Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-23 / 51. szám

sek, kik a hivatali tekintélylyel visszaélnek, általános tényállásul a Belsö-Somogyban észleltet lehet tekinteni. A helyett tehát, hogy kijelöltetnének azon lelkészek, kik ez ildomtalan s oktalan visszaélést gyakorolják, a vád általánosságban mondatik ki a lelkészekre, bár olykor fontossággal, s mint olyan, bizonyára nem egyéb rágalomnál. Tessék megnevezni e zsarnok, e basa, e magokat szolgáltatni kivánó lelkészeket, hadd álljanak azok a pelengéren; nem pedig egy egész tiszteletreméltó testületre dobálni a sárt. Nagy Sándor úr bátorságához bizonynyal méltóbb volna az ily fellépés, mint ama vaktában való puskázás. De persze, hogy az kissé kényesebb dolog volna, minthogy a vádakat be is kellene tudni hizonyitani. Nem szándékom, rendre felelgetni a részletes vádakra, gúnyokra és követelésekre, melyekre minden el nem fogúit megteheti észrevételeit, hanem tekintsük a dolgot általánosságban. A föbaj tehát az, hogy a lelkészek az elsők, s a tanitói kar az alárendelt. A népiskolák állására nézve három eset lehetséges: t. i. vagy az egyházzal vannak az iskolák összeköttetve, vagy attól elválasztva, az iskolák az államéi, vagy végre, mint Észak-Amerikában, szabad társulatok tartják fenn egyrészben. Ez utóbbitól, ugy hiszem, eltekinthetünk, minthogy az, nálunk legalább eddig, csak a kisdedóvó intézeteknél van gyakorlatban. Ilogy már az első, gyakorlatban lévÖ eset, megszüntettessék, s a második lépjen életbe: ez természetesen nem függ tőlünk, minthogy arra országos intézkedés volna szükséges. Azonban az iskolákat, az egyház s következésképen a lelkészi kar befolyása alól teljesleg elvonni, aligha lesz valaha lehetséges. ,,On aura beau la (V école) séculariser. Elle restera attachée a' V Église óu a' la religion. Je parle de V école populaire, de celle}

ou V on apprends plus ou moins, mais toujours, pour autant, que V école mérite ton nom, tout ce qu' il faut étre homme et chrétien. D école a besoin de la religion, la religion a besoin de V école. II n' y a pas d' Église sans école, ni d' école sans IJglise CVinet. Theologie pastorale.) Már, bogy addig, mig az oszág nem határoz a népnevelés felett, s meg nem állapítja a rendszert, az iskoláknak a felekezeti egyházakhoz kell kötetve lenni; ezt, ugy hiszem, nem kell mutogatnom. Ez állásában pedig a dolognak, hogy ki legyen elsőbb, mert kell lenni valakinek, a lelkész-e, vagy a tanitó? pártatlan itélö előtt nem lehet kétséges. Ám tekintsük meg a lelkészi és tanitói karok egyetemét: nem fogja senki tagadni, hogy a lelkészi kar nagyobb s terjedtebb — extensive, mint intensive — képeztetésben részesül, mint a tanitói kar. Igaz, Igaz, hogy Nagy Sándor úr azt követeli, hogy a teljes gymnasium elvégzése után, a tanitói kar is három évig képeztessék a tanitói palyára. Legyen ; de még akkor sem állhat ott, hol a lelkészi kar, minthogy a theologia, ugy szólván, a tudományok egyetemét foglalja magában; meg volna a külterj, de nem a belterj. Tehát, ha csak a theologiai tanfolyamot nem végzi a tanitó, képzettségben, műveltségben nem állhat ott, hol a lelkész. Hogy pedig a tanitói hivatalnak, kisebb fokú képzettséggel is jól megfelelni lehet, ezt mutatja Schweiz s más külországok példája, és Eszakamerika, hol sok tanitónök működnek. — A lelkészek elsőbbsége mellett szól tehát, átalánosságban véve a nagyobb tudomány, a vallás érdeke, s azon nagyobb tekintély, melyet a világ azokhoz köt. A lelkészi kar ezen elsőbbségét a reformált egyházban, a Geleji-Katona-féle XCIV. kánon is megerősíti, s parancsolja, hogy : (Rectores, Ludimagistri) legibus ac canonibus Ecclesiae subjaceant; Senioribus ac Pastoribus suis, ceu Parentibus, in omnibus pietatis ac humanitatis officiis debitum obsequium praestent; nidlis eos calumniis, ac iniquie criminationibus apud vulgus gravent; sed naevos potius eorum pallio reverentiae filialis tegant; . . . nec porro officiis ac negotiis ecclesiasticis, nonrogati, temere se immisceant, sed in suo se termino contineant, ac sua agant. . . . Peccantes, scurriliter ac immodeste se gerentes, Pastorum suorum admonitiones floccicipendentes, ac insuper eos injuriis afficisntes, re bene expensa, e scholis ignominiose ejiciantur. — Nem volna felesleges, ha a lelkészi kart gúnyoló tanitó urak e kanon hasznos intéseit szemeik előtt tartanák; ha csak Palásthy úrral nem tartanak, hogy vannak törvények, melyeknek nem engedelmeskedni erény és kötelesség. Mellesleg emlitve, ezen kánonban van az is: Synodis una cum iis (Pastoribus suis) intersint. Ezen építik sokan a tanitó urak közül azon követelésüket, hogy ök a presbyteriumnak született tagjai. Nem bocsátkozom most abba, ha helyetlen-e e követelés, — én a tanitói kart képviseltetni óhajtom a presbyteriumban, s ami egyházunkban van is beválasztva egy tanitó, az én előterjesztésem után — csupán azt akarom felvilágosítani, hogy e követelt jogot azon szavakból kivonni nem lehet. Synoduson a kánon a megyei és kerületi egyházi gyűléseket érti, s ezekben, kivált miután e gyűlések nyilvánosak, jelen lehetnek a tanitók, mint bárki; azonban a presbyteri gyűlések későbbi intézmények; aXCIX kanon, a világi urak ellenzése miatt, azokat nem látta felállithatóknak. A lelkészek formálván kiválólag a tanitó rendet az egyházban, természetesen adatott által azoknak az iskolákra való felügyelet, s ezt igy látjuk minden vallásfelekezeteknél, a hol az iskolák az egyházzal vannak összeköttetve. A Népiskolai Rendtartás is épségben hagyja a lelkész által gyakorlandó különös felügyeletet, ha bár a helybeli felügyelőség tagjait a szabad választásra látszik hagyni, kik közül nincs kirekesztve sem a lelkész, sem a tanitók; söt szakértő tagokról szólván, mind kettőre látszik utalni. A hol már csak egy vagy két tanitó van, természetes, hogy tanitó helybeli felügyelő nem lehet; de a hol többen vannak, igen; söt kívánatos a lelkész részéről is, hogy a különben talán reá nehezülő teher könnyittessék. A körlátogatói tisztet, a Népiskolai Rendtartás, szintigy nem köti a lelkészekhez, s midőn nem szól semmit arról, kik lehetnek körlátogatók, szabad tetszésre hagyja, hogy választathassanak a lelkészek, tanitók, vagy ahoz értő világiak közül. Azonban tudok esetet, hogy a tanitó urak, magok óhajtottak lelkész körlátogatót, inkább mint tanitót, minthogy ennek fölényét nem örömest ismerték el. De ha vala-