Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-23 / 38. szám

Mirólunk elmondatott csak nemrégiben, hogyan lehetnénk s kell is lennünk; de nem voltunk és nem vagyunk képviselve az egyházban. Ebből aztán felette sok szerencsétlen visszásság következik. Szükség esetére példákat idézhetnénk, melyek a józan észjárás előtt hihetlenekül fognának bár feltűnni, hanem oly valóságos igazak mint az, hogy legalsóbb, alsó és közép s egészen legfelsőbb tanodai vizsgáink becsértéke majdnem végkép attól függ : állunk-e vagy nem jó viszonyban a papunkkal ? Ezen és több hasonló, a felsőbb ellenőrzés teljes hiányának sötét árnyában tenyésző visszaélések oly kiskorú árvaságban tengetik az én t. pályatársaimat, hogy a legbölcsebb fogásnak bizonyult resignatio, fásultság, tompa érdekletlenség megostromolja és legott beveszi a jobbra törő lelkeket is. Innét van az, hogy köztünk, holott legio lehetne a nevünk, mivel sokan vagyunk, egykét prot. közlöny tengve alig tarthatja magát. Erényünket ki ösmerné fel ? hanem azt sokan mondják, hogy ez papjainkkal közös bűnünk. Az anyagi-e vagy a szellemi inség itt nagyobb ? Helyenkint változólag most egyik majd a msik; hanem az áll, hogy mindkettő együttesen nyomaszt bennünket. Azt még szeretnők, ha más valaki emancipálna; de önmagunk ez érdekben minél kevesebbet teszünk. Hanem azért söt épen azért kedves dolog lehet ránk nézve figyelemmel kisérni a boldogabb sorsnak osztályosait. De annak is megjön az ideje, hogy a szóban forgó „Jahresheft"-re visszatéröleg, elmondjam annak keletkezése történetét. Az ötödik nagy gyűlés j.könyve 14. sz. a. „Dr. Tavasi Lajos tanár indítványozza bizonyos szerény kiállítású évi füzetek nyomatását azon célból, hogy az egylet tanácskozásai és azok eredményei, valamint az irott munkák is feledésbe ne menjenek. Teljesen méltányoltatik, egy hang sem ellenzi, és határozattá lesz, hogy a kivitel módja felöl tanakodás ez űttal bizassék a középponti választmányra, mely e részben leendő megállapodását a közelebb tartandó nagy gyűlés elé terjesztendi. — Indítványozó dr. Tavasi, tekintve azt, hogy ily módon az üdvösnek elismert vállalat egy évvel későbben létesülend, s ügyszeretö lelkesedéstől elragadtatva az egyesület javára ezen nagylelkű ajánlatot teszi, hogy „ez évkönyvet, nem igen nagy terjedelemben, saját költségén kinyomatni kész — azon feltét alatt, ha minden egyleti tag legalább egy példánynak megvételére köteleztetik. Erre vonatkozólag kéri egyszersmind, hogy az egylet jegyzökönyvei s a tagoknak eddigelö készített írásbeli dolgozatai rendelkezésére átszolgáltassanak." Felesleges volna még azt is említeni, hogy az erre hozott határozat egészen a nemes keblű indítvány értelmében üt ki, ajánlata hálás köszönettel fogadtatik, kérelme parancsul vétetett. Lélekerö, szellemi és erkölcsi nagyság, önfeláldozó ügyszeretet oly virágok, melyek sehol nem egyebütt mint csak a szabadság életfáján, a becsületes önállás mezején nyílnak s tenyésznek. Amaz üdvözölt bérces táj hegy-völgyein termett a közelebbi 1864-ik évben megjelent nagybecsű szakmunka: „Felső Magyarország viránya, Hazslinszky Frigyestől." Ime! a „Jahresheft" oly édeszamatu gyümölcsként termett elö ugyanott, minővel méltán dicsekedhetik a magyar növeléstani