Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-30 / 39. szám

mann a tanitó föerényei közé számilja, az éber figyelmet, rendszeretetet, igazságosságot — ezen föerények csak azon egyénben egyesülhetnek, kiben az önnevelés által a természeti ember legyőzetik. Nevelni végre csak az képes, kiben a vallásos érzelem s a krisztusi szeretet honos. Szeretet nélküli önös ember legyen bár mily nagy tudományu a nevelésre nem alkalmas. Mert már ama vizsgálódás, mely minden egyes tanítvány testi és lelki fejlődésének minden egyes mozzanatát figyelemmel kiséri, megfontolja, az eljárás minőségét válogatja, továbbá azon önzésnélküli kétség, melylyel az egyszer megállapított Ítéletet az ujabb tapasztalatok nyomán egész odaadással másitgatja már magában véve mennyi szeretetet tételez fel. A gyermekre külömben is csak a szeretetteljes eljárás hathat. Tökéletesen igaz mit Palmer evang. padagogiájában mond : ,,a mi az istenit és ennek eszközlőit a gyermekben felébreszti, az csak egyes egyedül a szeretet, mi ugy hat a gyermek benső életére, mint a meleg a természeti életre, mely a csirát elevenné, a növényt virágzóvá és gyümölcsözővé teszi. Igen találóan hasonlítja a jeles Kellner aphorismaiban a gyermeket a repkényhez, mely örömest kapaszkodik az óriás tölgy életadó oldalára, s szükség esetén az alacson cserjére, de élettelen hideg oszlophoz soha. Szeretet nélkül a nevelöt nem is képzelhetem, lehet eset arra, hogy valaki szeretet nélkül is nagyszerű eredményeket mutat mint tanitó, egyedül ez levén föoka és célja munkásságának, azonban a keresztyéni nevelés gyümölcsét ily müködös soha sem teremheti. Oktatni csak az tud, ki az előadandó ismereteket birja, azoknak természetét és történetét ismeri, a gyermekek gondolkozásmódját kilesi, ahhoz alkalmaztatni tudja az ismereteket, kinek hall, Iát, beszélő műszere egészséges, kinek gyorsan felfogó tehetsége és feltaláló esze van, ez utóbbi nélkül az oktató a gyermekseregben előforduló érzemény és gondolat özön által könnyen megzavartathatik. IV. Lehetséges e a nép- és elemi iskolában a nevelés. Korner az iskolai nevelést és oktatást igy határozza meg: „Minthogy az iskola, az állam és az egyház e világ és a mennyország közös intézete az oktatás tárgyait az egyház és államéletböl kell meríteni, azaz elö kell készíteni a növendékeket az életre, közölvén velők az életben legnélkülözhetlenebb ismereteket és ügyességeket, nevelvén bennök egyszersmind az erkölcsi eröt és vallásos érzelmet." — Ha azt akarjuk, hogy népünk erényes és vallásos legyen, meg kell velők az elemi és népiskolákban a jó és rosz fogalmát ismertetni, közölni kell velők kötelmeiket, be kell vezetni őket az élet nemesebb érdekeinek örökkévalóságot igérő lényébe, — gyakorolván őket a kívánságok és testiségek feletti uralkodásban, mihez képest szükség, hogy ne legyenek annyira korlátolva, hogy a léleknek a jó és rosz közötti választás alkalmávali küzdelmét és ennek eredményeit ne tanulhassák megismerni. Nem okszerű ezen elvnek túlságos alkalmazása, miszerint az a nevelés mestersége, hogy e botlásoktól óvjuk meg növendékeinket. A kit mindég kézen jártatnak sohasem tanul meg járni s ha a gyermek csak az akaratnélküliség egyhangú és egyoldalú életét éli kizárólag, elveszti sok esetben az Istenhez emelő szabadságrai képességet. A jóra való vezetés és szoktatás a nevelés dolga. Hogy mennyiben nevelhet az elemi es népiskola, kitűnik, ha annak működését figyelemmel kisérjük. A tanitó növendékeit odautalja, hogy azok mindig tisztán, megmosdva és megfésülködve jöjjenek az iskolába. Ezt követelni nemcsak azért szükséges a tanítónak, mivel ezen követelése által megmenti a gondatlan szülék gyermekeit a féreg és börkütegtöl és megóvja a gondos szülék gyermekeit e gonosztól, hanem különösen azért, mivel a tisztaságrai szoktatás által a nevelés egy nagy részét végezzük. Ezen szoktatás által gyakoroljuk a gyermek emlékező tehetségét, mert nyilt parancsunk megtartása az emlékező tehetség dolga. Ugyanazon néha ismétlődő parancs folytonos teljesítése a kitartásban erősíti a gyermeket. A parancsolat ártatlan megszegése, mely az emlékezet s más körülmények hiányos voltából származhatok és az ezt követő szelíd figyelmeztetés rokonszenvet ébreszt a gyermekben. Többször előforduló figyelmeztetés után elkövetett áthágás szülte gáncsolás az akaratnak és emlékező tehetség fejlődése körül hoz hasznot és a becsületérzést ébreszti. A megszokott tisztaság nagy nyeremény,. A fülnek, szemnek, szájnak, orrnak és bőrnek tisztántartása az érzékek épen tartását és finomítását előmozdítja. A könyvek, füzetek, s más tanrendszerek tisztántartása, a rendszeretet alapmegvetése gyanánt tekinthető. A ruházat tisztántartása a tulajddonnak megbecsülését és a takarékosságot vonja maga után. A külső tisztaságrai szoktatás fele útja a benső tisztaságnak. A külső tisztaságot megszokott gyermek szemérem érzete hatalmas lánc a fajtalan gondolatok és csúf cselekvények ellen — csak a piszokban tenyészik alávalóság és bújaság. Mennyit nyerne a népiskola eredmény dolgában, ha a tanterem belső diszesitésére és tisztítására nagyobb gond fordíttatnék. Mily roszul esik módosabb szülék gyermekei tisztasági hajlamának a ronda iskolában bűzhödt levegöbeni ülés s mily jól esnék a nyomor közt nevelkedő koldus gyermeknek, ha naponkint csak négy órát is tölthetne tiszta csinos tanteremben. Mennyire nevelné az erőlködést benne a nagyobbra emelkedés körül. Hány gyermeket mentene meg durva bánásmódtól, ha a tanitó iskolájának falain tisztaság tükrödzene vissza s az emelő környezet ötet hivatásának fontosságára és kötelességeire folytonosan figyelmeztetné s nem engedné addig sülyedni, hogy elfelejtvén hogy Isten képére teremtett ártatlan lényekkel megfontoltan kell bánni, azokkal barommódon bánjék. Jóra-való elemi és népiskolában a tanórákat imával kezdik és imával végezik. Ha ezen cselekvény kellő komolysággal és értelemfejlesztéssel kezeltetik, korán megtanulja a gyermek, ha emberi tehetetlenségünknek mennyire szüksége van egy fensőbb a legfensöbb lénybei bizodalomra