Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-02 / 48. szám

tani! Ily türelmetlenséget az egyház sohasem gyakorolt. A türelmetlenség, melyet ö hirdet, nem a személyt, hanem a hit- és erkölcstant illeti és ez a vallási türelmetlenség, mert az egyház sohasem tűrheti, hogy az igazság és a hazudság az erény és a bűn egyenjogú legyen." — Amily zagyvalék és non sens e sorok tartalma, ha a történetet tekintjük, oly tanulságos az a benfoglalt elvekre nézve. Hát micsoda is az a katholika egyház ? Intoleráns a legnagyobb fokban, ezt nem csak mi tapasztaljuk, hanem a „R." irói is elég őszinték bevallani, mert hiszen, mint a fenebbi sorokban olvastuk, máskép „nem volna Krisztus szeplőtlen jegyese." Losonczy István neje, a hires Báthori Erzsébet, hogy a .szeplöktöl megszabaduljon, legyilkolt ártatlan leányok vérében fürdött; ily vérengző szeplötlenségben tündöklik a „R."irói szavai szerint az egyedül üdvözítő egyház is. Isten mentsen meg! Már hogyan tehetünk fel egy szeplőtlen jegyesről ily kegyetlenséget! Hisz „ily türelmetlenséget az egyedül üdvözítő egyház soha nem gyakorolt, az a türelmetlenség, melyet az egyedül üdvözítő egyház hirdet, nem a személyt, hanem a hit és az erkölcstant illeti." Az ám! Hiszen Huss Jánosnak és prágai Jeromosnak is csak hit- és erkölcstanát nem pedig magokat személyesen égették el a konstanci piacon, s az ínquisitio fogdmegjei is az eretnekségről gyanúsítottnak csak hitbeli elveit kínozták a sötét börtönökben. Azt meg kell adni „R." íróinak, hogy nem szokták elferdíteni a történeti igazságokat. De hát kicsodák is azok „kik a szabadságol csak maguk számára követelik, mások irányában pedig a legnagyobb zsarnokok ?" E kérdésre a felelet igen egyszerű. A ki saját elveit megdönthetetlen igazságnak, saját egyházát megtestesült erénynek tartja, a ki saját egyházáétól eltérő minden hitbéli lant hazudságnak, minden más egyházai bűnnek mond, csak az lehet oly zsarnok, a ki minden szabadságot maga részére akar elkaparni, a ki a magáén és egyházáén kivül minden más véleményt el akar nyomni; ezért mondja a „R." hogy „az igazság és a hazudság, az erény és a bün soha sem lehet egyenjogú," s ezért harcolnak oly hevességgel a „R." elvbaráti a vallásos egyenjogúság ellen. „P." úr egyik nem nagyon régi „egyházi tudósításában" azt mondja: „mivel az 1848 törvények által mi vagyunk a vesztes fél, minket kell megnyugtatni." Ha már most a „R." szerint a kath. vallás az igazság, s minden más, tehát a protestáns vallás is hazudság, ha a kath. egyház a megtestesült erény, s minden más, tehát a protestáns egyház is b ü n, mi csak azt szeretnők „tudni, hogyan nyugtathatja meg a hazudság az igazságot, a bün az erényt? Aki minden más vallást hazudságnak, magáén kivül minden egyházat bűnnek mer nevezni, az egész a vérengzésig türelmetlen. A „Lutherani comburantur" van annak homlokára irva, szivébe bevésve, ez lelkének minden gondolata, szivének minden dobbanása! — Mi még csak azt szeretnők, ha a ,.R." megnevezné nekünk azt a csodabogarat, aki „Svédországot, Angliát ugy tüntette föl, mint a vallásszabadság eldorádoját," ez, ha nem volna is zsarnok, aki „minden szabadságot maga részére követel," de a történelemben mindenesetre nagy járatlanságot tüntetne föl. F. é. oct. 8-án, Csallóköz egyes helyein nagy mértékben dühöngő cholera, áldozatául szemelte ki, a Komárom ref. egyházmegye helyettes esperesét is, nagytiszteletü Csepy Mihály urat, mint a csicsói ref. egyházközség szeretett lelkipásztorát. Gyászbeszédet és imát mondott a boldogult koporsója felett, alólirott, mint egyházmegyei közgyülésileg megválasztott papi halotti-szónok. A cholerában megholtakat, egyenesen a sírkertbe vinni, üdves szokás levén nálunk, — az elhunyt helyettes esperes úr hulláját is, előbb a közanya kebelébe tettük le, a feltámadásig tartó hosszú siralomra. A sirnál ismét alólirott mondott egy rögtönzött sirbeszéde't melynek végin igy kiáltott fel Elizeussal, az ősz mentornak, mint ifjú tanuló korában, a közvizsgákon rendesen megjelent censorának hamvainál: „édes atyám, édes atyám! lelkednek kettős mértékét, kérem Istentől; megszaggatom ruhámat, vajha csak palástodat vehetném /" Innét a templomba vonult a közel s távol vidékről, vallásfelekezeti külünbség nélkül, összesereglett gyászkiséret; ahol szinte alólirott tartott egy halotti szónoklatot, a boldogult hü lelkipásztor emlékére; vezérigékül felvevén: Apóst. csel. 20 r. 25 — 28. verseit. Az első részben, a helyi körülményekhez alkalmazkodva, ki vala emelve különösen, a hallgatóktól búcsúzó lelkitanitónak ama vigasztalása, hogy ö, hivatalkodása egész pályáján, hallgatóinak boldogságát és lelki épülését akarta és kívánta, következő szavakban: „lelkipásztorok! tanitók! az vigasztalhat titeket, még halálos ágyatokon is, hogy jóakarattal voltatok tanítványaitok iránt. Igenis, itt ki van mondva, hogy ti nem magatokéi vagytok. Az az óra, melyben elvállaltátok a gyülekezetröli gondoskodást, melyben annak kezet adtatok, volt az, melyben annak szívet is adtatok; s midőn szíveteket is a gyülekezetnek ajánlottátok, vájjon illenék-e hozzátok, hogy annak sugallatit ne követnétek? Oh nem! a gyülekezet és ti egyek vagytok. Ti és a gyülekezet, az emberiség szentháromságának elvében : Isten-emberbaráti és a honszeretetben, kell hogy összeforrva legyetek / Jézus evangelioma levén a tudatlanság sötét éjjében világítótornyotok, sem hithajótok kőszirtbe nem ütközik, sem a benülök kétségbeesve nem kiáltják: elveszünk! A gyülekezet boldogulása titeket idvezít, annak rendetlensége lever és elkeserít.... Ezért csak prédikáljátok ti az Isten igéjét, mind alkalmas mind alkalmatlan időben, intsétek a rosz 'úton járókat, tanítsátok a tudatlanokat, feddjétek a rendetlenkedöket, dorgáljátok az erkölcsteleneket, az evangeliom tüzénél olvasszátok fel a lágymelegek kebleit, hogy a vallási-közöny jégkérgei lassankint szétrepedezzenek ; — mert, ha ezeket elmulasztjátok, még a halál órája is borzaszt, és még ezen feljül, Isten is erös számadásra vonand titeket egykoron Isten, jó atyánk! mily nagy terhet raktál a lelkitanitók vállaira! és mégis mi azért egy lelkitanitó jutalma némely gyülekezetben ? félreértés, hűtlenség, és legtisztább szándokainak gyanúsítása amint egész közhasznú életét gyülekezete javá-