Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-07 / 40. szám

12V7 1278 De a pápakirályság kora letűnt és a jövő pápáktól jobbat várhatunk." Éjszaka meri kából a Girard-féle árvaintézetröl következő érdekes adatokat olvasunk: „Girard Pál, (szüle­tett 1750.) huszonhét éves korában, mint matróz, Philadel­phiába jött, letelepedett és szorgalom s a körülmények okos fölhasználása által nagy vagyont szerzett, mely halála alkal­mával 1831-ben 7.500,000 dollárt tett ki. Végrendeletében két milliónyi összeg Philadelphiában épitendö árvaházra volt kijelölve, melyben mindég 300 árva-gyermeknek kell neveltetnie. Az alapiló ugyan egy egyszerű, de kényelmes há­zat akart építtetni, de ezt a végrendelet végrehajtói nem tar­tották meg, hanem korinthi stylban márvány épületet emel­tek, melynek hossza 169, szélessége 111, magassága pedig 97 láb. Ezen diszépülethez még öt más csaknem épen ily nagy építmény és mintegy 41 holdas park tartozik, az egész 10 láb magas fallal van körülvéve. Az épités 1.933,821 dol­lárba került, ugy hogy az intézet fenntartására semmi sem maradt volna fel, ha a hosszú épités alatt a kamatok nagyon meg nem szaporodtak volna. — Ama kor vallásos fogalom­zavarát jellemzi a végrendelet leebb következő pontja, me­lyet nem lehetett meg nem tartani, mert az örökségtevő meghatározta, hogy az egész töke természetes örökö­seire száll, hogy ha e pontot szigorúan meg nem tartják. — „Parancsolom és kívánom," irja a végrendelet, „hogy az én általanf alapított intézetben soha egy felekezet papja vagy missionariusa se viseljen semmiféle hivatalt. El­lenkezőleg változhatatlan akaratom, hogy ilynemű sze­mély, azon helyiségbe, melyet az én alapítványom elfog­laland, semmiféle, még látogatás szine alatt se bocsát­tassák. Midőn én azonban e korlátokat fölállítom, egy­általában nincs szándékomban akármelyik felekezet lelké­szét gonosz színben feltüntetni, hanem inkább azt akarom, hogy, tekintve a felekezetek sokaságát, s egymástól oly messze elágazó emberi véleményeket, amaz árváknak, kik hagyományomat élvezendik, gyönge lelkei, megőriztesse­nek minden izgatottságtól, melyek a külömböző vallási tanok ellentéte által könnyen keletkeznek. Vallást tehát, vagy inkább felekezetiességet az én collegiumomban nem fognak tanítani. Ellenben azt kívánom, hogy az abban mű­ködő összes tanitók és nevelök a morál tiszta elvét csepeg­tessék a gyermekek gyöngéd sziveibe. Mert én azt óhajtom, hogy növendékeim, hogyha egyszer az éleibe lépnek, „sze­ressed felebarátodat mint tenmagadat" — életszabály sze­rint, felebarátaik iránt jótékonyan viseljék magokat. Annak okáért igazságszeretetet oltsanak beléjük, s őket mértékle­tességre és szorgalomra neveljék. Meg vagyok győződve, miszerint, hogy ha majd érett korukban valamely vallási irányt választanak, olyat fognak választani, melyet érett eszök és morális gondolkozásmódjuk legjobbnak isrner föl." Népszerű nöprédikátor. Mint nálunk a nép­szerű színészek, énekesek és táncosok, ugy Skóciában Thistlethwayt e-n é asszony, népszerű nőpraedicator, müutazást tesz, s hazájában nagy furórét csinál. E hölgy — a „taceat mulier in ecclesi a"-féle intelmet elfe­ledvén, Portland Streetben kápolnát bérelt és egyházi be­szedeket kezdett tartani. Mivel szép, és előadását szinészies gesticulátióval kegyteljesen tudja összekapcsolni, a