Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-14 / 41. szám

Mindenek előtt nagy hiba, hogy az egész könyv tele van nyomdai hibával, annyira, miszerint ugylátszik, hogy a kefelevonat sem volt átnézve. Egy helyen egész szó kihagyva, máshelyen egész szófölösleggel szaporitva ; az egyes tagok fölöslege vagy hiánya épen megszámlálhatlan. Az Írásbeli értelemjegyek sok helyről hiányzanak, vagy oly borzasztólag vannak felrakva, hogy egészen más, ferde értelmet adnak a szövegnek; az enyéimben legalább igy van, pedig hiszem, hogy a máséi sem részesültek kíilömb bánásmódban. — Sok ének van benne üres szóhalmaz, minden lényeges eszme nélkül; sok a használhatatlanságig rövid és silány, s valóban megesnék nekünk rektoroknak s illetőleg énekvezéreknek, ha ennyivel akarnók kielégíteni a népet, mely vallásos; buzgóságában olyan súlyt fektet a halottja fölött elmondott éneknek főkép mennyiségére. Az egyes énekek mennyiségét tekintve tehát a népet, — a minőséget tekintve pedig a vallás méltóságát s követőinek míveltségi fokozatát, a ritus díszét s az irodalom fejlettségét kellett volna szem előtt tartani ezen énekek összeszedésénél. Hosszú énekből rövidet csinálni igen könnyű, s nagy kényelem sőt jótétemény az az emberre nézve, ha több versből válogathat, a körülmények igénye szerint; de rövidből hosszút csinálni igen bajos, s mindenkor háládatlan munka, még ha kedve, tehetsége, akaratja és ideje van is hozzá az embernek; mely kellékek pedig vajmi ritkán jönnek karöltve! — Általában ugy látszik, hogy az összeállító vagy állítók, vagy nem igen ismeretesek a különféle helyi viszonyokkal, szokásokkal; vagy nem sokat törődtek az effélékkel. Azonban egyenkint is megteszem ez énekekre észrevételeimet, ugy amint azok előttem állanak. A hét részre, több fö és alszakaszra osztott énekek száma 196. — Mire való ez a sok rész és több szakasz? ezt nem értem. Nagyon elég lett volna: gyermekek, ifjak, középkorúak, öregek fölött, közönséges és rendkívüli esetek alkalmával mondandó énekekre osztani. A 196 szám elég volna tán, ha tömérdek sok apró egy-két versből álló csipp csupp énekekkel nem volna e szám szaporitva; olyan énekekkel, melyekre csak ritkán van szükség. Jobb lett volna azok helyett az első részt szaporítani, s az ott lévő nagy részben hitvány énekeket — az elég helytelenül kevéssé méltatott — Dalnokiból s a pápai énektárból helyettesíteni, vagy legalább pótolni; ezen részre különben is legtöbbször kerül reá a sor. De menjünk végig rajtok sorszám szerint, egyenkint. 1. Ennek első verse még csak megjárja; de a másodikban nem értem, hogyan ismerheti még egy csecsemő az életet, annak örömét és baját ? A 3. v. szörnyű fonák szórenddel kezdődik. Nem jobb lett volna-e igy : Kedvesei! bocsássátok öt, Tietek volt de már nem az, Bocsássátok e kisdedet S szűnjék szátokban a panasz ? — Általában az egész szöveg igen gyenge dolgozat. 2. Rettentő pontozás! de a miről hiszem, hogy nem szerző hibája. Csak azt szeretném tudni, hogy hogyan leng élet a sírhant alatt ? 3. Oly tökéletlen és csekélység, hogy szót sem érdemel. Mit keres ez itt ? . . . Borzasztó vad szentköltészet! 4. Ez jó volna, csak ami elengedhetlenül szükséges volt, a keresztrimet ne tévesztette volna el a szerző. A jó izlés elengedhetlenül megkívánja, hogy olyan énekben, melyben az első sor a harmadikkal, a második a negyedikkel dallamra egyenlő, okvetlenül keresztrim használtassák. Mindenütt igy van ez Szenei Molnár Albertnél, de még világszerte mindenütt; csupán a 37-ik dicséret a kivétel, de ebben is hiba az. 5. Ez aztán jó , sok kellene ehhez hasonló. 6. Ez is maradhat, bár nem ártott volna kissé gondosabb kidolgozás. 7. Ez is gyönyörű és csupa jó volna, ha a 3. és 4. versben, csupa gyöngédségből nem sántítana. 8. Az első versén kivül egészen jó; az azonban tökéletlen, mert az Istent arra szólítja fel, hogy velünk együtt legyen hálára gerjedve, mert kegyére nincsen semmi érdemünk. Nem jobb lett volna-e igy : Isten, jo atyánk : jóságod boldogságot ad a síron tul nekünk. Hálát rebegünk érette, mert kegyedre nincsen semmi érdemünk? 9. Ennek sem kellett volna egyéb, mint tisztelettel félretenni. 10. Be kár volt ehez a régi drága gyöngyhöz oly gyilkos kezekkel nyúlni, megcsonkítani s elferdíteni! Nem lett volna-e elég csupán a 3. versén ilyenformán változtatni: gazdagok, szegények, ifjak és vének, egyaránt hódolnak vasvesszejének; kit vidáman talál a nap keltével, terítőn hagyhatja már lementével, s a többit az utolsó betűig meghagyni ? Bizony nem tett jó szolgálatot a ki ezt cselekedte. 11. Tisztelet becsület ennek, ez gyönyörű és jó. 12. Rövid de jó volna, csak a rím elhelyezéséhez értett volna jobban a szerző. 13. Ez ismertető szerzeménye, s mint ilyenre, nem mondhatok egyebet, csak azt, hogy az első versnek meglehetősen nyakára hágtak, mert eredetileg következőleg volt ez : A tiszta öröm forrása, zavartalan kibuzgása hol fakad ? hol találhatjuk azt? a mely bővebben használva sem lesz a szív ártalmára, sőt ujabb orömkűtföt fakaszt? stb. — Igaz hogy a 4. sor csakugyan jobb lett volna igy: A mely b övebben (de nem eléggé) élvezve stb. 14. A debreceni énektárból átvéve. Nagyon bölcsen cselekedte az illető, hogy ezzel is ugy nem bánt mint a 10. sz. alattival. 15. Hasonló a 11-dikhez s méltó hogy felvétetett. 16. Ez is jó, csakhogy rövid. 17. Ez is nagyon rövid, de szinte jó, bár kissé erőltetett. 18. Ennek sem ártott volna még egy kis simítás. Az a pengő köny sehogysem halotti énekbe való; aztán az első versben felhasznált hasonlatosság kissé nagyon is sántit. 19. Jobb hiányában ez is jó. Ugyanazt mondhatom a 20-dikra is. 21. Felettébb hanyag kidolgozás; pedig az eszmék benne jók. Ha a t. szerkesztő űr megengedi, hogy az egészet közöljem, igy szerettem volna én ezt: 1. Gondviselő atyánk! te minden sorunkban bölcsen kormányozol, éltünk-