Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-28 / 4. szám

kaimat, ez alatt kezdett el hozzá járogatni, s csupa beszélgetés által nagyon megnyerte az öreget; s mikor valami harmadszor ment el hozzá, mondta, hogy néha szellőztessék a szobát, mert rosz a levegő. Az öreg egész energiával támadta meg a feleségét, hogy az tette rosz szagűvá a szobát, s ha még egyszer leissza magát, haza se jöjjön, mintsem hogy még egyszer ilyen kellemetlenséget okozzon azon jó gentlemannek; s azóta az asszony nem részeges. Sok ilyen eset van. és nem egy családot mentettek ki már a bün és nyomorúság fertőjéből a missionariusok. Mikor én először közéjök mentem, egészen meg valék hatva; a szegénységnek és elhagyatottságnak olyan megrázó — s némi tekintetben undorító — jeleit láttam, a minőre nálunk nincs példa. Négy ilyen családot vállaltam magamra, a kik közül kettő kálvinista, egy baptista, egy ír-catholikus. -Hetenként egyszer-kétszer meglátogatom őket, s biztatom, hogy menjenek prédikációt hallgatni, beszélgetek velők, olvasok nekik bibliát, egy-két szóvol rájok alkalmazom, és imádkozom velők. Én szívesen teszem, nekik pedig nagyon hasznos, mert azok a kiknek látogató deákjaik vannak, semmi szeszes italt nem isznak, mig a többi szerencsétlen mindég részeg. Mikor az írcsaládnál kérdeztem egy hajadon leánytól, hogy tud-e Krisztus urunkról valamit, majd megharagudott rám anyjával együtt, s egész enthusiatmussaí kezdettek beszélni a boldogságos szűzről és a szentekről. Annyira már van ez a család is, hogy szégyenlenek inni, mert nem tudják mikor megyek. Nem lehet ezt az itt lévő | elhagyatottságot képzelni; én olyan házba járok, a hol nem tudják bizonyosan, vájjon az idén összedül-e már, vagy még esztendeig kibirja, s a tömérdek szegénység, kik ott akkora épületben együtt laknak, folytonos rettegésben van. Betegeiket most már a társaság működése folytán, különböző ispotályok kiváló gondban részesitik, hogy kézzelfoghatólag éreztessék velük, hogy minden elhagyatottságuk s nyomorult szegénységük mellett is épen olyan Isten képeinek tekinti őket a mivelt és gazdag világ, mintha gentlemanek volnának stb." közli B. F. KAIRÓBÓL irják: A sinai hegy nyugati lejtőjén, egy ősrégi nevezetes kolostor emelkedik, melynek basilikájában levő kápolna egy legenda szerint azon csipkebokort foglalja magában, miből az Úr Mózeshez beszélt. Sötét, magas falak veszik körül e jól megerősitett barátvárat, melybe csak kevés évekkel ezelőtt sem lehetett máskép jutni, mint hogy az embert a falakra egy kosárban húzták fel. Igy örizkedék a kolostor rabló beduinok betöréseitől. Most egy ajtót váglak a falakba, s a legnagyobb békeség uralkodék a völgyben ugy mint a kolostor belsejében is, hol a görög barátok életöket jámbor s pásztori foglalkozásokkal töltötték el. E békeszerető barátok keblében, pár hét óta a forradalom szelleme ébredt fel. Püspökük ugyanis ki pár évet Constantinápolyban töltött, nem régiben visszatért, még pedig azon szilárd elhatározással, hogy a régi elavultak helyébe, kolostorába uj, szigorú törvényeket fog behozni. A jámbor barátok azonban erről mit sem akarnak tudni, s újítani vágyó püspöküket szépen bezárták. Most tehát az egyptomi kormány csapatokat fog ellenük kiküldeni, hogy a szorongatott pásztort kiszabadítsa. A kérdés azáltal lesz érdekessé, hogy először erre egyiptomnak nincs joga mert a sinai barátok souvveranek és souvéranitásuk, egyiptom első alkirálya Mehemed Ali által egy okmányban ünnepélyesen elismertetett s megengedtetett, és másodszor, hogv a barátok hat ágyúval bírnak s el vannak határozva, hogy a várukba való bemenetelt komolyan oltalmazni fogják. B. L. A „V e sp er a nc e" végig tekintve az elmúlt 1865-dik év eseményein, a többek között igy beszél: ,,A letelt év különösen nagy és dicső volt egy népre nézve mely hivatva van a világ legelső népévé lenni, ha még nem az. — Mi szép látvány, az a még nem régen oly vitézül forgatott millió kard, visszadugva hüvelyébe ! Egy érzelem teremté és szünteté meg a rettentő táborokat mint valami varázserő. A harag elmúlt a háború után, és a szabadság diadalmasan emelkedett ki a harcok öléből, az ó-világ nem vonhatja meg csodálatát az uj világtól. Az amerikai nép, nagy és hatalmas szülötte az erkölcsi szabadelvű világnak, és az ujabb kor büszke lehet reá, hogy e Herculest bölcsőjében ringatja." „Ember tervez, Isten végez. A népek szenvedélyeiket akarják kielégíteni s a gondviselés terveit valósítják. A déli államok rabszolgáik lábára ráakarták verni a bilincset, és széttörték azt. Önmagok költötték fel azoknak szabaditóit. E testvérgyilkos háború, melynek célja volt a rabszolgaság terjesztése, annak megsemmisítésével végződött; az 1865-ik év emlékezetes lesz az emberiség és vallás történetében. A keresztyén polgárosultság könyeivel és vérével mosta le legnagyobb szennyfoltját." „Mi lesz az elmúlt év e nagy tényének végeredménye ? Megfér-e a két faj egymás mellett ? Nem kerül-e a feketéknek hazájokba és életökbe a szabadság? Emberi gyenge szem nem láthat keresztül a jövő fátyolán. De mégis bizalommal nézhetünk előre, mert tudjuk hogy az emberiség történelmében a jog és igazság nem szokott szerencsétlenségek szülőanyja lenni és hogy a rabszolgák felszabadítása, mennyivel nehezebbnek látszott még csak tegnap is mint már ma." Ezután áttérve az olasz nemzet és Róma közötti viszályra mondja: „az uj kor szelleme tiszteletteljesen kopogtat sz. Péter ajtaján, de mindeddig visszautasittatott. A kérdés még épen nem közeledik kifejtése felé. A két fél elve nem látszik összeférhetőnek ; de az elvek sokszor meghajolnak a kényszerűség súlya alatt. A nemzeti függetlenség és haladás szükségérzete ösztönzi e nemzetet a lelkiismeret nyugtalanságával." Majd szólva a Franciaországon is keresztülvonuló choleráról végre a francia prot. egyházban keletkezett viszályokat szakadásokat tárgyalva következő sorokkal fejezi be visszatekintését: „Egyházi szempontból az elmúlt év vége ép oly szomorú és zavaros mint kezdete volt. Viseljük a megpróbáltatások terhét zúgolódás nélkül, mig Istennek tetszik, és legyünk nyugodtak. Az evangeliom nagy és természetfeletti