Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-14 / 41. szám

38. Szép is jó is. 39. Én nem értem, hogy váljon az élö énekelné-e azt vagy a halott, vagy duettben hol az egyik hol a másik ? pedig ugylátszik hogy szerzőjében volna tehetség, de katonásan bánt el a kidolgozással. 40. Egy a legszebb és legjobb darabok közöl. Eszmedús, gondos kidolgozással. Rég ismerem ezen éneket, de szerzőjét nem tudom. De kár volt megváltoztatni az első szavát, mely eredetileg Elzúg volt. Az 1. v. utolsó felébe pedig gúnyt szőtt a javítani akaró kéz. Most ám javítsa ki, a ki elrontotta. S aztán nem alkudozna az hanem alkudoz n é k. 41. A legjobbak közé tartozik. 42. Nem hiszem, hogy egy családos apa, kit jó gyermekek szerelve ölelnek, ilyen lármás örömmel hagyhatná itt ezt a — bár keveset adó — világot. Egyéb érdeme sincs csak az, hogy a dallama okosan van feljegyezve; bár mind igy volna ! 43. Ezzel nem sokat nyertünk; kivált, ha a kezdetét és az utolsó két sorát megnézem, egészem elmegy töle a kedvem. Ha mindjárt loptam volna is, jobb két sort tettem volna a végére. 44. Ez is a legjobbak közé tartozik. 45. Ezen ének szerzőjének három könyvet vagyok bátor ajánlani, u. m. Blair Hugó „Aesthetikai leckéit," Fogarasi ,,Mívelt magyar nyelvtan"át és Greguss „Magyar verstanit : no meg egy kis logikát. 46. Ez is ismertető szerzeménye; több apró között két hatalmas másolói tollbibával. Az egyik a 3. v. 4. sorában : teremtvén, teremvén helyett. A másik szinte azon vers 6. s., mely igy volna: Kit nem lehet nem tisztelni s szeretni. Így van annak meg a maga valódi értelme. — Általában ugy látszik, hogy ezen énekeket valami nem igen erősen képzett, deákféle emberrel másoltatták sajtó alá. 47. Ha minden verse olyan jó volna, mint a minő az első, azt mondanám reá : bárcsak hosszabb volna! 48. Bizony enrtek is estve van délben is az ö üdv malasztjainak reáteritésével. 49. Gyenge, nagyon gyenge, de minden gyengesége mellett sem hiszem, hogy örömmel szálljon sirjába egy jólélnek örvendetes családos anya; — talán csak nyugodtan? 50. Ez is ismertető szerzeménye; de ez világosan öszi időre volt irva, s eredetileg igy volt: Osz van, lehullt a nyár pompája stb. Osz van rád nézve is szunnyadó stb. 51. Szinte ismertető szerzeménye; hanem az éneknek előnyére nem váló csekély változtatáson kivül van a 3. versben egy szarvashiba, t. i. A vallás szabadságában; — e helyett A vallás vigasztalásában. 52. Igen jó; gondos kidolgozás; csupán a dallama van szerencsétlenül választva. 53. Ez is jó, bár a kezdete erőltetett; a rímet azonban kár volt keresztezni; sokkal szebb lett volna az eredeti alakzatot lett megtartani. 54. Jó középszerű, de nem ártott volna a gondosabb kidolgozás. 55. 56. Szinte ismertető szerzeményei. — Ezentúl a magaméira nézve csupán ott teszek megjegyzést, hol értelemzavaró erős hiba fordul elö; máskép magamnak bírája nem lehetvén. 57. Az első versen kivül — mely igen erőltetett — jó középszerű. 58. A másolói vagy sajtó-, és egy az ik-es igék el-1 en elkövetett hiba kivételével, a jobbak közé tartozik. 59. Szerencsés travestálás a debreceni énektár 14-ik énekéből, de még jobb lett volna annak az utolsó három versét is ennek a 7—ik és 8-ik versei helyett változtatás nélkül átvenni. 60. Sajtóhibából 5. kár volt azzal a tehetséggel más dallamot nem használni fel; különben jó. 61. A másolói vagy tán sajtóhibától elnézve jó; csak azt nem értem, hogyan tart mindent a mulandóság? — tán inkább bír? 62. Szép is, jó is, elég is; hanem a másoló vagy sajtó ennek a 3. v. 4. s.-ból is kihagyott egy tagot. — Mint látjuk, az eílele hiba ezen könyvben gyakori; az ilyet azonban a leggyengébb énekvezér is képes kiigazitani; úgyde ez a könyv a nép kezébe is van szánva, mely nem nagyon ért az ilyen dologhoz, s énekli roszul vagy megbotránkozik. — A nép és gyermek kezébe szánt könyv mindenkor a leggondosabb, leghibátlanabb kiállítást igényli, mert ilt sokszor kis hiba igen nagy botrányt okoz. Igy p. hogy egyebet ne emlitsek, honunknak nagy részében szokás az éneket a templomban ugy mint temetés alkalmával elömondatni (diktáltatni); s a nép büszke arra, hogy az ö fia már diktál is a teinplomhan! S próbálná meg csak valaki ezt a diktálást eltöiieni! Már most, ha a gyermek diktál és hibázik — a mi pedig, kivált a hibával-teljes pesti zsoltár használásánál, gyakori eset — sohasem a gyermeket okolja a nép, hanem a tanitót; s tudok rá esetet, hogy épen az eílele ügy tractualis gyűlés tárgya lett, és a szerencsétlen de ártatlantanitó, a nép makacsságának és dühének, a gyűlés jóakaratú felvilágosítása dacára is, majdnem áldozatja lett. — Van még ezen könyvben egy nagy hiba, az t. i. hogy az összetett szavakat nem ismeri, s többnyire mindenütt széttépi azokat egymástól. Tudom a magam énekeiről. 63. Hasonló a 62-hez. 64. Azt hiszi a travestáló, hogy ez igy jobb mint a Dalnoki eredetije ? .. Én nem hiszem. Elég lett volna csak a legszükségesebb változtatásokra szorítkozni. 65. Jó középszerű. 66. Ezt is nagyon kár volt megcsonkítani, kihagyván ennek utolsó szép versét, melyre a sirnál gyakran oly nagy szükségünk van. 67. A jobbak közé tartozik. 68. Sajtóhibából szám nélkül. — Ez is ismertető szerzeménye ; ennek azonban fejét vették, oly formán, hogy az első versét egészen elhagyták, s igy fejetlen láb lett belőle. Jobb lett volna már az egészet elhagyni; mert ha az első vers nem, ugy a többi sem érdemiette a felvételt! Az első verse igy volt: Kit a vallás szent szövétneke vezérel koporsójához, S az igaz hívő kegyessége kisér el végórájá-