Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-16 / 37. szám
tartandó gyámintézeti közgyűlésre utaznak, a pályakocsik 2. és 3-ik osztályában a vitelbér felét elengedni mind a Pestre, mind az innen visszautazás alkalmakor. Kéretnek tehát az e végre Pestre utazni kivánó követ és résztvevő urak, hogy nyomtatott meghívóikat rendeljék meg föt. és nt. Geduly Lajos, Pálfy József, Sárkány János és Czékus István kerületi gyámintkzeti elnök uraknál, kiket ily meghívók elégséges példányaival láttam el. Az illető vasúti állomásnál a nyomtatott meghívó a pénztárnoknál előmutatandó, ki azt megpecsételvén, a féljegyet ki fogja szolgáltatni. Érvényesek ezen leszállított jegyek sept. 20-ától october 10-ig. Ugyanazon kedvezményekben részesiti agyámintézeti követ urakat a cs. kir. szab. osztr. államvasút igazgatósága is, mint azt f. é. aug. 31-én Bécsben 23,041. sz. a. kelt átiratában nytlvánitja, azon kivétellel, hogy a felére leszállított vitelbér csupán a 2-ik osztályú pályakocsikra terjesztetett ki, s hogy ezen kedvezmény s az általam kiállított meghívójegyek, melyek az illető pénztárnál s az utazás alkalmával a vonatot vezénylő kalauznak is elömutatandók, csak october 1-től 6-ig érvényesek. Pesten, sept. 1. 1866. Székács József, s. k. MÁD, aug. 28. 1866. Ha az „Idők Tanuja" máj 29-ki, s a ,,Religio" junius 2-ki számát nem olvasom, melyek közül az első annyi kiváltságos jogokkal látja körülbástyázva Magyarországon a protestánsokat, hogy statust in statu képeznek, mig az utóbbi a katholikusokat szánandó helótáknak tartja, s ha nem olvasom a „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" 32-ik számában f. erői lelkésztársam panaszát, mely — egyáltalában nem látszik igazolni a két fent emiitett lapnak sopánkodását: egy a mult évben köztem és az al-baári plébános űr közt történt jegyzékváltást, mely ismét nem tanúskodik az ,,ídők Tanuja" és „Religio" mellett, nem hoztam volna nyilvánosságra; meglehet nem fárasztottam volna a t. olvasó figyelmét, a józan gondolkozásuak kedélyét nem háborítottam volna fel, de egyszersmind elmulasztottam volna az alkalmat egypár pillanatnyi mosoly előidézésére. Azonban nem is épen a fentebbi körülmények miatt fogtam tollat. A mult héten István Király ünnepén, a már fentebb említett al-baári plébános úr, az Al-Baáron lakó reformátusokra — kik kora reggel rendes napi munkáikát végzendők a mezőre távoztak — valóságos hajtó vadászatot tarttatott egy, valahol más kiküldetésben járó — s épen Baáron keresztül utazó csendőrrel, három katholikus ember u. m. a báró hadnagy s még két elöljáró segédkezése mellett, kik is az említett reformátusoknak dolgozó szerszámait elszedték, magukat pedig haza űzték, megkönnyittetvén ezen operatio azáltal is, hogy a csendőr úr elővette tarisznyájából a láncot, az engedelmeskedni vonandókat megvasalással fenyegetvén ! Mondja most már valaki, kinek koponyájában az eszmék, gondolatok jól vannak rendezve, hogy a katholikusok hetóták, s hogy mi protestánsok annyi kiváltságos jogokkal bírunk ! Valóban ilyet csak oly sötét gondolkozásuak mondhatnak s a fentebbiekhez hasonló tényeket csak olyan elfogult petulanskodók vihetnek véghez, kik a mai müveit világgal szemben, oly kifejezést tudnak használni mint a milyent használt Oláh Miklósnak a mult évi „István bácsi" naptárban megjelent életleirásában koszorúzott életirója, hogy „pannoniának tisztán katholikus földében megfogamzott a konkoly," — már t. i. a reformátio. Az alább közlendő levélváltásra alkalmat szolgáltatott az al-baári plébános úrnak szintén alább olvasható „kibocsájtványa" melyet Al-Baáron és a nagyobb részt ref. lakosságú Mdáon — hol a mellett kath. a helység hadnagya — a helység házánál olvastatott fel, az oda valláskülömbség nélkül kis biró által kivatottak előtt; e miatt jöttek hozzám panaszra a Mádhoz filiált reformátusok Al-Baárról, mely „kibocsájtvány" eredetije csak később jött kezemhez. Mind ezen „kibocsájtványt" mind a levelemrei választ könnyű volna commentárral kisérni, melyet azonban a t. olvasóra bízunk. Závori Elek, ref. lelkész. Horváth László a mádi hadnagyhoz. Kedves hadnagy úr! Következvén sz. Péter és Pálnak ünnepnapja, ezennel barátságossan de egyszersmind hivatalossan is felszólítom egy kérésre. Mult csötörtökön vagyis Űrnapján szomorú tapasztalásom volt abban, hogy némelyek, külső munkákat a földeken igen nyilvánosan a határban, mások botrányára véghezvisznek. Én K. H. úr! tudván Császár 0 Felsége által 1855-ben 14-ik aug. 15,352-ik szám alatt lévő rendelvényt, melynek első pontja minden külső munkát, valláskülömbség nélkül vasár- és ünnepnapokon mindenkinek megtilt. Tudván egyszersmind azon rendelvényt, mely azon fölső rendelvényt megerösitöleg a cs. k. Consiliumtól 1858. év 8-ik okt. 30, 440 szám alatt kiadatott, és melynek szinte első paragraphusa az: hogy minden oly munka, melyet a nyilvános útra lehetne látni vagy hallani, tartozzék az akár a földmüveléséhez, vasár- és ünnepnapon, reggeli 5 órától egész éjfélig tilalmas. Ezeket én tudván, ezennel tudatom hadnagy úrral is, mely szerint én, ezen rendelvényekhez szigorúan fogok ragaszkodni mint plébános, hozzám tartozandó, — valláskülömbség nélkül, — lévő községekben. Ha netalán az ellenkezőt észrevenném, vagy nékem bemondatnék valami olyan, mely a vasár- és ünnepnapot megszentségtelenítené, ugy orvoslását hivatalosan keresendem föllebb. Adja tehát ezen rendelvényt mely némely községekben, ugy e plébániához tartozandó községekben is csak elhanyagoltatott, tudtára minden községbelieinek mint elöljárója, és pedig valláskülömbség nélkül. Kelt Al-Bááron, jun. 28-ik 1865. Horváth László, al-báári plébános.