Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

lagosan pedig 7.65 lélekre esik egy tanitv. s igy 17 tanitv* 1 tanitó." Végig tekintvén az első szállítmány gazdag és érdekes tartalmán, lehetetlen nem óhajtanunk, hogy e talpra esett szakközlöny minden protestáns néptanító kis könyvtárában megtalálható legyen. De fájdalom aligha a füzet hátsó boritékán levő „Nyilatkozat" kezdő szavai: „A „Prot. Népiskolai közlönyt" megindítottuk. A közönségben vetett reményünkben nem csalatkoztunk" nem puszta szerkesztői bók, mely a protestáns lanitókarhoz intézett finom vágásnak is beillik. Szeretnénk a második szállitmány megérkeztekor e tekintetben máskép nyilatkozni, és nagyobb elöhaladást constatirozni. A tanitóurak igen helyesen cselekszik, ha a magyar irodalomban egyedül álló és épen körükbe vágó ezen szakközlönyre előfizetnek, mert biz ebből sok jót tanulhatnak. Kovács Miklós. BELFÖLD. Mint e lapok mult 1865-ik évi okt. 29-ki számában, ugy hir gyanánt érintve volt már, 0 cs. és apostoli királyi Felsége nevezeti hó 23 kán kelt legfelsőbb elhatározásával, szegény, de annál nagyobb hivatással biró gyülekezetünk részére, s illetőleg temploinépitésbeli adósságunk törlesztésére, a hazánkbeli evang. egyházi és iskolai célok előmozdítására rendezett évi átalányból kétezer osztr. ért. forintot legkegyelmesebben adományozni méltóztatott, s ez összeget, mint egy újévi ajándékot, meg is kaptuk már. A mi eredetileg jogaink ára akart lenni; mit azért a magyar protestáns egyház ily feltét mellett el sem fogadott: azt a fejedelmi bölcseség és szeretet nálunk, kik az egyházi életünktől elválhatatlan autonomia terén mindig szilárdul megállottunk, de azért 0 cs. és apostoli királyi Felségének atyai jóságában nem kevésbé bizva, hozzá segélyért folyamodni bátorkodtunk, törvényes állásunk gfyámolává, s igy minden jók örömére vallásos jólétünk igaz eszközévé tette. Üdv a valóban apostoli fejedelemnek! ki a hit és vallásosság szent igazait, ily nemesen méltányolni tudja; de üdv a magas kormányszékeknek is, kik erre hiven és hazafiasan tett előterjesztéseik által a fejedelemnek alkalmat nyújtottak-Ez örvendetes tény, ugy hisszük, ujabb jele annak, mi iránt a legjobb lelkek oly édes reményt táplálnak, s mitől édes hazánk boldogsága, sőt a birodalom jóléte oly nagy mértékben függ, hogy tudniillik 0 cs. és apostoli kir. Felsége minden törvényes érdeket kielégíteni, s az igaz haladást és fejlődést legmagasb pártfogásával is előmozdítani kész. Az egek ura áldja meg 0 Felségét, hogy soká, még igen soká s oly boldogul s boldogitólag uralkodhassék, hogy ne legyen e hazában, ne legyen az egész birodalomban egy talpalatnyi föld, mely öröm s hála-virággal ne járuljon dicsősége koszorújához: Tisztelettel Csurgón, jan. 17. 1866. Az ev. ref. egyház elöljárósága nevében. Verbay István, lelkész. Tóth József, m. k. gondnok. —KÜLFÖLDI EGYHÁZ- és ISKOLA. A pápa és Meyendorff közötti viszály ugylátszik napról-napra jobban elmérgesedik; s mint a „Czas"-nak Rómából f. h. 21-röl irják, az orosz és római udvarok diplomatiai érintkezésének teljes megszakításába fog az nemsokára átmenni. A pápa kinyilatkoztatta volna, hogy nem fog tovább orosz követséget tűrni udvaránál, miután a római curia türelmét annyi idö óta semmibe se veszik Szentpéterváron, s a nunciatura kölcsönösségére sem akartak mind ez ideig ráállani. Az orosz követség Rómában annál céliránytalanabb, mivel a pápa Lengyelországgal nem lehet közvetlen érintkezésben, minden oda intézett okmányt a követség által kell küldeni, az pedig rendesen lefoglalja és soha ki nem adja; az útlevelek láttamozására elégséges a consulság is, s ennek hiányában Poroszország megteheti szövetségesének azt a barátságot, a mit Angolország tetet a maga consula által az olasz királyság ügyeiben. Fényes és dus orosz követségnek a szent örökvárosbari létezése csak sértő a szent székre nézve, miután a pápa nem tarthat Sz.-Pétervárott hasonló lábon nunciust; a levél azzal fejeztetik be, hogy a pápa Ausztria közbenjárásával azon lesz, hogy az orosz római követség minél előbb megszüntettessék . . . Meyendoríf pedig külön futárt küldött Sz.-Pétervárra sürgönyökkel. Oroszországról feltehető, miszerint igyekezni fog minden módon megtartani római követségét, miután annak megszűntével kiejtené kezéből a fonalat, melynélfogva a nyugati világgal s a polgárisult Európával összefüggésben áll. Az északamerikai szabad államok elnökéről. — Észak-Amerika szabad statusaiban mily magas fokra fejlődött már a teljes vallásszabadság eszméje, azt e következő sorokból ismerhetjük meg; melyeket egy túl pietisticus missionáriuslapból annál inkább siettünk átvenni, mert az azokban elbeszélt tény újdonsága különös érdekkel bir, s valamint szerkesztőségünk sem tudá, ugy olvasóink közt is bizonyosan többen fognak akadni, kik erről még nem hallottak. Johnson elnök semmiféle keresztyén községnek sem tagja. A mennyire előttünk tudva van, sohasem meg nem keresztelkedett, sem pedig az úri szent vacsorában részt nem vön, és nem állítja magáról, hogy a szentlélek szivében változást idézett volna elö. Lincoln elnök, saját nyilatkozata szerint tapasztalt ilyet, 1863 nyarán, midőn már hivatalát két évnél tovább viselé. Vájjon Isten nem gyakorolhat-e, kegyelméből eredő hasonló csodát egyéb követőire is ? Bizonyosan igen. Csak minden az országban lakó keresztyének, komoly szívből fakadó imával kérjék ezért az Istent. Uj elnökünk eddig oly őszinteséget, egyenességet, s részrehajlatlan igazságszeretetet tanúsított, hivatala viselésében, jóllehet minden feltűnni vágyás nélkül, oly tevékenynek s hűnek mutatta magát, hogy az egész nép becsülését s elismerését méltán kiérdemelte, sőt még azokét is kik nem minden alapszabályait helyeselték, mi titkos gyökere s ru-