint a katekhizátionak : a gyermeknek önálló gondolkozását bizonyos határozott irányban fölébreszteni, munkásságba hozni, hogy gondolataikat egy határozott pontra irányozva az egyes kérdések tartalma, s a fölébresztett gondolatok sorozata nyomán szükségeikhez képest mindazon gondolatokat, fogalmakat, melyeket mig nem ösinertek, vagy elfelejtettek, kifejthessék, feltalálhassák.