Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

uö a tél beálltával. A legnagyobb, süt tűrhetetlen drágaság van itt, köszönet ha gabonát bármi áron is kaphatunk. Cse­kély segítséget küldtem a názáreti és bethlehemi protestán­soknak, de az önöktől és máshonnan kapott segély nagy ré­szét a zsidók és proselitak között osztottuk ki mint kívánva volt." Ezután meleg szavakban mond köszönetet a püspök a franciáktól érkezett segélyen kivül az orosz prorosz és an­gol eonsulokhoz küldöttekért is. KÜLFÖLDI IRODALOM Ordnung und Übersicht der Materien der christlichen K i r c h e n g e s c h i c h t e. Dr. E. Köll­ner. Giesszen 1864. (304 lap 8 r.) Ára 150 kr. E mü szerzőjének az volt legközeleb bi célja, hogy sa­ját egyetemi hallgatóinak könyvet készítsen, mely az egy­liá ztörténelem anyagát lehető tömötten és átnézetesen tár­gyalja, és ez által az ezen tárgy fölötti akadémiai előadás hallgatását lehelöleg gyümölcsözővé tegye. És meg kell ad­nunk az igazat, hogy e könyv szerző kitűzött céljának tel­jesen megfelel. Mert az az egyháztörténelem anyagát egész teljességben ugyan de mégis ugy adja elö, hogy az akadé­miai felolvasás az által nem leszen nélkülözhető, sőt inkább a vallástanhallgató, ha e könyvet használni akarja, egyenesen a felolvasások hallgatására van utasítva. Az egyháztörté­nelmi korszakok általában szokásos megkülömbözteléseit megtartván, dr. K. minden korszak egyháztörténelmi anya­gát négy főrészre csoportosítja, melyek közöl az első a ke­resztyén egyház külső történetét, a második annak tanát, a harmadik szertartását a negyedik pedig alkotmányát tár­gyalja. A különböző anyagok előadása (vázlatos jelleme da­cára) bizonyítja, hogy annak egy része önálló forráskutatá­son és az ujabb irodalom által nyújtott segédeszközök szor­galmas felhasználásán nyugszik, valamint azt is, hogy szerző kellő jártassággal bir terjedelmes tárgyában. Igaz, hogy fordulnak elő egyes hiányok, melyeknek kikerülése a könyv becséi lényegesen emelte volna. A 115-ik lapon pl. az űr­vacsora tanáról ugy beszél szerző, hogy a régi fölvétel, mely szerint Lutber a római egyház átlényegülési tanát adta volna elö, hallgatva fogadtatik el, tehát Ebrard ide vonatkozó vizs­gálódásait szerző nem vette figyelembe. A 132-ik lapon, hol a scholasticismus van előadva, elmulasztotta szerző a ko­rábbi századok e tekintetben való elözetöit felemlíteni, ugy hogy a középkor ezen hatalmas tüneménye, mint Deus ex machina jelenik meg. A 176-ik lapon azt mondja szerző, hogy János Zsigmond brandenburgi választófejedelem * clevei örökségért tért át a ref. egyházba, szerző itt nem vette figyelembe dr. Schmidt jeles értekézést, mely ama té­ves véleményt alaposan megcáfolta. A 179-ik lapon megle­pett bennünket azon állítás, miszerint Melanchton 1538-ig az úrvacsora tanára nézve az in, c um et s u b specificus nézetnek hódolt, holott pedig korábbi irataiban sem emlit semmiféle i n c u m, e t s u b-ot sem manducatio ora­lis-t, hanem inkább 1531-ben határozottan kinyilatkoztatja, hogy Krisztus vére nem ugy van meg a borban, mint a bor a palackban. A 278-ik lapon szerző Fülöp hesseni tarto­mánygrófnak a protestantismusra való áttérését a közte és Luther között Worinsban történt találkozástól datálja, holott az 1524-ben (tehát a vormsi találkozás után) még határo­zott ellensége volt a protestantismusnak, és csak ezen év­ben nyerte meg öt Melanchton, nem pedig Luther, az evang. tanoknak. Valótlan a 279-ik lapon azon állitas, miszerint a hombergi ref. rendelet 1526-ban a tanra nézve ugy nyilat­kozott, hogy abban épen ugy feltalálható a felsötartományi (Oberlánder) mint a lutheri nézet, holott pedig a kombergi ref. rendelet az úrvacsora tanára nézve, a mely egyedül van abban határozottan kifejezve, egészen a reform, dogma ér­telmében nyilatkozik. Eltekintvén ezen hiányoktól, e köny­vet, különösen berendezésére nézve kitűnőnek mondhatjuk, s leginkább azon vallástanár urak figyelmébe ajánljuk, kik az egyháztörténelmi irodalom terén kísérletet akarnak tenni. ssí TÁRCA. NYILVÁNOS KÖSZÖNET. Már közel kél év mult el azon szomorú nap óta, mely­ben kedves férjemet, Maróthy Jánost, volt cs.-brézói lel­készt az Isten, megfoghatatlan végzése következtében, — élete legjobb korában — boldogabb életre szóllitotta. A drága megboldogult tetemei felett sürün hullottak könnyeim S öt neveletlen árváiméi s a szomorú jövő súlyos gondjai aggodalommal tölték el sziveinket. De ime az Isten, a ki (• Eph. III, 20) minden érdemünk és várakozásunk felett megörvendeztetett ben­nünket, felbuzditván az ö szent lelkének ihlete által nemes­keblü jóltevöket, a kik kényeinket megszáriták a jövő sú­lyos gondjaitól megmentették sziveinket s minden érdemün­ket felülmúló módon megtisztelték a megboldogáltnak drága emlékezetét. Ezekre nyilvánosan, — ugy mint azt mindennapi forró imáimban teszem — az égnek áldását kikérni s irán­tam s árváim iránt tanúsított keresztyéni kegyességüket, Isten és világ előtt — megköszönni, legszentebb kötelessé­gemnek ismerem. Fogadja legforróbb, legőszintébb hálás köszönetemet t Főtiszt, bányai egyházkerület nt. lel­készi testülete, a boldogult férjein által szerkesztett s közrebocsájtott „házassági utasítások" nyomtatási költsé­geinek kegyes fedezéseért. A nógrádi esperesség egyeteme, és an­nak volt nagyérdemű esperese Stehlo András úr, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom