Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-23 / 38. szám
és egyházróli hibás és ferde fogalmukkal jelenleg oly inakacsul bekötve tartja méhében! Valahányszor az egyház, visszás irányban kezdett működni az állam ellenében, mindannyiszor az ország szenvedte azáltal a nagy csapást. Katholikus Ferdinánd az egyházhoz való buzgalomból kényszerité a zsidókat először a megtérésre, majd azután látva azok álhatatosságát, szigorúan megparancsolá nekik az országot 4 hó atatt végkép elhagyni. Azok elmentek, az ország utánnuk nagy szegénységbe esett. Maga Máriána Jésuita Spanyolországról irt történetében mondja : Judaei expulsi, magnó utique earum provinciarum compendio, ad quas copiarum et pecunia magnam partém aurum, argentum, gemmas, vestemque pretiosam secum detulere."— Zúgtak is ezért az ország nagyjai, mert ezen egyházi tulbuzgalom által az ország szegény lett, a szomszéd tartományok pedig meggazdagodtak ! Felhozatik a lelkiismeret törvényére hivatkozásul az a hires nantesi edictum, mely pedig a valódi lelkiismeretszabadság nagy elvét távolról -sem közelíti meg, a mennyiben a protestánsoknak csak bizonyos helyeken enged istenitisztelet-tartást, s a protestánsokat az egyházi tizedek fizetésére kényszeríti, s a mi legfőbb, több lényeges pontja nem is emelkedett törvény érvényére. 14-ik Lajos ép oly tulbuzgó volt Franciaországban, mint előtte 200 évvel V-ik Ferdinánd Spanyolországban. Az 1685-dik évben, kemény királyi parancsolattal, minden Hugenottákat, vagy református vallásuakat, kiűzetett az országból. 300 ezer főből álló család hagyta el Franciaországot, kivivé magukkal a temérdek sok kincset, mesterséget, művészetet, felállítva mindenütt Európa szabad államaiban a gyárokat, ketté vágták a túlsúlyra vergődött francia kereskedés útját, melyet többé nem fog elérni soha. Itt is nyert az egyház, de az ország szellemi és anyagi jóllétének romjain, miről keservesen is panaszolkodának azok, kik az ország hasznát, nem belső, hanem kíilsö, nem egyházi, hanem hazafiúi szemekkel nézik. Valamint tehát az állam, nem fejedelme az egyháznak : ugy az egyház sem ura az államnak. Es ha egyfelől, magától az egyház fejétől, a Kisztustól alkotott morális törvényeknek alá tartozik is vetni magát a polgári társaság; midőn tagjává lesz az egyháznak: ugy másfelöl az egyháznak sem szabad, nem is lehet magát felülemelni akarni a polgári álladalom fölé, melynek keblében létezik, és tagjait, minden méltatlan megtámadások ellen oltalmazza, jogait védi s biztosítja, és épen e tekintetben áll alatta az egyház a polgári hatalomnak ! Ha nem volnának az ultramontan urak független társadalmának határai, ez esetben isteni tisztelet örve alatt, igen gyakran feldulatnék a polgári társaság csendje és békéje, s könnyen lázadást lehetne gerjeszteni, mint tették Helvetia jesuitái, s számtalan „Martino" barátok találkoznának, kik a szent oltár körében szűrnák le fejedelmeiket. Csűthy Zigmond. NÉPISKOLÁINK FELVIRÁGOZÁSÁNAK SZELLEMI TÉNYEZŐI. Olvastatott Beledben tartott tanitóértekezlettín juri. 18-án. Ha háromszáz évre visszatekintünk, csudálattal telik el lelkünk, ha a hitjavitás gyors nagyszerű diadalát, a reformátorok igénytelen álláspontjával mérlegeljük. Oly rövid idő alatt oly egyszerű férfiak megingatták Róma ezredéves uralmát, hatástalanná tevék Vatikán menyköveit, a kiátkozó Bullákat; alig érthető, hogy midőn Luther a wittembergi vár templom ajtajára 95 tételét felszegezé, az a kalapácsütés oly erös legyen, hogy megrendüljön bele szent Péter tempploma. E magyarázhatatlan jelenség megértéséhez egy kulcs vezet. A hitjavitás keresztülvitelében fötényezö, gyors elterjedésének föoka az vala, hogy amint a visszaélések lelepleztettek, a hamis áltanok a napfényre hozott s nép kezébe adott evangyéliom világításánál elestenek egyfelől, másrészt a papok járszalagán vezetett nép önállásra jutván a vallás és tudomány dolgaiban, a reformatio a felvilágosodás eszméivel karöltve haladt, ennek képviselője, ápolója lett. Visszautasítjuk a protestantismus ellen felállított ama ráfogást, hogy r o n t ó t adott a reformátio, visszaadta a népnek a lelkiismeretbeli szabadságot, visszaadta a gondolattudomány szabadságát, és felnyitotta azt a kőkoporsót, melybe mint Jézus teste, a felvilágosodás eszméi lezárva, letemetve voltak. A protestantismus jövőjét ne féltsétek, mig igazságra, felvilágosodásra a világnak szüksége lesz, addig a prot. egyház, mely e kettőnek asyluma, állni fog. A reformatio nyomán, mig elébb a népek feletti setét éjben a papság kezében levő lámpa adott fényt, mely mint magusi lámpa színezett üvegen, a hierarchia érdekében világított meg mindent, a reformatio nyomán a felvilágosodás oltárai emeltettek, a népnevelés oltártüze gyujttatott meg. Hazánkban is a népfelvilágositásának kezdőpontja azon időre esik, midőn buzgó ügybarátok a wittembergi szövétnek hatalmas lángjánál a felvilágosodás fáklyáját meggyújtván, ez égi lángot, a reformatiót hazánkba áthozák. Jelzett kor történetét tanulmányozván, számtalan iskolákra találunk nemcsak az áttért gyülekezetekben, de egyes hatalmas főurak, felismervén a protestantismus számára a leghóditóbb fegyvert, a nép felvilágosítását, önmaguk emeltek iskolákat, hol tudományos képzettséget nyertek ifjaink. Később a prot. egyház ugylátszik elejtette a nevelés fonalát, legalább nem fejlesztette oly mérvben, mint a kezdettől várni lehetett. Ez állítást nem vádul akarom tenni hitleljes apáink sirja fölé. A nevelésügy körül történt mulasztás eléggé indokolva van azon szomorú körülményben, hogy 'az üldözött magyarhoni prot. Sión elfoglalva a létezéséért örökös küzdelemben, belfejlödésére kivánt gondot nem fordíthatott. Mit a mult idők nem tettek, nem tehettek, azt pótolni a jelenkor igyekszik, s pótolja is. A népnevelés szent ügye körül, mi a múltban oly elhagyatva állt, most annyi hivatott magas erö csoportosul egygyé. A népnevelés, falusi iskoláink felvirágzásának szellemi tényezőiről akarok ezűttal szó-75*