Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-02-04 / 5. szám
kölcsi tekintetben emelkedjék, de anyagi helyzete is javuljon, mely célból minden erőnkből egy tanítói nyugdijalap fölállításán fogunk működni; az ovodák, leánynöveldék, ismétlőiskolák és tanitóképezdék érdekét összefoglalni." „Az ihégis elég egy szuszra? szivem, mit kívánsz még ? Csak néhány észrevételt engedek meg magamnak. A programm különösen hangsúlyozza a gyámolda alapítását. Jó Isten! Uj dolgok-e ezek ? a reformátusoknál ujaknak kell lenniök; a dunántúli evangelicusoknál ily alap nagyon régi história, mert már a negyvenes évek óta létezik a lelkészek és tanítók özvegyei és árvái számára. Csak azt nem tudjuk, hogy vannak a kiadott tőkék biztosítva. Mindenfélét suttognak, minthogy azonban valami bizonyosnak nyomába nem juthattam, e fontos ügy tüzetes tárgyalását akkorra kell halasztanom, mikor megtudom, hogy állunk. A kiket illet, legyenek szívesek sokak aggódó szívét megnyugtatni. Pénzügyeknél — mint Plener, volt financminíszter monda — vége a kedélyességnek. Bizonyosan sokak óhajtását fejezem ki, ha megnyugtató, világos kimutatást kérek, melyből kitűnjék: vájjon valamennyi töke biztos hypotheca mellett van-e elhelyezve. Mert megtörténhetik, hogy azon lelkészek és tanítók özvegyei és árvái, kik küzdelemmel és bajjal megtakarított filléreiket összehordtak, meg fogják sínyleni. A soproni evang. lelkészeknek és tanítóknak is van öt óv óta gyámoldájok, melyről tudjuk, mikép áll." „Mi a programm többi ígéreteit illeti (vagy némely dolgokra nézve csakugyan tévedett ?), megvárjuk: mit hoz a lap; és ha Ígéreteinek csak tized részét beváltja, meg lehetünk vele elégedve. Megmondjam-e még, ki az a nagy férfiú, ki, mint szerkesztő, annyit igér? El kell ismernem, hogy csakugyan nagy, mert neve Nagy. Ez a nagy férliu, kit a plagiator Nagytól meg kell különböztetni, László kereszt nevű, igazgatója a n.-kőrösi képezdének, kiről már szóltunk e lapokban, t. i. 1863. midőn a 25. számban „Nyelv és értelemgyakorlatait" ismertettük. Már akkor láttuk, hogy nem sokkal több paedagogus Babszem Jankónál. Kifosztotta Grossmann szemléleti oktatását, mit egyébiránt nyiltan elismert." „Azonban némelyek mindamellett, hogy fosztogatnak, azt hiszik, hogy szabad férfiakat növelnek. Szabad-e az, ki a leendi tanítók igazgatója, vezetője létére, maga nem képes növelési kérdésekben egy önálló lépést tennie ? Meg kell szűnni parazitáknak fenni. Tanuljatok saját lábaitokon járni, és ne táplálkozzatok mindig a külföld tudományán, mely ezzel ugyan semmitsem veszt, de az élösdik elvesztik önállóságukat, elvesztik azon tehetséget, hogy magok gondolkozzanak." „írhatnék még azon tüzes polémiáról, mely mult nyáron a lapokban e kérdés fölött támadt: kié tulajdonképen az iskola ? Egyik rész azt mondta, hogy az iskola a községé, az egyházé, az államé; a másik rész pedig, hogy azé, a ki alapítja, azaz, hogy az iskolát, mint Amerikában üzletté kell emelni." „De sapienti stb. Ezzel befejezzük sorainkat, melyek bizonyos helyeken kellemetlenül fognak érintaii." Eddig a soproni jóakaró bölcs. Commentár nélkül közöljük tudósítását, milyent már többet bocsátott a német olvasóközönség elé. Szóljanak hozzá, ha szükségesnek tartják azok, kik arra illetékesebbek. Mi kötelességünknek tartottuk, a jó madarat bemutatni. Sz. L. KÖNYVISMERTETÉS. Protestáns népiskolai közlöny. Kiadja a ref. tanügyi bizottmány. Szerkesztő Nagy László; főmunkatárs Arvai József. Első évfolyam, első szállítmány. Végre sok vajúdás után megszületett a várvavárt népiskolai közlöny. Dacára azon részvétlenségnek, melylyel néptanitóink túlnyomó részénél legalább megjelenése előtt találkozott, megindult e folyóirat, mert a férfiak, kik e vállalat élére állottak az anyaginál sokkal szentebb célt tűztek ki kiviendőül, mely célt ez első szállítmány 4-ik lapján magok a szerkesztők következő szavakkal írják le: „Mi az elemi oktatás, aztán a népnevelés ügyének akarunk jó szolgálatot tenni: az iskolát a tudomány elvei szerint akarjuk berendezni, azt kívánjuk eszközölni, hogy legyen a tanitó eljárása öntudatos és lélektani elvekre alapított. Értesíteni kívánjuk egymást az okszerű kivitel módjáról és eszközeiről s az eszközök célszerű kezeléséről. Tesszük pedig ezt a végett, hogy az iskola a nép értelmi s vallásos erkölcsi képzését hathatósabban munkálja, mint ez ideig munkálta." Hogy az itt közölt nagy cél nemcsak kitűzve van, hanem azt e közlöny derék szerkesztői szemök előtt is tartják, sőt időfolytán minden bizonynyal el is érik, mutatja ez első szállítmány tartalma. Az előszóul szolgáló „Tájékozás" után, melyből a fenebbi sorokat idéztük N. L.-tói egy igen érdekes cikk következik, melynek cime: „Mely általános szempontokból fo gj u k fö l a n ép i sk oláka <,"? s mely megérdemli, hogy azt a nép nevelésével foglalkozó férfiak komolyan elolvassák és tanulmányozzák is. E kitűnő cikk írója elmondja először, hogy „a népiskolai nevelés és oktatás javítása iránt" a magyar protestáns egyház oly érdekeltséget tanúsított az utolsó évtized alatt, minőt még soha, s hogy most „népiskoláinkkal uj korszak határánál állunk." De bevallja azt is, hogy még csakis „a határszélnél sereglünk ;" mert „a közös meggyőződés nem hatotta még át az egyes cselekvőket oly módon, hogy ez egy szellemű gondolkozás adhasson irányt a közös működésnek." Mert vannak még elegen, kik „a népiskolai reformot azért nem üdvözlik szívesen, mert a nép veszélyes felvilágosodásától tartanak." Ezek szerint „olvasás, írás, számolás, vallás" tanítása nagyon elég a népiskolában. Itt eszembe jut egy igen magas állású s körülbelül 30—40 ezer forint jövedelemmel biró öreg űr, ki jelenlétemben egy alkalommal épen igy nyilatkozott, s hozzá tette még azt is, hogy a ki a népet az itt elősorolt tárgyaknál többre tanítja, az veszélybe akarja dönteni a hazát, mert a felvilágosodást és a materialismust (!) terjeszti, s igy folytatta : „A felvilágosodás és materialismus legveszélyesebb tényezők a nemzet életében, és Szécheny