Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-16 / 37. szám

tartandó gyámintézeti közgyűlésre utaznak, a pályakocsik 2. és 3-ik osztályában a vitelbér felét elengedni mind a Pestre, mind az innen visszautazás alkalmakor. Kéretnek tehát az e végre Pestre utazni kivánó követ és résztvevő urak, hogy nyomtatott meghívóikat rendeljék meg föt. és nt. Geduly Lajos, Pálfy József, Sárkány János és Czékus István kerületi gyámintkzeti elnök uraknál, kiket ily meg­hívók elégséges példányaival láttam el. Az illető vasúti ál­lomásnál a nyomtatott meghívó a pénztárnoknál előmuta­tandó, ki azt megpecsételvén, a féljegyet ki fogja szolgál­tatni. Érvényesek ezen leszállított jegyek sept. 20-ától october 10-ig. Ugyanazon kedvezményekben részesiti agyámintézeti követ urakat a cs. kir. szab. osztr. államvasút igazgató­sága is, mint azt f. é. aug. 31-én Bécsben 23,041. sz. a. kelt átiratában nytlvánitja, azon kivétellel, hogy a felére le­szállított vitelbér csupán a 2-ik osztályú pályakocsikra ter­jesztetett ki, s hogy ezen kedvezmény s az általam kiállított meghívójegyek, melyek az illető pénztárnál s az utazás al­kalmával a vonatot vezénylő kalauznak is elömutatandók, csak october 1-től 6-ig érvényesek. Pesten, sept. 1. 1866. Székács József, s. k. MÁD, aug. 28. 1866. Ha az „Idők Tanuja" máj 29-ki, s a ,,Religio" junius 2-ki számát nem olvasom, melyek kö­zül az első annyi kiváltságos jogokkal látja körülbástyázva Magyarországon a protestánsokat, hogy statust in statu ké­peznek, mig az utóbbi a katholikusokat szánandó helótáknak tartja, s ha nem olvasom a „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" 32-ik számában f. erői lelkésztársam panaszát, mely — egyáltalában nem látszik igazolni a két fent emiitett lapnak sopánkodását: egy a mult évben köztem és az al-baári plé­bános űr közt történt jegyzékváltást, mely ismét nem tanús­kodik az ,,ídők Tanuja" és „Religio" mellett, nem hoztam volna nyilvánosságra; meglehet nem fárasztottam volna a t. olvasó figyelmét, a józan gondolkozásuak kedélyét nem há­borítottam volna fel, de egyszersmind elmulasztottam volna az alkalmat egypár pillanatnyi mosoly előidézésére. Azon­ban nem is épen a fentebbi körülmények miatt fogtam tollat. A mult héten István Király ünnepén, a már fentebb említett al-baári plébános úr, az Al-Baáron lakó reformátu­sokra — kik kora reggel rendes napi munkáikát végzendők a mezőre távoztak — valóságos hajtó vadászatot tarttatott egy, valahol más kiküldetésben járó — s épen Baáron ke­resztül utazó csendőrrel, három katholikus ember u. m. a báró hadnagy s még két elöljáró segédkezése mellett, kik is az említett reformátusoknak dolgozó szerszámait elszedték, magukat pedig haza űzték, megkönnyittetvén ezen operatio azáltal is, hogy a csendőr úr elővette tarisznyájából a lán­cot, az engedelmeskedni vonandókat megvasalással fenye­getvén ! Mondja most már valaki, kinek koponyájában az esz­mék, gondolatok jól vannak rendezve, hogy a katholikusok hetóták, s hogy mi protestánsok annyi kiváltságos jogokkal bírunk ! Valóban ilyet csak oly sötét gondolkozásuak mond­hatnak s a fentebbiekhez hasonló tényeket csak olyan elfo­gult petulanskodók vihetnek véghez, kik a mai müveit vi­lággal szemben, oly kifejezést tudnak használni mint a mi­lyent használt Oláh Miklósnak a mult évi „István bácsi" naptárban megjelent életleirásában koszorúzott életirója, hogy „pannoniának tisztán katholikus földében megfogam­zott a konkoly," — már t. i. a reformátio. Az alább közlendő levélváltásra alkalmat szolgáltatott az al-baári plébános úrnak szintén alább olvasható „kibo­csájtványa" melyet Al-Baáron és a nagyobb részt ref. la­kosságú Mdáon — hol a mellett kath. a helység hadnagya — a helység házánál olvastatott fel, az oda valláskülömbség nélkül kis biró által kivatottak előtt; e miatt jöttek hozzám panaszra a Mádhoz filiált reformátusok Al-Baárról, mely „kibocsájtvány" eredetije csak később jött kezemhez. Mind ezen „kibocsájtványt" mind a levelemrei választ könnyű volna commentárral kisérni, melyet azonban a t. olvasóra bízunk. Závori Elek, ref. lelkész. Horváth László a mádi hadnagyhoz. Kedves hadnagy úr! Következvén sz. Péter és Pálnak ünnepnapja, ezennel barátságossan de egyszersmind hivata­lossan is felszólítom egy kérésre. Mult csötörtökön vagyis Űrnapján szomorú tapaszta­lásom volt abban, hogy némelyek, külső munkákat a földe­ken igen nyilvánosan a határban, mások botrányára véghez­visznek. Én K. H. úr! tudván Császár 0 Felsége által 1855-ben 14-ik aug. 15,352-ik szám alatt lévő rendelvényt, melynek első pontja minden külső munkát, valláskülömbség nélkül vasár- és ünnepnapokon mindenkinek megtilt. Tudván egyszersmind azon rendelvényt, mely azon fölső rendelvényt megerösitöleg a cs. k. Consiliumtól 1858. év 8-ik okt. 30, 440 szám alatt kiadatott, és melynek szinte első paragraphusa az: hogy minden oly munka, melyet a nyilvános útra lehetne látni vagy hallani, tartozzék az akár a földmüveléséhez, vasár- és ünnepnapon, reggeli 5 órától egész éjfélig tilalmas. Ezeket én tudván, ezennel tudatom hadnagy úrral is, mely szerint én, ezen rendelvényekhez szigorúan fogok ra­gaszkodni mint plébános, hozzám tartozandó, — valláskü­lömbség nélkül, — lévő községekben. Ha netalán az ellen­kezőt észrevenném, vagy nékem bemondatnék valami olyan, mely a vasár- és ünnepnapot megszentségtelenítené, ugy orvoslását hivatalosan keresendem föllebb. Adja tehát ezen rendelvényt mely némely községek­ben, ugy e plébániához tartozandó községekben is csak el­hanyagoltatott, tudtára minden községbelieinek mint elöl­járója, és pedig valláskülömbség nélkül. Kelt Al-Bááron, jun. 28-ik 1865. Horváth László, al-báári plébános.

Next

/
Oldalképek
Tartalom