szakirodalom. De méltó lesz körülményesebben ismerkednünk a nagyérdemii szerkesztőkiadó úrral is; akkor majd szűnik a felett való csudálkozásunk, hogyan — „ex capite Jovis Minerva armata." ? Dr. Tavasi L. mint az ág. hitv. pesti város esperességi gyülekezet összes tanintézeteinek igazgató tanára, csekély tudomásom szerint első magyar tanférfi, ki a mostani szerkezetű tanodai értesítőket (programm) köznyilvánosságra bocsátá „Tanodai közlemény név alatt pl. az 184% és 184% stb évekről. A korábbiak s egyéb intézetbeliek voltaképen csak „Vizsgákra (examen) meghívás" többé kevésbé egyszerű igénytelenségben tűnnek fel itt és amott az igazgató tanárok szívességéből tudományos értekezéssel érdekesitve, minő dr. Bloch (Ballagi) Mór meghívója szarvasi igazgató korából. Tehát ezt a szerencsét nem az „Entwurf" indítványozta nálunk, — s ma értjük, mennyire nélkülözhetlenek azok. Továbbá ugyancsak dr. Tavasi L. szerkeszté s jó részben irta s kiadta az 1846—7-ik évek folytán megjelent „Nevelési emléklapok"-at, hat füzetben. Sokat, felette sok jeles alkotást elhordott a forradalmi évek viharja; ez igen becses vállalatot is közel a feledés romhalmazába temette. Dicsekedni szeretnék azzal, hogy én is segítettem fölásni, a véres portól tisztára mosogatni. Több mint egy évtized óta nyilvános növelői pályán működöm s csak nem régiben jutottam el a magyar nemzeti közoktatásügy történelmének legfontosabb adataihoz, minők az 1846-8. tartott tanitói és tanári tanácskozások j.könyvei. Kedves pélyatársak ! ki ezeket nem ismeri, alig képzelhető, honnan nyeri hivatalviseléshez a magyar tanférfmi fensőbb ihletet ? Vos („exemplaria graeca helyett mondanom kell: ezen emléklapokat) „versate nocturna manu versate diurna," vagy Kölcsey szerint : „Ezt az irást forgassátok — érett észszel józanon." A tanitóképezdei növendék mulhatlanul megszerezze magának azokat, ha mesterré képezni magát szives óhajtása ; — de még a középtanodákon működő ujabb nemzedékbeli tanár sem fogja nélkülözhetni. Csak röviden említem fel még dr. Tavasi L. úrnak életmunkássága köréből a magyar tanitói rend nélkülözhetlenül becses „Vade-mecum"-át, az általa kiadott „Tanoda és egyház" cimü, korszakot teremtő röpiratot." „Tanitó levelei a paphoz" foglaltatnak abban, épen ami lelkeinket égető nagy kérdésben szőnyegre hozott alapeszmék. Annyit mondhatok, hogy a tanitó folytatni készül leveleit, s aligha meg nem szólaltatja a papot is; hanem azon tanítót a „tiszttársi" nevezettel illetni valóban kár lesz, ki föl nem avattatná — előleges tudomásul vétel által — önmagát e dicsőséges nagy eszmék titkaiba. A tizenegyedik levélre következendő tizenkét fedik az ujabb kiadásról jelentés, előfizetési fehivás leend s talán nem sok időre. Ismerjétek öt kedves pályatársak, műveiből a magyar tanügynek egyik legbuzgóbb s mindenkor áldozatkész bajnokát a „Jahresheft" kiadóját. Az ö szerkesztéséből nem várhattunk mást a bemutatott füzetnél. Annak boritékán hirdetve vannak említett és több elmeművei is. Ezen kiadó, szerkesztő és iró az, ki szép lelke magasbecsü termékeivel is felgazdagitni vágyott a jelen évi füzetet. Egybeállitá jó és gonosz emlékezeteiből, az országos vihar előtt, alatt és utáni élményeinek gyöngyfüzéréböl a fentebb szóba hozott elöbe-