színda­rab olyan védelmet keltett számára, különösen az előkelő körökben, hogy nemcsak fényes üzletet csinált, hanem oly népszerűségre tett szert, mely a scót baptisticus Ábrahám a a sancta Clára, Spurgeon, féltékenységét is felköltötte. Ez a szószékből mennydörgött portland-streeti vetélytársa el­len, kinek fejéhez igen sok gyöngédtelen élcet vagdalt; de többé nem lehetett megölni, a crinolinc meg tartá a szószé­ket. A népszerű nöpredicator tehát most vendégszerepeket ad, nemcsak az egyházi szónoklatból, hanem az isteni tudá­kosságból is, és a scót lapok sorba hirdetik diadalait. Miu­tán szónokolt, ájtatos hallgatóit ájtatos vitatkozásra híja fel, és a scót papok, kik, mint Buckle civilisatiotörlénetéböl tudjuk, valódi vitatkozó ördög által vannak megszállva, azonnal engednek a fölhívásnak. A hölgy azonban nem akar engedni a vita közben, s igy oly jelenetek is fordultak már elö, hogy a policiának kellett föllépni, hogy az egyházi vi­tázok közötti béke helyre álljon. Tischendorf tanár nem nyert a pápától engedélyt a c o d e x vaticanus archaeologiai és bibliai tanulmányo­zására. A hires régésznek még csak nem tagadták volna meg az engedélyt, hanem annál inkább visszautasították benne a bibliai tanulmányok előmozdítóját. És Róma mégis a ke­resztyénség középpontjának nevezi magát. A heidelbergi lelkésznövelde. (Prediger-Seminar.) Már régóta virágoznak a legtöbb német egyetemek mellett oly intézetek, melyekben a leendő lelkészek gyakor­latilag képeztetnek. És nagyon helyesen; mert mióta a tan­szabadság a theologia terén is életbe van léptetve, s ezáltal a tanárok és tanítványok pusztán előadók és hallga­tókra elkülönözve: nagyon kevés alkalma volt a lelkész­növendéknek arra, hogy magát ne csak tudóssá, theolo­gussá, hanem lelkészszé is kiképezze. Az egyetemek általában a rendszeres elmélet intézetei, melyekben az elv és taneszközlés a fődolog; nem pedig azoknak alkalmazása, vagyis agyakorlat, mi különben legjobb esetben sem volna kivihető; mivel az egye­temi tanulmányozásnak csak egész tartama (a theo­logiában legkevesebb 2 és egy fél év), nem pedig idősza­kai vannak meghatározva; már pedig az egyetem csakis addig egyetem, mig e meghatározás képezi annak valódi jel­legét, ellentétben az osztályokra való szakgatással. Osztályok nem levén: teljes szabadságában áll az egyetemi növendéknek idejét és tantárgyait ugy beoszthatni amint legjobbnak látja; s hallgathat annyifélét egyszerre, mennyit szorgalma s türelme megbir. S a mennyiben vala­mennyi tanrendszer közt ez nyilvánult eddig legcélszerűbb s legeredményesebbnek: nem léphetett s nem léphet tőle a theologia se vissza. Igen; de az egyháznak lelkészekre van szüksége, kik ne csak a szószéknek és liturgiái szabályoknak legyenek dressirozott organumai; hanem egyszersmind legyenek a gyülekezetekben lelki atyák, szegény- és betegvigasztalók, az ifjúság tanitói, s minden segélykeresönek legrésztvevöbb barátai s tanácsadói. Ilyesmire azonban az ifjú csak vezér­elveket s utasításokat; de többet semmit nem nyerhet az egyetemben ! E hiány megtapasztalása vezette már Német­országnak főleg ref. theologusait (kiket később az evangé­likusok is követtek több s kevesebb szabadelvüséggcl) még a XVII. század végén azon szerencsés gondolatra, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom