Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-09 / 49. szám

tokkal küzdő, s önállóbb társulat alapja van letéve. Az egyetemi collegiumok állítása, a gyóntatás, s a világ minden részeiben való missiók jelöltetnek ki főbb teendőkül. Már itt elég finom ravaszsággal különösen azon iparkodnak, hogy a rend egy saját választotta főnöke alatt lehetőleg önálló, független testület legyen. Igaz hogy a pápának külön fogadásban Ígérnek föltétlen engedelmességet , bárhova küldi a rend akármelyik tagját, kérdezkedés nélkül tartozik elmenni. Igen, de a generális rendelkezvén korlátlanul velük, az meg visszahívhatta., ha akarta, amint ezt tették is. E függetlenség érdekében nem engedte később Ignác, hogy a rend tagjai egyszersmind egyházi hivatalokat is viseljenek. — Szegénységet fogadnak, birtokot nem szabad szerezniük, — maguknak. De rögtön utána mondja, hogy tanodákra s hasonló célokra bírhatnak anyagi vagyont is. Igy lőn, szegénységi fogadalmuk dacára, hogy midőn a rend 1780-ban föloszlattatott, kamarájában több kincs volt, mint a pápai kincstárban akár III. Sándor alatt. A reformatio által megtámadott pápaság nagy zavarban volt különösen a közönségre hatni tudó, s a kor eszméivel megküzdeni képes alkalmas védők hiányában. A régi barátrendek, kik hajdan e szerepet oly nagy sikerrel vitték, s valósággal a mai röpiratok és a napi sajtó szolgálatát teljesítették, a 16-ik század elején általában oly tudatlanságban siilyedve, s egyházfegyelmi s erkölcsi tekintetben annyira romlottak voltak, hogy > a római szék egyáltalán nem használhatta fel őket eredménynyel. Uj erőkre, ügyes, vállalkozó, szóval épen olyan emberekre volt szüksége a veszélyben forgó romanismusnak, minő Ignác és társai. Innét érthető, hogy midőn III. Pál pápa a Contarini bibornok által kézbesített tervet elolvasta, azon fogadásra, hogy egyedül Isten földi helytartójának akarnak szolgálni s engedelmeskedni, örömmel kiáltott föl: „Digitus Dei est hicu

„Lelkében előre látja — tevé hozzá — hogy Ignácnak és társainak kegyes, buzgó igyekvése erős oltalmául és diszeül szolgál a szorongatott egyháznak.*) A tervrajzot átvizsgálás végett három *) „Simul istud adjecit, sese praesagire animo, piam illám Patrum industriam id temporis in publicum animarum bonum conspirantem aflictis Ecclesiae rebus non laevi praesidio atque ornamento íore. — Imago primi saeculi soe. JeB. Lib. I. Cap. VIII. pag. 86. bibornoknak adta a pápa. Közöttük volt Gruidiccí -oni ép oly kegyes mint tudományos egyik legtekintélyesebb bibornok, ki nemcsak az uj rend szabályaival nem volt megelégedve, hanem általában minden barátrendek eltörlését ajánlotta. *) Az öreg tudós tekintélye s befolyása sokáig meggátolta a pápai engedély kiadását. Loyoláék már ekkor ügyességgel követtek el mindent, a szent szék jóakaratának és bizalmának megnyerésére. Térítő, s erkölcsjavitó buzgalmuk oly jó hírbe jött, hogy a portugalli udvar Ignácot felhívta küldje hozzá hat tanítványát; a kiket a kormány Indiába szállíthatna a pogányok térítésére. Loyola a kis társulatból nem akart egyszerre annyit Európából elereszteni csupán Rodriguezt és Xavér Ferencet küldötte el. Ez esemény egy részről nagyon emelte tekintélyüket, másrészről uj indokául szolgált annak, hogy a pápai szentesítést sürgessék. Végre, miután — Ribadeneira szerint — Isten csudála% tosan annyira megvilágosította Guidiccíoni elméjét, hogy ő is beleegyezett, III. Pál pápa egy e célra kiadott bullájában megerősité a rendet 1540. sept. 27-ikén, de azon záradékkal, hogy hatvannál soha sem lehet több tagja. Az akkor 10 tagból állott társaság egyhangúlag Ignácot választá generálisul, ki többszörös vonakodás után e méltóságot el is fogadta. A tagok elszéledtek leginkább Olasz, Francia és Németországba nemcsak uj társak szerzése végett, hanem hogy a kor nagy mozgalmaiban szerepeljenek. Valóban mindjárt első fölléptükkel a katholicismus legtapintatosabb és legmegbízhatóbb védőiül, majdnem megmentőiül bizonyították be magukat. Különösen Németországban a császári s pápai hatalomnak a reformatio elleni küzdelmében La Jay, Bobadilla, Faber és Canisíus irányadó befolyásra emelkedtek, s a wormsi s regensburgi gyűlésekben jelentékey szerepet vittek. A pápai követ Farnese bibornok egy lépést sem tőn Le Jay tanácsa nélkül. — Olaszországban pedig igen gyorsan elterjedtek és az erkölcsök javítása, s a vallásosság felélesztése érdekében tanúsított nagyon sikeres fáradozásaikért oly népszerűségre és tekintélyre emelkedtek, hogy több városok folyamodtak a pápához küldjön hozzájuk jezsuitákat. *) A barátrendek kártékonyságáról egy igen nevezetes értekezést irt, mely a vatican könyvtárában ma is meg van. — Wolf. öescb. d. Jesuit. I. könyv. 46 1.