Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-11-04 / 44. szám

ime sept. 8. után jelentkezik törvénytelen panaszszal egy tulbuzgó, s megkapja tüstént válaszul a közjogot sértő ren­deletet. Ne tessék rosz néven venni tek. főbiró űr e fájdal­mamat. Tisztelettel N.-Sarlóban sept. 23. 1866. Nagy János, barsi ref. esperes. GYÖR, oct. 19. 1866. A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület részéről e f. 1866. évi augustus 22-én Győ­rött tartott közgyűlés jegyzökönyvének 6. száma alatt ki­nevezett választmány tegnap bontá fel itt Győrött a gyüle­kezetektől beérkezett szavazatokat, melyek eredménye a következő: Beérkezett összesen 141 szavazat (tehát 13 gyüleke­zet szavazata elmaradt); ezekből a superintendensi egy­házi méltóságra nt. Karsay Sándor tír téthi lelkész és györmegyei esperes nyert 71 szavazatot, nt. Szedenics György palotai lelkész és veszprémi esperes tír nyert 21 szavazatot, a többi szavazatok tiz egyén közt oszlottak meg, e szerint tehát nt. K a r s a y Sándor tír általános szavazat­többséget nyervén, törvényesen megválasztott superinten­densnek elismertetett. A kerületi felügyelői méltóságra tekintetes szentraár­toni R a d ó Ignác tír nyert 102 szavazatot, és igy kerületi felügyelőnek elismertetett. Az egyházkerületi világi föjegyzöségre tek. Eöri Sándor tír nyert 59 szavazatot, Kiss Sándor nyert 27 sza­vazatot, a többi szavazatok 13 egyén közt oszlottak meg, tehát általános szavazattöbbség ki nem tűnvén, a nevezet­tek ujabb szavazás végett kijelöltettek. Az egyházkerületi világi aljegyzöségre tek. Kiss Sándor nyert 59 szavazatot, tek. Baranyai László tír pedig 15 szavazatot, a többi szavazatok 23 egyén közt osz­lottak meg, és igy általános szavazattöbbség ki nem tűnvén, ujabb kijelölő szavazás lészen elrendelendő, minthogy azon­ban Kiss Sándor, ki ezen tisztségre legtöbb szavazatot nyert, a föjegyzöségre már fentebb kijelöltetett: e tisztségre a ki­jelelés akkor fog megtétetni, a midőn már a főjegyző meg­választva leend. A beiktatási egyházkerületi közgyűlés határidejéül a kiküldött választmány e f. év nov. 28. és 29. napjait tűzte ki, a melyre főtisztelendő superintendens tír az egyházke­rületet összehívni fogja s újonnan megválasztott utódját ki­tűnő egyházi hivatalába beiktatni maga fogja, itt szab. kir. Győr városában. Nem titkolhatjuk el szívbeli örömünket a választás ily szerencsés eredménye fölött, mert K a r s a y és R a d ó Ignác nevét nemcsak a dunánttíli egyházkerület, hanem az egész magyarhoni protestáns egyház már számos évek óta ismeri, ök voltak azok, kik az autonomia mellett a legveszélyesebb időben is a legrendithetlenebb hűséggel küzdöttek, ök vol­tak a kik közügyeink vezetésében már számos éveken át irányadók voltak, Karsay nemcsak mint kitűnő egyházi szó­nok ismeretes, hanem mint az egyházkerületi gyámolda fö­pénztárnoka, mint györmegyei esperes és mint több vá­lasztmányok elnöke is hervadhatatlan koszorúkat tűzött homlokára, Radó pedig mint a kemenesaljai esperesség fel­ügyelője s mint több egyházkerületi gyűlések helyettesitett világi elnöke szerezte érdemeit. Szivünk mélyéből kíván­juk, hogy kitűnő hivatalaikat mindketten számos évekig vi­selhessék, s ök legyenek azon szerencsés vezérek, a kik bennünket az ígéret földére bevezetnek. (II.) KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. A politikai lapok írják Rómából, hogy a bibornokcol­legium jelenleg három és pedig francia ellenes, francia és olasz pártra van szakadva. Ezen három párt harca folyto­nosan tart, még sohasem tartottak annyi congregatiót és ta­nácskozást, mint épen most. A franciaellenes bibornokok esengve kérik a pápát, hogy semmit se adjon meg abból, a mit Franciaország kiván, utasítson mindent vissza s me­neküljön, mielőtt a franciák Rómából távoznak. „De hova meneküljön a szent atya?" Kérdé minap Altieri bibor­nok, római herceg, egyik congregatióban; e kérdés a collegiumot nagy izgatottságba hozta. Néhányan Máltát, mások Spanyolországot jelelték ki, mely lakályos hely­nek tetszik nekik azóta, mióta Narvaez vezeti a kor­mányt; söt még a Poroszországba való menekülést is ajánlotta két bibornok. A francia érzelmű bibornokok a pá­pát arra kérik, hogy minden áron Rómába maradjon; min­dent teljesítsen, a mit Franciaország kiván; Napoleon csá­szárt ruházza fel római patrícius címével, melylyel Nagy Károly is bírt s nevezze ki öt Szent-Péter patrimoniuma ha­tárainak öreül, hogy, mint ilyen, a francia hadsereget az egyházi államban őrizetül hagyhassa. A harmadik párt pe­dig ; az úgynevezett olasz bibornokok, arra sarkalják a pá­pát, hogy semmit se törődjék Franciaországgal, hanem bé­küljön ki Viktor-Emánuellel és vesse magát Napoleon halá­los ellensége, Ricasoli báró karjai közé. Nincs kétség abban, hogy a legutolsó időben ezen utolsó párt kezdett tért nyerni; mert ezt a franciaellenes bibornokok is, igaz hogy csupán csak Napoleon iránti gyűlöletből, védelmezik, s nyilt titok, hogy IX. Pius szive ezen (olasz) irány felé vonzódik. / „A keresztyén szeretet háború idején" E cim alatt a „L, esperanee"-ban a következőket olvassuk: ,,Azon nagy háborúban, melynek ez évben színhelye volt Németország, nagy tér nyilt a keresztyéni szeretet működé­sének, és e működés nem is maradt el. A „Témoignage" érdekes adatokat közöl erre nézve, melyekből kitűnik, hogy ha a róm. kath. egyház nem feledé a harctérre küldeni pap­jait és ápoló nénéit, a prot. egyház sem volt nála restebb a mindenféle testi és lelki nyomor enyhítésében. A régi jeru­zsálemi lovagok rendje, mely Poroszországban prot. alapon újra szerveztetett, 125 tagot szentelt kebeléből a sebesültek számára, és a háború kezdetétől fogva 400—450 ágyat adott a hadparancsnokság rendelkezésére; ezenkívül 10 lovag saját költségén állított fel tábori kórházakat összesen 200 ágyra; mások kastélyaikat, házaikat ajánlák fel a sebe­sülteknek. Magában Berlinben körülbelül 6000 ágyat ajánl­tak fel különböző jótékony társulatok. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom